2013. augusztus 21., szerda

Idegbeteg ~

Beadom a kulcsot, nincs semmi értelme ennek az egésznek. Tök ideges vagyok, tökre elmúlt a menzesz és még mindig van, tökre nem érdekel senkit a blog, és tökre engem sem.
pont.

2013. augusztus 11., vasárnap

live fast.. die young.

Nem tudom miért pont így, de estére felpörögtem :D. Még eddig nem sikerült magam rá vennem, hogy írjak, de most elkapott az ihlet is. Bár amint látom senki nem olvas, de ez sem törheti le a kedvem, végül is egyöntetűen megszavaztam magamnak, hogy ez rólam szól magamnak. Régen volt már..
Rá jöttem, hogy a pillanatnyi boldogságom titka a gyorsaság, a pörgés, az hogy semmi nem tud letörni. Persze ennek az eredete talán örök időkre titok marad majd előttem és sose fogom megfejteni honnan szabadul fel hirtelen ennyi energia és pozitivitás bennem is. Az eredmény viszont számít, pörgök, megy minden, nem állok meg és ezek a dolgok önmagukat generálva valamiféle lelki békét eredményeznek. Sosem akarok megállni, remélem ma még nem csappant meg semmi sem.
A nagy hír, hogy Lilla ma rám írt. Lilla a régi legjobb barátnőm, istenem.. annyira szerettem, több volt egy legjobb barátnőnél. Olyan volt, mint egy hugica, amit meghatározott mindig is a 4 év korkülönbség. Talán pont ezért tudtunk mindig jól hatni egymásra. Én mindig is nagyon érzékeny voltam és "kislányos", félénk, fiús és játékos kedvű, mint Lilla. Imádtam az együtt töltött nyarakat. Annyi mindenen mentünk keresztül hárman. Ma már klisé, de olyan emlékezetes perceket éltünk át, és mindben hatalmas érzések voltak, még gyerekként. Együtt hallgattuk a Nirvana-s CD-t, amit tőle kaptam még születésnapomra. Annyira rajongtam értük. Imádtam hallgatni. Hárman, Lilla lila és zöld falú szobájában, a hangfal az ablakába volt téve és még a kert felé is a zene hallatszott. Roxy és a kölykök. Táncoltunk, vizibombáztunk, bújócskáztunk a kertben, felmásztunk a trabantjukra és órákat vagy napokat lettünk volna képesek eltölteni együtt. Az itt-alvások, beszélgetések, Ziegler keksz ( amit imádtam, mert nagyon finom. igazi amerikai keksz, és home-made :p ).
Felejthetetlen évek voltak ezek.. minden nagy dolognál jelen volt, ami velem történt. Az első nagy szerelemnél, amit sosem felejtek majd el, Kittivel görkorcsolyázva leselkedtem utánam, hogy minden rendben legyen velem, vagy ha mégsem, akkor majd kitervelt módon közbeavatkozzanak. Imádtam! Gyerekek voltunk, persze akkor nem éreztük magunkat annak. Emlékszem tőle kaptam a Bart Simpson-os pólót is, ami az övé volt, csak már nem kellett neki. Hárman tökéletesek voltunk.
Pár hónapja már elkezdtem töprengeni rajta, hogy mi lehet vele. Elkezdtek hiányozni az őszinte gesztusok, a közös percek, az a testvéries szeretet. Istenem annyi emlék önt el engem, még 2 éve nyáron is egész éjjel fenn voltunk és gépen chat-eltünk, olyan üdítő marhaságok volta ezek- hajnali 1-kor kimentünk hintázni a játszótérre, majd visszajőve mindent folytattunk tovább, amit félbehagytunk. Azok voltak az igazán szép idők. Visszatérve a vezérszálhoz.. az utóbbi 1 hónapban már az igazi tétlenség kerülgetett, hogy mi lehet vele. Próbáltam apró jelzéseket küldeni felé facebook-on, mindig zárkózott volt, és hihetetlenül önálló, neki nincs szüksége félbarátságokra, mert tudja hogyan éljen meg a jég hátán is. És ez 2 év távlatából sem változott. Ezért sem tartottam magam elég bátornak, hogy én írjak neki, még a rengeteg közös emlék ellenére sem, mert az életünk külön medrekbe terelődött, és anyáink sem maradtak meg régi jó barátnőknek.
Az a levél amit tőle kaptam olyan sokként hatott rám, hogy elsőre olvasva majdnem sírva fakadtam és mikor célba ért az üzenet ismételten ezt éreztem. Nagyon kedves dolgokat írt, úgy látszik ő is emlékezett a sok közös évre.. el sem akartam hinni.. ő Lillus.. döbbenetes!
A jelenlegi állapotjelentésem:  - alapvetően tele vagyok furcsábbnál furcsább kavargó érzésekkel, egyelőre úgy tűnik Kitti nem akar hazajönni, Mama folyamatosan ideges; de szerencsére könnyen le tudom szedálni, minden a hanglejtésen múlik ahogy érzem, egy kis határozott zajszint az ő fülének sem árt mi tagadás..
Anyu és Cila elutaztak, most Füreden pihennek, eközben Mama nem győzi zaklatni őket, és ez abszurd. Mindenki tök nyugodt LEHETNE a babérjain ülve, csak ez az idős asszonyság képtelen lenyugodni. Már összeesküvés elméleteket gyárt, miszerint mindenki arra apellál, hogy "haljon meg a picsába, kapjon infarktust"- mindezt azért, mert jóanyám kikapcsolta a mobilját, hogy ne zargassák munka ügyben, Kitti telefonja lemerült, Mama nem tudja pityuét, én sem tudom- de ha tudnám se keresném. és ez egyértelmű. De hogy kondítsunk a harangon, Mama most azt kérdezgeti, hogy mi bajom van pityuval. Én megőrizve hidegvéremet csak annyival kommentáltam, hogy semmi, egyszerűen csak nem kedvelem- bántott?- nem, csak szimplán nem vagyok oda érte és kész. Elég vicces.
A nap dilemmája, hogy már majd 100valahány oldalt kiolvastam a Harmadik ikerből, még az edzést is kifelejtettem a napi rendből, mert annyira odáig vagyok a könyvért, amiért mondjuk 1 éve nem lettem volna oda. Mert amúgy a téma tökre nyersnek tűnik és nem is foglalkoztatna, de Horvátországban elkezdtem olvasni és máig is tart a szerelem, de sajnos már nem sokáig, mert lassan már csak kevesebb, mint 100 oldal maradt hátra.. de oda vagyok Steve-ért és Jeanie-ért is, szóval baszkikuli...

2013. augusztus 10., szombat

Te vagy nekem..

Mint látjátok alakítgattam a blog kinézetén, én egyelőre csak amolyan sablonozás. Találtam egy képet, azt beraktam és csináltam betűtípust. Engem általában zsigerből zavar, ha egy blog folyton arculatot vált és a szerkesztője állandóan azon károg, hogy 'hjaaj de be köllene már zárni'. A képlet így vált egyszerűvé és most rühellem magam. Eléggé megcsappantja az imázsát, a legnagyobb gondom, hogy ez nem 1 napló. A naplókba kerülnek matricák, eredeti képek, teljesen személyes dolgok. Tudom, ennyi erővel a word-be is gépelhetnék órákat, de talán nem is igazán jutnék el odáig. De ha megtenném valószínűleg úgy is valamelyik családtagom meglátja.. Bizony, a MAGÁNSZFÉRA igazi luxuscikk manapság.. Ha belegondolok engem is mennyire feldob, ha azt látom olvassák amiket írok, persze ahogyan írok, az már kevésbé. A szomorkás ömlengéseken kívül a szóbeli előtt- alatt- és óta semmi nem történik itt. Erre lett volna jó egy végleges bezáratás, vagy az ismételt esély adás, hogy akkor most váltsunk és legyen valami full extrás cucc ebből a rémálomból. Az eredmény nem tökéletes.. ezt alá írom, de a lényeg, hogy még itt van. Még állnak a falábai és van hova írnom, van mit olvasnom, és van hova fejlődnöm, mert tavaly óta az íráskészségem, és én is jó sokat változtam (nem feltétlen pozitív irányba).De (és de-vel amúgy nem szokás mondatot kezdeni, szóval ez most frusztrál, ha újságíróként is elkövetem ezt a bakit, lehet hogy az állásomba kerül majd?).
Annyira sok klisét olvastam csak az utóbbi fél napban bizonyos blogokban, hogy csak fogtam a fejem és azon élcelődtem, hogy ennek mégis mi az értelme, és hogy van aki ezt komolyan is gondolja. Van 1 csaj, akit örülök, hogy nem ismerlek annál közelebb, mint amennyire. Ő azt hiszi, hogy majd megváltja a világot, vagyis a saját világát.- igazi amatőr, de valószínűleg mind azok vagyunk, ha már megpróbáltuk úgy megélni a boldogságot, hogy vedelek, cigizek és aztán bedőlök egy szórakozóhelyre, mert az zsír. A kedvenc visszatérő nagyot mondások közé tartozik a "művészet megmenti az életem". Lehet, hogy én vagyok a tökkel ütött, de a művészet nem ott kezdődik, ahol bizonyos emberek elgondolják. Lehet azt mondani, hogy szubjektív vélemény.. de kérem..
Persze kívánom, hogy a pozitivitás egy nap alatt lengje körbe a bizonyos illetőt, akiről szót ejtettem. Vannak persze bizonyos más emberek is, akiknél azt érzem mostanában, hogy le esik az állam. A legjobban a vakságuk fáj, és az, hogy folyamatosan van valami bennük, ami engem iszonyatosan távolra sodor. Azt hiszem, hogy tudok segíteni, de nem tudok. Aztán ez a vágy elmúlik, mert nem engedte meg, és már nem is akarok segíteni. Tavalyhoz képest olyan sok szájra került lakat, és még többről került le. A pokol elszabadult és minden, de minden, de minden futótűzként terjed egy 18-24 éves korosztályig terjedő "klánban". Hát persze, ez nem normális. De ha 1 dolgot tehetek, azt akarom elérni, hogy ne is legyen normális. Mindig mikor az ember megpróbálja újra meg újra meg újra, egyszer csak eljön az idő, hogy már nincs kedve hozzá többé. Mi, csajok összetartunk, Olivér, te pedig látsz engem {I see you}. Mi látjuk egymást. Demokratikus, békés körülmények. Persze tudom, hogy van bizonyos valaki, akitől a szőr feláll a hátamon, de kinőttem a pelenkát pont eléggé ahhoz, hogy hidegen hagyjanak a dolgok. Meg aztán tök gáz is lennék, ha nem a saját kertemmel foglalkoznék. Valljuk be azért, a szerencse engem is elhagyott és kicsit össze is törtem ezen a nyáron. Kiestem a pikszisből, de ha folyton ezt mondogatom és az eget kérlelem, hogy majd valami jobb lesz, ugye más? akkor mégis mit fogok elérni? A nagy semmit, hát ez az. Azzal kell boldogulni, amink van, ha valami nem megy, nem adjuk föl, csak félre állunk az útjából és miután vettünk egy jó nagy lélegzetet, újra neki vágunk a dolognak. Velem nem könnyű, napjainkban már azt sem tudom mi az az önkontroll, és minden fájdalom ellenére úgy veszekedem és annyira nem adom fel.. de Te tudod. Olyan vicces, hogy neked és még sok (lány?)nak írok ezekről.. hátha valaki szintén ihletet kap, csak nem tudja majd megfogalmazni mire.
Élni akarunk, a vérünkben van, és nagyon rövid időt kaptunk. Ki kell használnunk, ki élvezni minden percét. Keményen megdolgozni a boldogságért, munkahelyen, családban, az otthonodban.. vagyis ahol csak te vagy és senki más. Ez nem egyik napról a másikra fog majd működni, hogy most csettintek és akkor boldog vagyok. Ha bárki tudná én hányszor próbáltam már ezt, és 2-3 napig tényleg euforikus volt, mert mindenkivel kedvesen bánni, abszolút oda figyelni csak ennyi ideig jó, hamarosan feltűnik, hogy csak magadra nem gondoltál. Kell az egyensúly a rendszerben. Csak még nem tudom hol kezdem el..

Feltéve ha elkezdem..
jók legyetek!

2013. augusztus 5., hétfő

Mindig végleg be akarom zárni ezt a történetet, vagy ezt a kört. Ne legyen ez a blog, és vele ne legyenek az ábrándok se. De akkor történik valami eszméletlen, és megnevettet, hogy másokon keresztül kell rá jönnöm, hogy ha ennek véget vetek, akkor vele ér véget a múlt és jelen..
http://24.media.tumblr.com/tumblr_m0fxqzItP61qj3s2oo1_500.gif

2013. július 20., szombat

Kövérség.

Itt legalább tudom vállalni. Undorítónak tartom magam, az utóbbi 2 hónapban jól felszedtem.
Olivért rendszeresen csesztetem a súlyomat illető kérdésekkel és egyre rosszabb, mert lassan már meg sem szólal, azt hogy sovány lennék végképp nem mondja. 2 hónapja még mondta, ha jól emlékszem.
Buta dagadt tehén vagyok, az olvasóim megutálták ezt a szart, én is megutáltam ezt az egészet.
Hisztérikus, türelmetlen, kétségbe esett leszek egy percen belül, amint rám tör az éhség, kitör a kibaszott pánik.. Era nagyon cuki, a kedvemben akar járni úgy érzem. Az én Erám meg egy angyal! Remélem tényleg nem lesz galiba a mama levélből. Kicsit már nagyon kezd elegem lenni a sok szarságból, amit otthon művel.
Miatta képtelen a család boldogulni, mindenki agyfaszt kap tőle, amin lehet persze csodálkozni. Egy 80 éves kriptaszökevény mégis hogyan képes szétbarmolni az annó boldog emberek volt boldog életét? Hát így.
Ha majd elindítom az új blogot (ami mentes lesz a kitöréseimtől, ahol nulláról kezdhetek mindent, mintha úk ember lennék) ezeket mind behatóan körültárgyalom. De első és legfontosabb terveim közt sorolandó egy napló beszerzése már végre! (naazért *karolásan*)
Emlékszem amikor még nem érte el a napi látogatottságom még az 5-öt sem, olyan bátran mertem írni, mert tudtam, hogy az álcám védve van. De most már semmi kapacitásom az ilyenekhez, hogy engem is elkurjantsanak valami béna hipsztermásolatnak, aki kispál és a borz meg kiscsillagra veri a klaviatúrát, folyamatosan indie zenét hallgat, bazinagy fényképezővel tolja és olyan baromságokat tud kitalálni, ami szerinte addig senkinek nem jutott az eszébe. Mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse.

2013. július 10., szerda

Croatia..

Istenem, de szép volt. Egy beteljesült álom, boldogan, gondtalanul. Olyan álom volt, ami túl korán ért véget és csak a képek árulkodnak majd arról, hogy egy gyönyörű hetet töltöttünk ott..
Négerek lettünk, úsztunk, lubickoltunk, zabáltunk, beszélgettünk, elmentünk csak mi ketten sokfele.
Voltunk Velencében, Porecsen, a szomszédos szálloda medencéjében. Ott hagytuk a nyomainkat minden parton, megőriztünk minden pillanatot. Elindítottuk a közös életeink első meghatározó lépéseit :D
Voltak kétségbe ejtő pillanatok, mint a rosszul sikerült fotók, vagy a súlyfelesleg, ami majd úgy is meglátszódik, egy-egy apró vita, húsklonfoló, American Horror story 2.0 évad, ordibáló sirályok, törött szárnyú kacsa, és egy pici veréb. :)
Nagyon ott volt minden. Olivér Strawberry {dájkirijével}, amiről már tudjuk, hogy női ital xD
Nagy séták és nagy beszélgetések, egy közös nap, amikor az egész lakás a miénk volt. Dredd bíró, könyv, vodka, matracon a mély vízben. És 3 és fél órán át tudtam visszatartani a buszút alatt, azokat a buszos poénokat és satöbbieket pedig nem lehet majd elfelejteni.
Kialakult egyfajta még nagyobb bizalomérzet és kötődés téged és a családodat illetően :p
A közös viccelődések, a mai filmnézés és bringázás, valahogy így tudom elképzelni az életem, felhőtlenül boldogan, korlátok nélkül, szórakozottan <3

2013. június 30., vasárnap

Nagy utazás.

Most már túl késő lenne a dolgoknak véget vetni, de azt bírom igazán, hogy a jó napomból, amikor figyelek, lesek és fülelek, jön valaki nagyon barbár és mindent tönkretesz.
Azt gondoltam eddig, hogy velem van a legtöbb gond, hogy én vagyok folyton negatív, de nem így van. És ez megnyugtatott. Sok dologra reagáltam vissza, ami szerintem mér nevetséges volt. Maga a feltételezés, vagy az elképzelés, hogy egy hozzá nem értő majd irányítja az életemet. Valaki nagyon eltévedt. Nem irkálok üzeneteket, kár lenne abba energiát feccölni.
Talán én vagyok az egyetlen nő, ember, akinek a fejére nőttek? Mit lehet ilyenkor tenni, hogy leszedáljuk magunkról az illetőt? És olyankor, amikor nem vagyunk kíváncsiak a mondandójára, de ő még mindig beszél? Bár kapnék valami választ az élettől.

2013. június 29., szombat

Héjanász.

Hihetetlen, nem gondoltam volna, hogy a dolgok képesek ennyire megváltozni. Most jó értelemben gondolom. Igaza volt, és másoknak is igaza volt jobbára. Az én-t, avagy a személyes magánteret ott szúrtam el, hogy mindig másokra koncentráltam és kifelé éltem. Az utóbbi hónapokban talán főleg. Elkalandoztam.
És most tértem magamhoz azt hiszem. Vagyis muszáj. Sose voltam tökéletes az emberiség nyelvén szólva, de soha nem is fogadtam el magam adott helyzetben, adott külsővel és belsővel. És ameddig kattintgatok párat és azt látom mennyi mosolygós lány van, és én nem mosolygok. Akik jól érzik magukat, akik boldogok és nem folyton önmagukat marcangolják van idejük élni. -remek, Dani most kért meg, hogy menjek el vele temperát venni, de erre most képtelen vagyok. egyértelműen a kinézetem miatt, még erősítem..hehe- Szóval ez az ami belőlem hiányzik: az életszeretet. Keddtől 1 hetet töltök majd Horvátországban és az nem lehet, hogy az legyen majd a legnagyobb gondom, hogy zsírkarom van. Vagy bármi a társadalom által rám aggatott kesernye elvegye a kedvemet, egyszerűen nem szabad hagynom magam. És a média jól dolgozik, mert hatalmas befolyást gyakorol a magamfajta fejlődő lélekre. Újabban van az az érzésem, hogy ha nem öltözködöm olyan ultra igényesen, mint a körülöttem levő modell alkatú csajok, akik ott pózolnak minden létező felületen, akkor semmit nem érek, az utcán lefújolnak, kinevetnek majd. Pedig ilyenkor leszek tömegkacat, mint a többi majom. Szívem a szerint csak felvennék 1 bő pólót, 1 nadrágot, felkötnék egy fejpántot és mennék amerre látok. És a legjobb az lenne, ha mindez olyan tuti flesh lenne, mint ahogy a fejemben felállt a kép. Az önmegvalósítás soha nem az lesz, hogy a tömegbe illeszkedjünk. Ez valami más, amikor az ember érzi, hogy cselekednie kell. Nem a konkrét embernek, inkább a világnak akar mutatni valamit magából, halhatatlanná válni, mert ott vannak előtte a példák, erről tanult 12 éven át. Ez számít talán annak. Nekem is ilyenné kell válnom, ha más nem.. legalább 1 vagy 2 ember szemében halhatatlanná válhassak. Bármi amit tovább adhatok majd, legyen tárgyi vagy tudás vagy bármi ami velem nőtt fel és az életem végéig elkísért. Fellobbanjon bennem a kicsi tűz és ne akarjam föladni az álmaimat. Hogy akarjak újságíró lenni, hogy beszéljek, hogy lemenjek és focizzak, hogy elfogadjam a vacsora meghívást és viszonozzam a szeretetet. Az énem tömegkacattá vált, de most azt mondom nem ilyen, most olyan mintha lebegnék, csak rám ragad valami a súlytalan űrből, és irányt mutat hogyan találjak rá egy másik énemre, ne a MAGAMra, mert a magamról alkotott kép egy iszonyatos, borzasztó dolog. Egybefügg benne minden létező rossz, ami engem jellemez, és amit beképzelek mellé magamról, világról, kapcsolatokról. Tudom, hogy tavaly nyáron sem voltam kenyérre kenhető, de akkor 'valaki' voltam. Irtózatosan laza és délceg, és szépek és boldogok és ravaszok, elesettek voltunk Olivérrel. Akkor ízleltük meg igazán mi is az élet, olyan, mint a zenére képzelt óceán kékrózsaszínmagentalilazöldsárgapiros színe egyszerre..

2013. június 28., péntek

Ambíciók?!

Utálom ezt. Az időjárás egy szhar, a kinézetem, a ruháim, a hajam, minden egyszerűen süllyesztőbe való.
Horvát utamat követően valamit kezdeni fogok mindannyiukkal.
Kriszti inspirálóan hatott rám, nem telt el 1 hét érettségünk óta és ő már beszőkült, Karola kilövette a fülét, és a kettő ugyanazon a napon történt. A szőkítés már az én fejemben is megfogant valaha, de őszintén megvallva én inkább az ezüstös színre voksoltam, kissé őszes, szőkés satöbb.
A tetováltatás sem várhat tovább, és a fülkilövetés, ahogy egy lehetséges piercing sem. Persze tudom mit gondolnak erről a felnőtt dolgozó emberek. Hát miből fogja finanszírozni? (Erre én: abból, amiből eddig is) ;)
Max "utca rongya" leszek egy párhuzamos világegyetemben, jó csak viccelek. ~ szóval várok majd a csodára. Lehet hülyeség az egész, mert már annyi csodában hittem és annyiszor nem valósult meg, hogy hajjjj.. Valaminek lennie kell, mindenesetre ez így nem maradhat. A ronda és unalmas énem. Még így se szeretnek, akkor mit bánom én, ha úgy se fognak.
De most tényleg

VeriTAS

Igazándiból nem igazán tudom mit írjak most. Mint látom történtek dolgok itt is, az otthoni helyzet fokozódik, de valahogy mégis minden nyugodt. Pítör felhívott- örülök, hogy tudtam vele beszélni, rengeteg dolgot mesélt a régi időkről, Olivér átjött, neki talán nem kellett volna.. A hangulatom eléggé mélypontot ütött. Na persze, félreértés ne essék, szar napja mindenkinek van nem igaz?
A hetemet végigláblógattam, edzettem és filmeztem, ma talán ideje lesz már pakolni a nagy Horvát kiruccanásra. A legjobb az lenne, ha kinn felejtenének, és soha többé nem keresne senki azt hiszem xD
De mivel ez a "rémálom" megoldhatatlan, arra gondoltam, hogy szerzek egy naplót (valahogyan.). Ledolgozom az árát, nem érdekel, de kell valami olyan dolog, ami újra lelket önt belém, inspirál, magabiztossá tesz.
Mert már nem hiszek semmiben, nem akarok újságíró lenni, a fejemet legszívesebben tar kopaszra nyírnám, a kutyát sem érdekelné. Engem sem érdekel. A ruháim olyanok, mint valami agg szűznek. 
Most vagyok azon a ponton, hogy ha nem történik valami, aminek élet és nem hulla szaga van, akkor kiesek véletlenül az erkélyről..
Mert az élet most egy kicsiny kupac szar.

2013. június 26., szerda

Boldogok a tudatlanok..

.. mert nem tudják mit éreznek mások, mert azt gondolják jobban megtudnak ítélni, mint én saját magamat. 
Nem érzek szégyent, esküt teszek rá. Nem érzem, mert miért érezném? Talán történt valami, amiért megbánást kéne éreznem? Cselekedtem úgy? Nem hiszem.. mindig mindent úgy alakítottam, hogy ne csak nekem okozzon lelki békét, nem tettem keresztbe terveknek, nem dorbézoltam és soha nem kellett szívességet kérnem. Mivel beszédre a szám alkalmatlan, szóltak az ujjak helyettem. A kiszínezett valóságot adtam vissza, mert az életem sivár és unalmas, a legjobb barátommal folyton csak veszekedünk, mert disznó ólban élek és nem szeretek rajzolni és GYP-sek között van a helyem, mert nekem a gimnázium nagy falat. Kérdem én, komolyan ezt gondoltad? Ha még látod és olvasol, azt fogod akarni még mindig, hogy magamba nézzek, de nem megy.. valahogy hatástalan lesz. Az én szememben minden múló szeszély, az életet egy hullámvasútként gondoltam el, ahol a fejem fölött felhők pörögtek, alattam meg egy hatalmas vizes medence mellett álltak a bohócok, várva hogy bele essek.Illúziókból megformált kép vagyok, vagyis jobbára te tettél azzá. Mérföldkőhöz érkeztem, és innentől vagy veled vagy nélküled, de tovább kell lépnem. Neked elég, ha a látszati tökély gyönyörét vetítik eléd, nekem az kell, ami mögötte van. Félreismertek. Annyian vagytok és félreismertek, annyira keveset gondoltok rólam. Kevesebb a jó, több a gonosz. Az életem az intrika fényében táncol, valóságos? Nem valóságos?
Tudom, hogy biztos megbántottalak, de ezeknek a gondolatoknak ki kellett szivárognia, vagy még idő előtt sírba visz az egész. Az örökös kuss, a nem mondom ki, a nem tudom miértek. Azért nem mondok semmit, mert soha senki nem kérdez meg, soha senki nem akar a lelkemben vájkálni, soha nem akar órákon át vigasztalni, közel kerülni hozzám. Ha láttad valaha, hogy fáj, akkor miért nem jöttél oda? És ha akkor megkérdezed, most nem tartunk itt, és én nem írok összegző levelet rólad. rólam. gyerekes lelki dolgokról.
Ha tehetném már rég nem függenék tőled, mert ilyenkor úgy nézel rám, mintha tudnád, hogy elárultalak. Nem árultalak el, talán azt hiszed arrogáns vagyok, személyiségzavarban szenvedő. Felvilágosítalak, hogy ez nincs így. Csak nem ismersz, nem is hagynám most már, rég elmúlt az az idő, amikor csak rám akarod fecsérelni mindet.. Nem élvezem, szenvedek tőle. Mivel nem tudok mit tenni, inkább eltűröm. Rengeteg dolgot tűrök el.  
De te ezt nem hiszed el, neked semmit nem jelent az egész. Csak rajtam hiába keresel fogást, annyira kevés holmim maradt, ami ide köt, hogy elfér egy íróasztalon, amin egy hatalmas monitor van ráadásba.
Ha tehetném már nem itt lennék, nem függenék tőled, hogy örülj, hogy én megnyugodjak, hogy ne érezzem a bűntudatot, mert nem viszonozom hálával, de felnyílik a szemem és rá jövök, hogy én ugyanúgy adok, mint kapok. Az már más, ha képtelennek tartod ezt összehasonlítani bizonyos más bogaraddal.
Nem nevezem ezt pofonnak az élettől, sem karmának, hogy most már tudod mit gondolok sokszor. Hogy mennyire tartom magam kiábrándultnak bizonyos okokból...
Hát ennyi, remélem ízléses volt az előadás.
{tudni fogod, hogy neked szól}

2013. június 24., hétfő

uborkaszezon.

Nagy elhatározást tettem.. lehet, hogy a blogomat végérvényesen megszüntetem, és vagy csinálok újat, vagy nem, de ez így lehetetlen. Kitty közölte, hogy rengetegen tudnak róla, valószínűleg olyanok, akikről jobb, ha én nem tudok :D. Szóval lehet menni Kittynek megköszönni, jó nem xD
De hát nem új a szitu, szeret beleköpni másnak a levesébe.
Ezen kívül az írás már amúgy sem az erősségem, ennek dacára mégis az újságírás mellett teszem le a voksom. Csak reménykedem, ennyit tehetek annak érdekében, hogy visszajöjjön az íráskészségem, hogy olyan dolgok tűnjenek fel körülöttem megint, amikről nem csak negatív képek fogalmazódnak meg bennem. Már túl sok ilyen alkalom volt. És mindig ugyanabba a gödörbe esek, rá jövök, hogy a családom, amelyről azt hittem, hogy a hatszázmillió csontvázzal a szekrényben úgy tökéletes, ahogy van. Aztán persze kiderül, hogy kurvára nem, egyre jobban szétszéledünk, egyre jobban kilógok a sorból és egyre kevésbé érzem magam pixisben.. Cila megjelenésétől fogva a család lassan rombolódott szét, jobban, mint amikor még Apu élt. Nem akarom elképzelni melyik lett volna jobb, ha Apu nem hal meg és Cila nem jön, vagy ha jön, akkor sem ő lesz a mi "Apánk"- vagy ez, ami most van. Illúziók kergetésében túl jó vagyok, ezért sem szívesen töprengenék el róla.
Pityu tegnap itt aludt, annyit fűznék csak hozzá, hogy köszönöm a disznóólat, amit hagytak!! :)
De tényleg, elég szomorú sorsra vagyok szánva, ha az egész nyaramat e 4 fal között kell majd eltöltenem, anélkül, hogy bármi is történne a családi életem érdekében. Az egész éves nagy dilemmám. Ha most lesz folyton esélyem erre gondolni, én inkább megölöm magam..

2013. június 22., szombat

ÉS lő üresség.

Annyira semmit mondó az életem. Most már annyira kitárulkoztam, és annyira egy átjáróvá vált a blogom, hogy nincs olyan minutum, hogy ne azon töprengjek van- e értelme így folytatni. Teljesen kivagyok már, érzelmileg, agyilag, fáj mindenem a kurva edzésektől, amiktől kisebesedem. Istenem, ez aztán a kurva élet.
Természetesen a bankett pont olyan szarul sült el, ahogy kellett. Erről itt persze többet nem is írok, mert a végén még vissza ütne rám :) Inkább azt mondom élveztem, az egyéni gondolataimat meg majd kiöntöm máshol. ha ha ha..
Fő az, hogy elegem van mindenből, a kilóimból, a hajamból, arcomból, edzésből, abból, hogy annyira kívánom az édességet és folyton bűntudatom lesz, de lehet, hogy ma ilyen napot tartok megint. Mint eddig szinte folyamatosan, de tudni kell, hogy valaki úgy is mindig a szárnyunkat fogja majd szegni, és elintézi, hogy valami az életben nagyon fájjon. Lemondtam magamban Vivi buliját, így nem tudok menni. Az emberek már az utcán hülyén néznek rám. Valami van rajtam, ami vonzza a tekinteteket, hogy aztán nevetségessé váljak, a ráadás, ha még fel is löknek pofátlanul, mert egy kis nádszál vagyok a susnyához képest  :p
Szörnyű a rendetlenség körülöttem, 3 hete nem volt egy szabad percem, amikor neki akartam volna állni takarítani. Az életem látványos módon épült le. A nagy kitűzés, hogy Olivérrel újraredukálom a kapcsolatunkat valószínűleg kudarcba fullad. Semmi nem lett az én 1 szabad hetemből és ez az átcsábítgatás. Gyakorlatilag semmi kedvem felöltözni, megfésülködni, baszakodni és a tükörbe nézve megint egy kibaszott tehenet látni. Ebben a percben pl. a sorsom mama kezében van, aki mikor kértem is, hogy ne, folyamatosan hozta ezeket az édes szarokat 3 hét alatt. Egyszerűen viszolygok, és viszolyogtam, majd rá néztem, elítéltem, felbontottam és bele ettem. Annyira kényszerszerűen, hogy azután folyton meghánytathattam magam. A szóbeli előtti utolsó héten megpróbáltam nem bedőlni, de mégis, azon a héten hánytam a legtöbbet. Ez egyszerűen szánalmas és nevetséges. Ribanc ismerőseim eközben csont és bőrré alakformálódtak. Csak én maradtam meg a friendZone kategóriában, az a tipikus szereplő, aki soha nem tud ellenállni a buja csábításnak. Nevetséges.. nem találok más szót rá. Végig csak edzettem, közben szépen feladtam és az életem egy rendszertelen szarkupaccá vált és ahogy kinézek e mellé, mint Lady Gaga miután annyira ronda lett, hogy az már fájt.
Egész életemben olyan alacsony volt az önbizalma, hogy az már nevetséges. Most a mai napig ez így van.
A fejem egy disznóé, a hajamról már nem is beszélve. Nem akarok edzeni. Dögöljön meg mindenki, aki szebb, jobb nálam. Akkor mindenki. Hát igen, szararc vagyok. De legalább a szívem titánium..

2013. június 20., csütörtök

1999. június 5.

Hello szívem csücskei <3
a kedvem romantikus, bocsánatos talán ha ömlengek
csak ide tévedtem, szóbeli után, minden, ajjj és áááhh.
színek hangok érzések.
ha már nagyon nyár lesz többet akarok írni.
OLIVÉR? megszűnhetnél már.

2013. június 13., csütörtök

csá.

Hát igen, ezért volt értelme ébren maradni. Tele a pohárkám a sok kis gondolattal. Azért vicces hüm.. 
Itt fekszem hering módjára és azon gondokodom mi a francért akarom ezt csinálni folyton. Azért vicces még most is,  hogy az, akit addig a sárgaföldig húzunk, most helyettesíteni kezdünk vele mást. Elegem van az ilyen kétszínű barmokból.  Mit is akarok az életemmel @don't give a fuck. Elegem lett ebből, én érezzem magam egyedül, legyen 1 nevetséges estém ilyen emberek miatt? //Jaj, az előbb leereszkedett hozzám. //
És remélem arra vár, hogy csókoljak neki kezet. :D 
Nem is tudom mit mondhatnék erről. Mondjuk, hogy '' te se vagy napraforgó baby?'' :D
S.zeretem, borzongat a gondolat, hogy valaki ennyire képes mégjobban alá ásni a tekintélyét.
Jó is lenne kikötéseket tenni: ha ma este egy  @!?0+' sort sem írsz, többé nem lesz kedvem beszélgetni..
A jövő hetet pedig már várom. Szombaton igazi cápa usztatás lesz. Gödöllő, alkohol, csini mini szülinapi ruci és éhes30asok, akiket az anyjuk öltöztet. Azért reménykedem majd a frissebb társaságban :D
Buli van. egyszer élünk. egy segfej miatt sem szeretném az ifjú koromat forever alone üzemmódban tölteni.
remélem neked is világos;g

2013. június 9., vasárnap

3. bejegyzés csak ma, már cím nélkül.
Sírhatnékom van, erről beszéltem. Kijön rajtam ez a dolog és nagyon rossz.
{kimegyek az erkélyre czigizni}
és most nem adok címet.. ááááhhhh

furilla.

2 teendőm van szóbeli utántól: - rá találni az identitásomra
                                              - soha vissza nem olvasni a volt bejegyzéseimet
                                               (( ti nevettek, én égek xd))

Pontok, vesszők, mamák..

Szánalmasan érzem magam.
Hazajött Kitty, az én fehérneműmben, ettől egyszerűen rosszul vagyok. Rohadtul szeretnék saját szobát, egy olyan lyukat ahová nincs bejárása neki se, és a "nagy szemű" pasijának se.
Újonnan- megint - valamivel megszívtam én is, mások is. Ami kevésbé érdekel, hogy a társaság azt hiszem végleg szétzuhant, vagy csak én meg mások vonják ki magukat belőle amióta Kitty meg Pityu összejöttek.
András halálosan naiv, ha azt hiszi Kittyt még magához tudja majd csalogatni. Lezsíroz egy nyaralást és ő lesz az első, aki mégis elbizonytalanodik. A kis team itt ért véget úgy érzem, tényleg. Ezzel már nem lehet semmit csinálni. Móni mondta jól : bármit mondhatsz bárkinek, úgy is tovább adja majd valaki másnak és ez így fog menni. Mindannyian tulajdonképp egymás ellenségei vagyunk (legalábbis az én szemszögemből).
Döntő többség úgy érzi ez a gyümölcsöző kapcsolat vetett véget az egésznek, részben talán. Hirtelen mindenki a süllyesztőben érezte magát, nehezen tudta kezelni a helyzetet, megfutamodott vagy fenekeket nyalt. A szülinapi úgy ahogy volt a halálos végítéletemmé vált és névjegyemmé. Persze már a buli napján volt egy olyan érzésem, hogy addig iszom, amíg hányom majd. Nem az én születésnapom volt, inkább valami felavató buli az új kapcsolatra- hiszen gyakorlatilag mindenki körülöttük legyeskedett pár józan srácot, engem és Mónit leszámítva. Az a baj, hogy a buli intenzitása elég erősen él még bennem. Amíg hánytam a kádba, addig volt lehetőségem realizálni is, hogy ez az, amit én nagyon nem akartam. Akkor éreztem ezt az egész szart. Tényleg minden értelmetlen volt. A fogyózás, mert úgyis messze van még a pont, amikor csont és bőrnek hív majd Móni vagy Olivér. Ilyenek- elvesztek. Elkezdtem enni, elkezdtem inni. Persze az ivásról senki nem szólt.. Alaphangon nem ilyen vagyok. Bizonyíték: másnap Anyu megjegyezte, hogy látta rajtam, hogy még ittasan is tartottam magam. Lakásbuli, Anyut pedig kihívtuk párszor, mert igazi laza csaj tud lenni :)
A lényeg, hogy nem tudom hogy történhetett ez. Máskor ha Olivérrel ittunk mindig egyedül végigküzdöttem magam a rosszul léteken a magam módján, aztán kialudtam magam és kész. Kár, hogy ezen a napon nem így sült el. A buli napján annyi feszültség gyűlt bennem össze, hogy a kezdés előtti 2 órában már majdnem sírva fakadtam. Mostanában rám tör valamilyen pánikszerű érzés. Konyhában, szobában, erkélyen- és olyankor megijedek, az okozója tulajdonképp mama (nem, nem a film :D). A nagymamák legrosszabbika. Egyetlen ember, aki a család minden tagját megkárosította már lelkileg. Pedig nevetséges, hogy 78 éves, és ennek ellenére.. hát én még ilyen gonosz emberrel életemben nem találkoztam. Olivér ha teheti át se jön, utálja, és én megértem. (és nem kell emiatt magyarázkodni). Konkrétan szaralak. Sajnálom, ki kell mondanom. Az egész család tisztában van vele, mind kerüljük. Cila rosszul van tőle, érzékeny a szemét emberekre. Anyut rendszeresen kiosztja engem illetően, beszél neki Olivérről, hogy valószínűleg miatta elkallódom, hogy drogozni fogok stb. Csak az etikett kedvéért, olyan emberről beszél így, aki megváltoztatta a jellemem, az életem. Gyakorlatilag életem legjobb, legnyugodtabb és legérzékenyebb- és meghatározóbb nyarát tölthettem el. Ennyi csak és kész. Anyuék is tudják, mindenki tudja. Mama nem bírja, hogy már önálló vagyok, ahogy azt sem, hogy én vagyok az, aki kulcsra zárja a szobánk ajtaját, mert amíg nem vagyunk itthon valaki folyton átrendezi a szobát. pl.: a napló már nem egészen ott van, ahová tettem vagy valami hiányzik (pénz). Ilyen egyszerű dolgok. Anyuhoz is bejárkál krémért, meg édességért, eközben magának dugiban tartogat mindkettőből. Olyan, mint egy gonosz törpe. A kutyát magához butította, öregítette. - tehát, amikor pöpike bejön ide, gyakorlatilag olyan, mintha a drága mama ülne a szoba közepén és bámulna nagyon buta arccal. Törpikétől a falra mászom természetesen, amikor csak teheti követ, mert azt gondolja kaja van a kezemben, és azt neki szánom. Ha a konyhában vagyok félelmetes gomb szemeket meresztve az ajtó elé somfordál és kérdő tekintettel vár rám. Anyutól és Cilától jelentem megszoktam a romantikát, igazából Kitty durván túlszárnyalja őket.. A ballagás napján még poénkodtunk is ezt illetően. Elég vicces. *ridicuolus* mondhatni így is.
Azt hiszem ha még lenne menzeszem most jönne meg, mert olyan szinten végeláthatatlan időkig tudnék még írni egyes környezeti bakikról, hogy csak na.
Magamat illetőleg: küzdök a csoki ellen, a szóbeli miatt egyszerűen csak ez tud segíteni, ez nyugtat csak meg nagyjából, ha megint beszűkülne a világ, de kezdek megnyugodni. Már csak 1 hét van addig, és a tételek sem olyan szörnyűek. Az írásbeli mind megvan és tegnap este olyan jó volt sétálni éjfél- és 1 óra között Naplás úton, hogy nem is tudtam, hogy nem csak álmodom.. .. .. .. .. .. . . .

2013. május 19., vasárnap

2 soros túlzás

Vakok az emberek, és nem látnak jól engem vagy nem úgy ahogy akarom, vagy úgy ahogy nem akarom és amikor valami végre jól hangzik a szájukból, rájövök, hogy csak botránkoznak.

2013. május 17., péntek

Yahooo!

Beszartam, 91! <3
részegesen.érettségi buller..

Nevem? Nemnevem.

Azon kezdtem el töprengeni, hogy lehet nevet változtatnék. -bloggernevet.
Mennyi nosztalgikus emlékem van seeeej!! Voltam már dorci, dora, tiger, tigrincs, ez is nyíltan tükrözi, hogy nemcsak a stílusirányzatok terén nem találom magam, vagy nincs érzékem.
Teach me masters!!!
Hála a művészet-történeti korszakoknak már kapizsgálom mi hogyan hova. :p
Legyen hát az új nevem kilencvennégykieren!
1. rímel is.
2. Életem legkirályabb zombis sorozatából a főszereplő srácot így hívták.
Akkor nagyon megtetszett az egész. Úgy volt jó ahogy, aznap aludtam először ott Olikámnál hétköznap suli-munka időben. Visszatérve: viszont sajnos csak 3 részes... vagy 5? -az talán egy másik.
3. valami teljesen más jut róla eszembe, idáig úgy érzem rám simult a név.
4. Instagramm name, ezt még engedte, mert amúgy már volt ott kieren :D
5. Legyetek jók, aranyosak, kedvesek és szépek és pihenjetek. Hosszú hétvége jön.
Az Aldiban pedig 69 (de egyszerűen 70) Ft-ért árulnak finom tölcséres fagyit, mindezt onnan tudom, hogy rendszeres Aldijáró vagyok szép családommal és amúgy is..
A lényeg a szeretet ;p

3 nappal ezelőtti vázlat.

Istenem, egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni mit is érzek, amikor itthon kell lennem a lakásban.
Gyomorfekélyem van már a családtagjaim egyes jellembeli tulajdonságaitól.
A tegnapi esti kifakadásom után ma reggel elég szar volt tükörbe nézni is, azok után amiket mondtam.
DE ugyanakkor tiszta sor, hogy más (és innentől nem tudom mit írtam volna)


vázlat

Napok múlnak.

12 óra telt el, és 66-an olvasták a blogomat. Ördögi szám, és hatalmas.
Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy van akit izgat vagy véletlenül ide kóválygott, szóval csakúgy is szeretném megköszönni.
A kritikus miatt nagyon szomorú vagyok, rám tört a pánik. Félek, hogy ha majd írok bele megint annyi idő után, hirtelen nem lesz elég jó a nagy elvárásokhoz képest.
De ideje megpróbálni, a puding próbája is az evés avagy igazam van :D.
Most amúgy is leszedtem 2 elég vadóc filmet.
Az érettségiken jelentem túl vagyok, ez ma egy pihenő-péntek. Nagyon élvezem.
Felmentem a régi profilomra facebook-on, és döbbenet, ami ott volt. már majdnem 1 éve "töröltem" vagyis azt hittem. Persze azok, akik ezt nem tudták továbbra is ott kerestek.
Tehát volt 21 ismerősnek jelölésem, 3 üzenetem még tavaly decemberről és 53 esemény, ami a maga módján igencsak kevés, de nem baj. Tudjuk, hogy nem élek nagyvilági életet legalább xD
Az ismerősöket visszajelöltem, volt közöttük válogatott jó fogás is :) az üzeneteket elolvastam és megköszöntem a 30 valamennyi felköszöntést. Nagyon kedvesek ezek az emberek, tényleg. A közeg is olyan más. Nem hasonlítható a mostani énemhez. Én most a jelen kora szerint a jövőben élek vagy jövőnek. Az a régi profil egy hatalmas napló tele múltbéli kalandokkal, tele emberekkel az életemből, akik talán még akarnak valamit, akármit. De kicsit elszontyolító is volt. Mikor Kittynek mondtam, hogy mától talán ezt a profilt is életbe léptettem valami fura érzés lett a torkomban és megint kétségbe estem. Ugyanez van, amikor rágyújtok (főleg ha az erkélyen), tudom, hogy már nem kell a cigi. Sőt régen sem kellett, csak mindig volt benne valami összekötő erejű Anyuval és Mamával. Az utóbbi időben, és Anya gerinctörése is rá tett, már nem érzem ugyanezt. Kellően eltávolodtam tőlük a bizalmi kérdések szempontjából. Anyu azt hiszi élek szexuális életet. Még ezt sem tudja rólam? Nem ismer, de soha nem is ismerte igazán a belső személyemet. Dióhéjba zárt kisember. Szóval ez így lehetetlen. Tehetetlenségében inkább ordibálni kezd azért, hogy én fogjam be a szám, vagy ha azt hiszi nem értem meg, nem figyelek rá, vagy nem ismerem el az igazát. A bizalom legkevesebb pozitív jelét sem sugározza felém. Csak lerántja az érzéseimet az érettségivel és a szóbelivel kapcsolatban. Aztán egy szavába kerül és az irtózatosan mocskos szobát rendbe teszem..
Van ez a legény, Timo.. tudom, hogy nem gondolja olyan véresen komolyan, de azt mondta szerinte biztosan az, hogy jó satöbb. És jól esett. Igazából nagyon jól esett. (állapot komment.). Főleg azért, mert a régi profilomat elnézve olyan aranyos stílusban tudtam fogalmazni kora tizennyolc évesen a brownie-ról, kapásból ezt találtam. És 30-an lájkolták, többet is oda írtak akkor. Imádtam. A figyelmességüket, kedvességüket, hogy törődnek velem az emberek és olyan dolgot írok ki, ami teljesen semleges, inkább már jó. Timo is egy ilyen példát talált meg. Csak ennyi, ez boldogságot okozott nekem.

2013. május 10., péntek

Korrekt péntek.

Jelentem Olivérrel nem tudtam ma még beszélni.
Bementünk rajzra és nem volt ott Pókica (<3). Pók ica. ha ha ha.. nem vicces, jól elkerültük egymást.
A tervem mára a következő,  mivel Kittyvel vasárnap leszünk 19 évesek, és a szombat már foglalt ünneplésre, a vasárnapot a barátjával tölti, így a péntek az enyém!
Ez taglalja a tegnapi brownie elkészítését, amit ma megkóstoltam és nagyon édes- ez persze nem azt jelenti, hogy nem jó. Kittynek mindig ízlett, most is fog <3
El kell még ugranom Tesco-ba, venni egy focilabdát és egy doboz fagyit a sütihez. Este pedig elviszem Terrace-ba az én bájosomat..
Hát ez a mai terv mára :)
Alig várom, hogy megkezdődjék a hadművelet.
=Kitty hivatalosan elkezdett félteni a rozogaságtól, fogyástól. a látszólagos áttörés bekövetkezte: fél 2 előtt pár perccel, jó nem..

2013. május 9., csütörtök

Szerelemcsütörtök!

ÁÁÁHHHH ^-^
Olivér egy kis angyal, most látom mit írt rólam xD
Készen van, megvannak az érettségik. Túlmozgásom és kommunikációs problémáim vannak.
Nagyon kimerült vagyok és hamarosan elmúlok 19 !!!!!!!!!
Ideje belecsapni a vajba vagy mi :D és ünnepelni, boldognak lenni és learatni 4 év termését.
spoiler: bárki bármit mond, az angoltól nem kell félni, istenem... mennyit paráztam és mérgelődtem. Hát felesleges volt..

még egy námbö van: regisztráltam instagrammra, a készülő rajzaimat pedig mind oda töltöm föl.
.. szóval ha matekból megbukom, majd utcai rajzosként folytatom..


Szia Olivér, remélem hallasz!


2013. április 24., szerda

Vigyázat, gonoszkodom.

Hahó!
Megkezdtem a nagy "étrendátalakítást", és hétfő óta kizárólag salátán élek, persze ez nem fedi le, hogy miből is áll. A fő, hogy a lelkem nyugodt, fizikumom kiegyensúlyozott, és nevetve futok az érettségi-fürész nyele felé :D
Kicsit zűrzavarodott vagyok, a kritikusba már ha jól számolom 2 hete nem írtam, csak reménykedem, hogy a partner tartja a frontot. Én, mint diktátor megkövetelem :p
Lényegében nem tudom mi van, vagyis tudom. . . azt tudom, hogy nagyon nyár van és már nagyon közel az érettségi. Szeretnék elszublimálni innét, én ezt nagyon nem akarom. Viszont ha most elkezdek kiakadni, akkor nagyon elcseszem az estém. Jó hír a magyar tanártól, a helyesírásom kitűnő. (elméletileg).
Remélem hamarosan beindul a nagy fogyás rész is.
Olivérnek nem mondtam, de most úgyis megtudja: rátörtem az automatára. . .3x is. csoki, cukor, bűnözés.
Egyszerűen elment az eszem, és a legrosszabb, hogy még csak nem is bánom. Soha nem fordult még elő velem, hogy 3 alkalommal is. Istenem, most úgy beszélek, mintha legalábbis a Holdra léptem volna :D és rosszul is esik emlékeztetni magamat.. de ennek fejében gyors tempóban le edzettem 1505 kalóriát, ami már rég nem fordult elő mostanában. Remélem ezzel kiütöttem. Vinnem kellett volna kaját, és nem feszengenem, hogy hiába (csúnyát mondok) b@szom a rezet benn, miközben semmi sem történik, a libák fogynak körülöttem. De úgy vettem észre, hogy ma elég sok külvilágbelinek tűntem fel, amióta kipakoltam a ruhatáram, azóta sokkal magabiztosabb vagyok, ma még fésűt is vittem magammal és végre elfogadhatónak mondható frizurával értem haza. A gerincferdülésem azt hiszem javuló tendenciát mutat, mostanában fokozottan a bal oldalam görnyed.( Próbáltátok már a csökevényesebbik oldalatokkal elvégezni a táskacipelést?). Iszonyatosan nehéz, a buszon, az utcán, sétálva. De a nap végére mindig megszokom, nagyjából. Azt leszámítva, hogy szörnyen fáj a jobb oldalam, olyan érzés mintha kifeszülnének a bordáim ott. A bal oldalam pedig azért, mert 12 évig folyamatosan jobb vállaztam, a csípőm meg azért, mert ez a gyenge tünemény annyira nehezen bírja még, hogy folyamatosan a csípőmbe verődik a táska. Megfogok halni :D.
Eltúlzom.. már meghaltam :'D
Így az utolsó hetekben viszont úgy látszik nem csak én engedem el magam és török fel automatákat, volt részem egy kellemes beszélgetésben aranyhaj barátnőmmel, akit ezúton is megemlítve, bár a nevét titokban tartva közlöm, hogy imádom egyszerűen- egy csónakban evezünk, és ő is nehezen türtőzteti magát, de örülhet, mert annyira jól néz ki, hogy baaa.. rólam ez nem mondható el, dee mindegy.
Szóval, felütötte fejét az osztályközösségben a nyilvános utálkozás, vagy valami olyasmi, egyre felszabadultabb a légkör, mindenki utálja a másikat. Persze vicces, mert én tényleg a Majmok bolygóján érzem magam. . . és hát nyilván én is utálok embereket, aranyhaj jól fogalmazott : " úgy érzem ha ez véget ér, lesz 5-6 ember, akivel tartom majd a kapcsolatot és kész". Ez a beszéd :D
Körülírásképp csak, amolyan nagy vonalakban. Többektől a falra tudnék mászni, de 2 lány, azok közül is az egyik az, akitől a vízpárlat kicsapódik a homlokomon. A pocokfejű. És már meg is van a gúnynév. Hát istenem, én még ekkora önbizalommal rendelkező illetővel nem találkoztam, ezzel semmi bajom. DE az a hang, az a stílus, hogy kotnyeles és mindenbe belemártja magát, ahogy megszólít engem, amilyen idegesítő.
És még sorolhatnám. 1 dolog van, ami jobban kiugraszt a gatyámból, mint az érettségi: én. meg ő. egy zárt szobában és beszélni-beszélni-beszélni. :D
Kristóf pajtinak meg: örülök, hogy ismét rájött, hogy töröltem az ismerősök köréből (megint csak) és ezért (megint csak) bejelölt, deeee .. olcsó húsnak híg a leve..
És most kifestem legalább az egyik fekete körmömet csillámmal >: )

2013. április 21., vasárnap

Köszönöm a tapsot

Most megint olyan mintha visszacsöppentem volna a múltba. Legalábbis október környékére, a hosszú levelek időszakába. Hamvas csütörtökök és naplementés szerdák. Sok edzés, sok tanulás, kevés magány és annál is kevesebb magánélet. A kettő amúgy is összefüggőben van.
Ezek szerint az egyik kezem már megint kezdi elereszteni a másikat. A fejemhez kap és kimondatja velem, hogy egy idióta vagyok. Többek között azért, mert a háziszipirtyó nagyanyám képes tönkre tenni a napjaimat. Eléri, hogy egy agonizáló krumpli legyek. "Mintha folyamatosan ütögetné valaki a hátad".
Nyár előtt még rosszabb volt a helyzet. Az a helyzet, hogy mostanra meglett a kellő magabiztosságom és öntudatosságom, de van az a perc, pont, amikor betelik a pohár és a kristályvilágod úgy törik szilánkosra, hogy még arra sincs esélyed, hogy eltátsd a szád vagy csak le ülj egy padra és kifújj. Hát igen, szokott ez így lenni egyszer az életünkben. Érettségi, tanulás, külön órákra járás, az önemésztés, a hatástalan fogyókúra eredmények, amikor kilépek az utcára és azt érzem az emberek azért néznek rám, mert röhögni akarnak valakin.. végre. Bármit csinálok a társadalom kis különcének érzem majd magam életem végéig.
Meghatározhatatlan mennyiségű törés ért már el, ez a kis szarság már meg se kottyan majd.
A házisárkány állítása: elkallódtam, az iskolát leszarom, és a jövőm reménytelen. Itt ücsörgök és azon kapom magam, hogy úgy írok a sérelmeimről, mintha egy kislány lennék, aki képtelen megvédeni magát.
Nem vagyok képtelen, ha kapok segítséget. Csak észre kell venni engem is, meg nekem is.
Az igazán nagy helyzet az, hogy bárhogy is próbálnám feldobni magam, segíteni magamon, úgyse fog menni. Ha lenne egy kis szigetem, ahová elrepülhetnék amikor már nem bírom tovább. Persze ez olyan megfoghatatlan gondolat, hogy kép sem áll fel bennem róla.
Brahiból jelentkezni akarok az Éjjel-nappal Bp-be, kellenének képek Olivértől, de ha lejár a határidő...
Kíváncsi vagyok szimplán, persze ez ütközik azzal, hogy életem legcsúnyább korszakát élem.
Nem vagyok se fiú, se lány, se tanuló, sem pedig élő, ahogy elnézem az életem az utóbbi majd 1 év távlatában..

2013. április 19., péntek

Fohász

Fogyózok istene könyörgöm hozzád, hogy ne szálljon fel rám az a 4 szelet (Anyu és általam készített) rákóczi
túrós, amit nemrégiben ettem meg. Tudom, hogy nem kellett volna, sőőt nem szabadott volna megennem.
Hadd hivatkozzam a már nem létező menstruációmra, ami rohadtul édesség éhségérzetet kelt bennem. Kérlek hitesd el velem, hogy a lifegő bőr a karomon mindig is itt volt, és nem ezalatt az 1 hét alatt szedtem vissza. Az aljas müzli megkísértett reggelente, de már likvidáltam a dögöt, és csak nagyon kész állapotomban nassoltam kicsit, de olyankor plusz "ráedzettem" ...
És akkor jött Olivér, és megyünk tekerni :D

2013. április 17., szerda

Kedvzavar és act.

Istenem, rohadtul csalódtam magamban. Bele olvasgattam pár régebbi bejegyzésemben. Azt gondoltam törlöm a viszlátos bejegyzést. Én valóban ilyen szörnyeteg lennék?
Ez egy hatalmas csapda, hatalmas hazugsággal a közepén. Én nem utálom őket, csak haragszom néha, mert túl könnyű mellettem az életük bizonyos szempontból. Persze az örök harcok nem tartoznak ide.
De most nem ezért jöttem, istenem már el is ment a kedvem és (((...))) érzékeny lettem.

Amiért jöttem, találtam pár aktuális cuccot, ami most ad körleírást:
http://www.youtube.com/watch?v=uuZE_IRwLNI
.. a zene atyjáról

http://www.femina.hu/fogyokura/southbeach_dieta_etrenddel
.. a diéták netovábbjáról, mert ez a sok plusz csak nem akar lemenni, stagnálok vagy hízok.

http://www.youtube.com/watch?v=AtKZKl7Bgu0
.. Breaking news! Ellie és SHOKK :D

http://www.facebook.com/AlternativeFashionPage?fref=ts
- a minden. vadi új, ősi. legalábbis nekem..

és Olivér univerzum mintára készült képkerete, amiről egyetlen kép sikerült jól.
Mázli, nem tudom felrakni és nem leszek felvágós is a primitívségem mellett.
Azért nem fogom kitörülni azt a bejegyzést, mert az fog emlékeztetni arra ki ne legyek soha. Nagyon kemény pofon újra látni, hogy néha mik törnek elő belőlünk.. mindenki nevében érvelve.

2013. április 4., csütörtök


És ami lemaradt: Holnap írunk biosz témazárót, és filozófia nagydolgozatot.
              Kapásból 1 kérdés- Ön szerint ki nem tanult holnapra eleget? És kinek az agyára megy a nagyi???
                                                            Istenem, istenem, istenem...

awkward..

Megírtam a levelet, amit már oly régóta meg kellett volna már írnom, mondjuk 5 hete már.
Kifejtve, épp 2 perce adtam le a rajzot. Nem akarok belőle tragédiát csinálni, hogy nekem ez volt a hivatásom idáig. - nem, nem ez volt.-Viszont nagyon kellemetlen, hogy facebook-on kell levelet írnom a rajz tanáromnak. Mivel tudom, hogy rajtam kívül mások is le adták, így már nem érzem magam egyedül.. annyira.
Ezen felül, ugyanúgy nem javul semmi. Alig 1 hónap már csak a k*rva *rettségi...
Semmit nem tudok, most már pláne, vagy eddig sem.
Ma mindenki megbolondult. Nekem úgy tűnik.. én azt hiszem, hogy nem értek semmit és senkit :D
Ezt inkább nem akarom fejtegetni, nekem kellene nyitnom a szivárványemberek felé, és kiüríteni a szemetest (ezesettben lsd: ruhatár). Mától 1 hónapig 1 gyönyörű terepmintás vászon nadrág büszke gazdája vagyok, és ha elveszik tőlem ezután.. úgy érzem meghalok xD annyira jó, nagyon nagyon nagyon állat.
De elvileg majd hamarosan mi is szert teszünk 1-1 darabra, már alig várom. Addig gyűjtögetem a pénzt még 1 bőrnadrágra is.
Sajnos a fogyásom azt hiszem nem halad (?).
Bár ma igazából semmi bajom nem volt magammal, a hasamon és a vastag combjaimon kívül. A csuklóm egészen körbe érthető, és a nyakam is. Mintha számítana bármit is xD.
Eseménytelen vagyok, most mindent csak felvázolok, és ez teljesen unalmas és üres. Nem tudom mit tegyek, félek a rajz tanárnő reakciójától, és ezért nem megyek föl.
Megettem 4 pogácsát, és a suliban 250 kcal. csokikát.
És még én szeppenek meg, hogy miért olyan kövér a derekam :D
Anyutól egészen rosszul esett hallani, hogy 1 hónapon belül úgy fogok kinézni, mint Kitty a Tihanyos képeken. 1 hónap ehhez nem elég...

Look at me now...

2013. április 1., hétfő

This could be the one?

ULTRASZEMÉT ÜZEMMÓDBA KAPCSOLTAM!
Minden este, amikor testvérnővérem nem itthon tölti az éjszakát, jön 1 szépfiú és le vesz a lábamról..
Go girl. ez az este is olyan..

Következtetések:

Úgy gondoltam a rengeteg rossz tulajdonságomból létrehozok 1 listát magamnak, hogy megtetőzzem azt a listát, amit a felszín alatti dolgokról írtam, és azóta sem fejeztem be, mert megjelent Olivér és a film :o
1, Abbahagyni a fejvakarást. Eltanultam jóanyámtól, azóta látom, hogy édes nővérem is majomkodik.
-nem akarok majmocska lenni-.
2, Olyan lusta vagyok, hogy mindent megosztogatok facebook-on, de ez az új őrület eperfalván, szóval marad minden a régiben.
3, boys = toys.
Eddig sem érdekeltek, és ezentúl sem fognak. Elemezni a viselkedésüket már más tészta.
Amire én is rá jövök: ha azt mondod amit hallani akartak tőled, akkor pápát intenek, jobbára. Persze számoljunk a korkövetkezményekkel. Nem mintha bármelyikük is feledhetetlen nyomot hagyott volna az életemben.
~ Kásaa, köszönöm a lájkot..
4, A halasztás/halogatás művészete. Nagyon hamar abbahagyni, mert most minden marad holnapra. Persze ettől még nem makacsolom meg magam jobban, a véletlenek embere vagyok, vagy ilyesmi.
5, Továbbra se késni sehonnét, lassan a névjegyem és a védjegyem is.
De ha tudnátok mennyire utálom hallgatni amikor más panaszkodik nekem, közben lenn állunk a minuszokban és már a feledik órája várjuk az aktuális pajtást..
Innentől kis adagokban szórom majd. REMÉLEM nem fogom elfelejteni.
Y.O.L.O. gyerkőckék!

2%

Hát.... rohadtul hiányzott az óra átállítás. Most van 14:44. Pizsamában ülök, kiver a víz, a filozófia esszém kész. -12. valakik néznek-.
Erről ugrik be, hogy az elsőt be akartam még illeszteni, de azt hiszem nem tettem. Ha ez is jóra sikerül, akkor megmerem majd kockáztatni. Visszatérve, még meg sem fésülködtem, arcot sem mostam, semmit nem csináltam. Újat mondok azzal, hogy ha ma reggel is bemüzliztem? Mert nem hinném, igen szerintem sem. :D
A jó hír, hogy a doboz tartalma kifogyott. Olivér maradványai pedig még mindig a radiátor alatt keledeznek ki, ami elég undi, de a mi családunkban kaját kidobni BŰN.
Csak nem hiszem, hogy képes lesz távozni a lefolyón :'D. Ahhoz kicsit már összeszedte magát..
Kaptam sms-t és azt hiszem appon is írt valaki.. és az a helyzet, hogy szerintem, ha a szimatom nem csal, köze van 2 biciklihez. Ha nincs akkor ez van és kész.
Vagy valaki épp becsap.. (LOL)
Hát inkább nem tartom számon ezen a napon mi kezdődött el és ért véget május 11-én. vagy 12 volt?
Azóta sok minden változott. Valami egyre jobban leágazóban van, bárhogy is próbálja az ember újra építeni. Többnyire senki hibája, csak meguntuk magunkat egymás mellett. Persze, javíts ki ha tévedek..
Ami fura: nem láttam még a nővértestvérem ilyen szerelmesnek, édes is, cuki is. Persze a maga módján kicsit nyáltól csöpögős és folyamatos smárolással vegyül. - ez nekem örökre érthetetlen marad, persze eltérünk, ebben is eltérünk. én közönség előtt képtelen lennék csőrözni, dehát nem hibáztatom, szerelmesek. köztudottan se halllanak, se látnak.- És ez mindig így van, mondok neki valamit, és nem válaszol. :D
Tényleg, annyira belemerül, hogy nem. De ennyit elég is volt mondanom erről.
Én is szerelmes típus vagyok, de az én szerelmem ma a Naplás-tó lenne, a bicikli nyergén ülve és nézni azt a kedves műtavat és a napszikrák töredezését rajta. kacsátlanul.. aztán jön egy grizli és széttép.
(HAHAHA)
Csak vicceltem, szimpatikusan próbáltam agyoncsapni a romantikámat.. sikerült is!
Szájhúzásom van- a szerelemtől! 98%-ban..

12:18

154!?
ameghogyan?
Ez most akkora élmény, hogy le kellett írnom *-*

Valami nem tiszta, mióta lehet engem facebook-on lájkolni?
a kritkuson keresztül eladtam magam? ez iszonyatos...

2013. március 30., szombat

Új irányzat.

Az utóbbi időkben (majd 1 éve) annyi mindent tettem-vettem és be is akartam már végre újítani egy rohadtul csajosra idealizált naplót, hogy tele ragasztgassam belülről képekkel, tele írogassam minden lapját és kívülről matricákkal ékesítsem. De a kép összetört bennem :(
Próbálkozásaim csődöt mondtak- ezúton sem szeretném ajánlani a határidő napló naplóként való használatát-. Komolyan mondom, csak még jobban elveszi a hercegnők kedvét..
Szóval itt vagyok, úgy döntöttem kidobom a kukába a legutolsó H.i.naplóm.. olyan lusta vagyok, hogy rövidítenem kell? Tejóég.
Naszóval, amiért igazából idejöttem, az az, hogy írjak egy listát vagy legalább összerakjam a fejemben a képet. Itt csak felületesen vázlatolva, a valóságban pedig majd krokodil könnyekkel próbálom menteni a menthetőt. Akkor fogjunk is hozzá:
1, Reggeli müzli. Abba kell hagynom, a súlyom stagnál, fogyni nem fogok. És a kolegától megkaptam, hogy pár hete (amióta müzlizek reggel) úgy tűnik megálltam a fogyásban, de ő azért nem közölte tegnap estig, mert örült neki.. besz*rok.
2, Edzés, jobban kéne hasznosítani valamit. Ha nem elég a szobabicikli, akkor jöjjön a futás és a lépcsőzés. Félig-meddig pipa, ma életemben először vizsgálgattam magam a tükör előtt a fogyás kezdete óta- a combom az érzékeny téma, a család szebbik felétől leörököltem a vastag bokát, a másiktól a csirkelábakat. Naaa, azért nem vagyok maga a komikum :). De bevallom "több száz" ember előtt nyíltan, vállalom: most tetszik, kezd kifizetődni az "önsanyargatás", ami nálam életmódot jelent. Hapci.
3, Mindenhol azt olvasom a kevesebb több, azaz kis adagok, naponta többször. {Adják vissza az életem!!!}
Megint csak a családomra fogom, főleg Anyura, imád enni, azt mondja.. ettől még kákabelű, de a szerelem.. a szerelem az szerelem és kész..
4, Sminkelési módszerváltás, nem tudom mi, de valami nem stimmel. Ezért elkezdtem kísérletezgetni, az alapbiztosíték a barack színű szemhéjfesték, az elmaradhatatlan. Jobb, mint a lila táska..
Szemceruza halványan, a szempillák alatt  történő vonalvezetéssel, elbűvölő és egyszerű. + korrektor.
De rosszabb napokon alapozni sem árt.. a fejembe kell vernem, egy részét pedig kivernem a gondolatnak, hogy én vagyok a pedáns emberek atyja úgymond. Abszolút félelem nálam az igénytelen külső, külsőm... nem tudom, belenézek a tükörbe és hányok (mostanában). De igazából
INNEN FOLYTATOM! ;)
csak most filmezünk Kittusommal, meg Olikámmal :D

2013. március 29., péntek

diszkréten.

Jesszusom, kezdek félni. 49 látogató tegnap összesítésben... remélem senki nem tudja ki is az az "én".
Para!

2013. március 24., vasárnap

Buli part ll.

Ha belegondolok még most is hasogat a fejem, remeg kezem-lábam. Stumi koktéljáról van itt szó kérem.
Valamelyik nap említettem épp, hogy nem tudom mi az a "dájkiri", de egyszer tutira megkóstolom majd.
Csak arra nem számítottam, hogy pont másnapos leszek aznap, és hogy éhgyomorral..
Annyira durván kiütöttem magam, persze ájulás nem volt szerencsére.
Egy nagyon kedves barátunk hívott taxit nekem, meg Móninak. Nem igazán tudom megfogalmazni milyen érzés volt, olyan rendes és minden.. hatalmas gesztus volt tőle. Persze ettől még Mónival úgy voltunk, hogy hazabuszozunk, talpon voltam és csak viszonylag teljesen részeg.
~utoljára nyáron ittam le magam 2 nap egymás után. Úgy tűnik kezd visszatérni az az erős gyomrom...
csak viccelek..

2013. március 21., csütörtök

megszep-szep-szep.

Újdonság: mélyponton vagyok, magasan mélyen. és ereszteni akarok. vagyis ereszteni kell, ki a gondolatokat a világegyetembe és ma is korán lefeküdni.
Kihagytam a meleg fürdő gondolatát.
<<< Kittinek sikerült!>>>
gratulálok csajszi *-* !!
MEGETTEM 1 EGÉSZ DOBOZ PILÓTAKARIKÁT. ezt követően úgy megutáltam magam, hogy hánynom kellett. ez undorító. vagy még annál is rosszabb.
a tablóképek borzalmasak.
a hangulatom borzalmas.
csak 1 vodkás üveget kérnék a kezembe és vedelnék, mint a gödény, hiszen holnaptól vár rám 2 adag matekpéldaérettségi <3

2013. március 16., szombat

Univerzum.Uganda.Udvarol.

Úgy éreztem ideje haladnom ill. lépést tartanom magammal és kényem-kedvem szerint végül a saját ízlésemre formálódni.
A háttér mindenkinek arról árulkodik, amiről akar. -szerintem az univerzum = minden
Útközben Anyunak be kellett mennie a kórházba, Cila kíséri, valami baj van a vérhigító injekcióval.
Most nem nagyon térek magamhoz. Kicsit sokk alatt vagyok, mintha nem is lennék itt. Valami egyre kevésbé tetszik és valami egyre jobban gyötör. Közben valaki kopogtat alattunk, minden olyan közel van, hangos és látványos. Félek, egyre többet a kelleténél. Kittivel nem beszélünk vagy beszélek. Így nem tudom megnyugtatni magunkat, hogy nincs semmi baj. Olivér ajánlatára nemet mondtam, és ezért ma nem alszom nála és nem tudom meg hogy éreztem volna magam ott. Jól vagy rosszul?
Patak parton nagyon máshogy éreztem magam. Rá jöttem, hogy nem tudok rá nézni ha beszélek. Tudod Olivér? nem tudok rád nézni ha hozzád beszélek- és itt most nem arra célzok, hogy az arcom egyik fele barnább volt, mint a másik. Csak nem tudom, vagyis tudom, ronda vagyok. Tokám van ... :(
Ropog a szénmorzsalék, nem szeretem ezt a hangot.
Hogyan lehetne innen észrevételmentesen eltűnni? Nem tudom hova akarnék menni, csak nem bírom ezt fönn. Azt tudom, hogy most már segít, ha meghallgatom Anyuékat. Már egy ideje így van. Jaj ne, mama körbetelefonál szerintem. Hurrá! A mobilom csontig merült, szeretnék Olivér úrral beszélni.
A fiúval, aki hasonlít Ritára, csakhogy Ritának nem vágták le a haját 6 éve talán. (Éjjel-nappal.. többet nem is kell mondanom.) Ráadásul ma tettem meg életem megjegyzését, ami lehet igaz is, hogy ez a sorozat talán a legbefutottabb lesz Magyarországon mindegyik másikhoz képest. Nagyon durva, nagyon reális és szürreális, vad, elgondolkodtató és életszerű. Valamelyik szereplő úgyis olyan lesz valahol, mint TE.
De nem akarok erről többet beszélni. Erről beszélek magamban, hogy valami tutira nincs rendben most, mert alaphangon is egy kicsit sem érdekel vagy nem szeretem összevonni a művit és az életet.
Búgócsiga.Bogota.Basszus.

...

Szóval most minden összekuszálódott. Az emberek egyenként szakítottak ki a szívemből egy darabot ezalatt az év alatt, mert azt hitték nem figyelek rájuk, nem törődöm velük. Furcsa, hogy ezt az érzést utoljára nyáron éreztem, de örömömben, miközben Olivérrel bringáztunk minden nap Naplás-tón. Tükrözi az odaadó zene is amit linkeltem. Folyamatos és zavartalan békesség volt. Én tényleg az képzeltem, hogy bármelyik nap meghalhatnék már nem számítana, mert már akkor sem voltam élő c: Mert ilyen akkor és addig még nem volt velem. Annyi mindenfele mentünk, soha nem volt megállás, és soha nem volt pörgés sem. Annyira készen kaptam a tenyerembe mindent, annyi láthatatlan örömpirulát vehettem be úgy tűnik, ami nem engedte volna ezt a bánatosságot, vagy a megalázottság érzését. Hogy az eszemet nem tudta volna elvenni a mostani viszonylat. Harc a kilókkal, harc a fiúkkal, harc az érettségivel és harc Olivérrel, hogy rendbe tegyük a kuplerájt. És itt van mellettem ez a csoki, de nem ehetek bele. Az agyam szeretné, mert tudja, hogy boldoggá tehet vele. De te buta agy, ezt ne akard xd.
Valamit tennem kell, hogy elfelejtsem a csalódottságot, komorságot, hogy ne hagyjam magam el. Ne nyomorítson meg a sok izgága termesz, ami bennem van. Arra a levélre sem kellett volna válaszolnom, erről is le kell szoknom. Attól, hogy nem válaszolok még nem vagyok pofátlan, vagy nem hagyok valamit befejezetlenül. Attól a nagyvilágban nem fog lerombolódni a világ 7. csodája sem. Mindenre és mindenkire ki kell ezt terjesztenem, ha azt hiszik nem vagyok teljesen egész, teljesen egyben, mert hallották valahonnét, az kérem legyen az önmaguk által kitalált víziók egyike, egészen idáig takarítottam, mindent rendbe tettem. A lábamban pedig a futás mechanizmusa toporzékolt, ezért jól is esett oda-vissza futkosni a vásárolt hozományokért, felspékelt! Kitti futott apa haláláig, megerősítette a lelkét. Úgy tűnhet, hogy ha elég gyorsan futsz a gondolatok amik a fejedben vannak elkezdenek lemaradni, és ha elérsz egy bizonyos időszakot majd, akkor egyre kevésbé fognak beérni téged. A végén már annyira elhagyod őket, hogy a helyükre új gondolatok kerülnek, elképzelések, vágyak és az agyad vázlatai. Feldobott dolog a futás, ilyen bizarr lélekállapottal meg még inkább. Szülinapom napja, most már tudom, hogy akkor éreztem ezt talán ennyire és akkor is fájdalmas volt. Szakítás, és megint csak nem beszéltem Kittivel, amíg el nem sétáltam a patak partra, lecsücsültem egy padra és szívhez szóló levelet írtam neki, amit azóta is semmibe vett jobbára. Persze ez elég rossz indok az érzékenység minden bugyrát érintve. Eltökélt szándékom valamit tenni ez ellen, de a négy fal között vagy becsokizom, vagy edzeni és takarítani kezdek, előtte már semmi nincs.
Eljutottam egy újabb fordulópontig. Lehetek ennél nyálasabb. ByeAlexet hallgatok miközben azon töprengek hogyan lábalhatnék ki A SAJÁT MAGAM ÁLTAL ásott/ generált gödörből/ helyzetből.
Meg kell csak szabadulnom a gondolatoktól, ma mennie kellene futás nélkül is. Nem fogom a lelkemet eláztatni a nyilvánosság előtt, persze hogyan is tehetném most már? Hiszen ezelőtt a pillanat előtt már megtettem.
Ugrottam az időben. zseniális..

Motivált sor.

http://www.youtube.com/watch?v=pEMKR9YbGGE
tehetséges fiatalember.
Olivér lemondta, nem szeretne itt aludni, megértem.
Pityu levelet írt, Kitti hatására. Annyira nevetségesen érzem magam. Ezért kellett írnia? Hogy személyesen megkérdezze a bulit, istenem ennyire nem lehetek szánalmas, hogy ennyire hülyébe vegyenek.
Sírni lenne kedvem a sok dologtól ami történt. Hogy Kittivel nem beszélek, hogy Anyu gerince még jó ideig nem fog rendbe jönni, nem tudok tanulni, pedig nagyon akarok én mondom. Sose hagytam el magam ennyire még ebben az évben, hogy le üljek a biosz füzet elé és 5 perc múlva felálljak és inkább letöltsek pár filmet.
Kövér disznónak érzem magam, utálom ezt az érzést. A levél pedig még mindig irritál, nem értem, mintha nem is tudom. Kitti soha nem fogja befogni a száját- miszerint én kirekesztve éreztem magam a bulizzunk ennél a tetűnél 2.0 szinten. Engem ez hidegen hagy, csak amikor a méltóságomat koptatja valaki a tejfogaival akkor méltán úgy érzem, hogy falnak megyek. Ennyire gyenge összetételű ember vagyok, ennyire adok mások tetteinek hangsúlyt. Egyedül lettem hagyva, péntek este is és ma is.
Leszarhatom az egészet, mert nincs mit tennem, rohan az élet, mint valami gyors vonat. Én meg a sínek között koptatom a cipőm sarkát úgy érzem. Arra emlékeztet amikor Levivel ért véget és aznap sétáltunk a sínek közt Kittivel, nagy majomkodás volt, fotókat készítettünk, én még nem tudtam mi vár majd rám, de nem igazán jól éreztem magam, egy nagy gombóc volt a torkomban, olyan volt mintha a lassan lemenő Nap által megrózsaszínült hülye felhők belőlem tépődtek volna ki. Ez nyugtatott, ez a látvány. Kicsit jobban elvesztem benne, mint abban a kotyvalékban ami ott, akkor körülvett. Rossz volt látni a mezsgyét szép és rossz között. Ami nekem szép, elérhetetlen maradt. Nehéz érzés volt, aztán rezegni kezdtek a sínek és jöttek a vonatok, egymással szemben és a hajunkba kapott a szél. Akkor még vállig ért, ezért volt mit dobálnia a szélembernek.

2013. március 15., péntek

elalélt!

Mi történt? Mindenki kíváncsi lett ennyire? Hogyan? Miért? Örülhetek? Örülök!
Megyek Carrie naplóját nézni ;)

2013. március 13., szerda

nem szeretem ha viszlát.

Nem tudom honnan induljak, történt rengeteg dolog. Az egyik, hogy nyitni fogok 1 új blogot, és ezt lehet véglegesen törölni fogom. Még átnézem talán, hogy mit fogok veszíteni, sajnos nem azt az érzést adta meg, amit vártam volna. Ugyanúgy nem fogom tudni ide le írni a gondolataimat, mint 1 naplóba. Tudom, hogy szép lassan fel fognak emészteni. Nem tudom megőrizni a személytelenségem, mert bármit mondok vagy írok, mindig egy újabb töredéket árul el rólam.
Sajnos vagy nem sajnos nem jó a kapcsolatom a családommal. Ugyancsak nem fogom nyílt terepen megemlíteni milyen alpári a nevelő apám, "gurmé" "ínyenc" ellenére. Szánalomra méltó, ahogy az is, amit anyámmal művel, ahogy megváltoztatta őt a "Saját képére". Nevetséges bohóc komolyan.
Istenem de örülök, hogy nem ő az apám.
Kitty nem tudja mi történt, de ő is idióta sajnos néhány dologhoz. Teljesen bamba, zizi, butus - nem fogja föl a szőke eszével, hogy a srácok körülötte mind csak ... hát na igen, de örülök, ha örül. Kinek mi okozza a boldogságot. S mivel Anyu egy szóval sem méltatja Kitty baromságait, ezért én sem fogom. Csinált 1 olyan dolgot is, amit nem fogok megemlíteni is. Elég szarul esik a tudata, és elég nyilvánvaló. Ezt csak fokozza az a pofátlan viselkedés, amit megenged magának. Nagyon szépen felképelném :) Véglegesítem, hogy a családomat nem tudom szeretni.
Életem legszebb perce azon a fülledt nyári napon lesz mikor elhagyom őket egy életre <3

2013. március 8., péntek

A kritikus

Újfent felmerült a dolog, hogy Olivér (selyemfiú) és én közös vállalkozásba fogunk. A kritikus mindig is marha jó volt, szóval ezúton is szeretném megköszönni, hogy mostantól társszerkesztője lehetek, és hogy hétfőn hajnali 1-kor (?) új e-mail fiókot csináltál nekem! :)

És gratulálok a munkához, sikerült sikerült sikerült!!! És még annyi más is összejön ma, vagyis reméld, hogy összejön. Ahhoz persze emelnem kéne a tohonya hátsóm, amit (és nem csak azt hanem minden porcikámat) utálok azóta, hogy Szandit megláttam a zörgő csontjaival.
És én naiv, még mertem azt gondolni, hogy jó úton haladok. Ha reális és élethű akarok maradni, azt mondanám ez nem egyik napról lesz még soványabb test, ha be akarom csapni magam azt mondom 1 hét alatt is menne. Igen ám, csakhogy az nem életmódváltás. De egyszerre kéne fogyókúra és életmódváltás.
Elvileg a futás és a bringa ugyanúgy kardió. Szandinak 3 hónap vagy több kellett ahhoz, hogy úgy lefogyjon. Tegnap kiszámoltam, én már 4 hónapja kitartok és alig látom az eredményét még mindig. Nyártól 60-61 kilóval indítottam, a legutolsó mérésemkor kb. 55 kiló voltam. Ez még mindig nem elég. Viszont 1 hónapja nem mértem magam, hát nem is merem. Viszolygok tükröktől, mobilkameráktól, jóképű idegenektől, de leginkább akkor is a tükröktől. A rövid hajammal és a begyulladt szemalatti ráncommal ráadásul úgy festek, mint 1 60-as bokszoló vénasszony..
Make me wanna die! -_-

2013. március 3., vasárnap

angyaltorta

 http://egigeropaszuly.blogspot.hu/2011/04/angyaltorta.html

ütős trend.

Vallomással tartozom. Főként magamnak, mert elszáll velem az a ló szépen lassan.
A sulis stressz annyira rám szakadt már, hogy itt az érettségi a satöbbi. Semminek semmi értelme, és emellett majd be kerülök 1 olyan helyre továbbképzésként, ami annyira lepukkant, mint 1 kupleráj.
Mintha az lenne a legnagyobb álmom, hogy öntudatlan és ciki kamaszok között szenvedjek majd 8 órákat. Hogy buta vicc tárgyának érezzem magam a tompák között. Képtelen vagyok ezzel (is) kibékülni.
Illatos út, dekor suli.
Ha valakinek mond ez valamit, biztos nem jót.. de nem tudom. Nagyon gázosnak tartom.
A legközelebbi barátnőim biztatnak csupán, hogy próbálkozzam mással, mint pl. az újságírás. Kitty kifejezetten terelgetne az utamon, nekem is ez a vágyam. Szerinte jó a beszélőkém, szerintem jó a haja ;p.
-mindegy, amúgy sem olvassa-
Előbb el kellett volna kezdenem beilleszkedni a médiába, de még így is ki tudta volna mennyire esélyes, hogy az legyek, aki akarok lenni. Ezért maradt a holtbiztos pont, a grafika szak és a büdös emberek, az elvont témák, felszínes vintage meg woodstock sikkes szarok. NEM VAGYOK ODA érte.
Az estémet- délutántól kezdve végighánytam és most nagyon vidám vagyok, mert még humorosnak is tart a tesóm :DDD.
Mama egyfolytában bejön és kérdez valamit, vagy csinál valamit. Olivér remélem nem rabolódott el, vagy ha igen akkor már megkerült. Én meg egy pojáca vagyok, idióta, aki hagyta magát befolyásolni a közösség által.
Leszek, aki leszek és vagyok, aki vagyok? Ez olyan idétlenül hangzik, hisz nem az vagyok, aki szeretnék lenni, tehát nem az vagyok, aki igazából. Persze ha merném vállalni a véleményem mindig, és mernék ki állni magamért mindig, akkor talán minden hétvégére olyan szép kékes-lila lennék, mint a szilva :)
Azt szerettem volna, ha legalább ez a blog kiemel majd a szürke tömegből, jó, én örülök ha van követőm, de ennél többre szántam. Akkor már inkább ne is legyen, hogy azt érezzem ez egy napló, de naplóm már van. Amibe Kitty már írt is (iszonyatosan csúnyán ír) és Olivérnek felolvastam belőle. De határidőnapló, és akármennyire is jó, akkor is pici, alig dekorálható, mert már dekorált. Nekem csak egy üres füzet kellene amibe leírom szisztematikusan a dolgaimat. Az egész ma dőlt el, mikor elég csúnya betűkkel írtam bele. Ez megadta a végső löketet, hogy előfordulhatna valami olyasmi a kezemben, ahol több a sorok közti távolság, és nagyobbak a lapok és nincs megszabva egy nap mennyit írhatnék ahhoz, hogy esztétikus legyen a kép. Ennek fontossága van, olyan tudás kerül bele, amit még elő kell szednem életem során. Basszus, pedáns kislányoknak áll a bál.
Visszatérve, hogy zárjam a sort pár óra hányásos kimaradással. Ebből a blogból akkor se lesz hírportál, ha a 2 kezem összerakom, vagy térden állva könyörgök bármelyik portálnál. Nekem itt nincs esélyem a kitörésre, kibaszottul. Mindeközben eltűnődöm azon, hogy egyes emberek, akiktől tényleg a frász kitör, hogyan képesek kormányozni egy ekkora hajót. É hogy másoknak hogyan van gyomruk ahhoz a sok sületlen baromsághoz. Tehát a képlet, ha én ezekről ezt gondolom, ennek ellenére őket mégis millióan olvassák, akkor én még ezeknél a senkiháziaknál is pocsékabb anyag lennék. Pedig a Cosmopolitan márciusi számában, amit csak most kaptam kézhez arról olvastam, hogyan törjünk ki az ilyen helyzetekből, keressük magunkban a hibát, és oldjuk azt meg, legyünk valakik.
Záróvers: köszönöm, de nem megy!

any question?

A sütihez: http://www.femcafe.hu/cikkek/recept/mutatos-vendegvarok-fahejas-viragok

A szegecshez: http://www.alkotokboltja.hu/ProductView/index/609154

Chuck-hoz: http://24.media.tumblr.com/tumblr_lswmij4C4a1qaf90uo2_500.gif

;) *

Jelentem!

A Helyzet a következő,  tegnap elmentünk Vivivel a Maggie's-be! Hiperszuper volt, olyan rég nem látott a szekrényem már új ruhát, hogy lassan már el is temethettem volna magam. Már csak 1 jó bőr,-vászon (feszes) nadrág kell és kész vagy még néhány gatyesz :p.
No.1 leértékelés, minden árut kilóban adnak és nagyon jó a felhozatal.
(hétfő,-szerda,-péntek): ekkor érkeznek az új ruhák. csak súgom!
Magamnak 6 darabot vettem és egyből repültem is Olivérhez megmutatni. Erától még kaptam melléjük 1 nagyon szép fekete csipkés hosszú-ujjút, ha rossz kislány akarok lenni azt mondom: én ezt most felveszem a melltartóra, rá öltöm az újfent megvarrt szőrbundamellénykosztümömet és ennyi. ;)
Ideje merészelni! Főleg mivel tavaszodik már, ilyenkor minden kedves lánynak ideje kivirágoznia, és bármi történjék (ha nincs "pasi", ha nincs "idő", ha nincs "olyan alakom" effektus, akkor ideje leszarni. {szerintem}.
Mert már a fülemen csurog ki ez a sok baromság hála az egyik barátnőmnek, nem fogom megnevezni, mert akkor már meg is sérthetném az érzéseit. Nagy átlagban mindannyian ilyenek vagyunk.)
Fő, ami fő: Ideje belevágni valami újba! Legyen szó bármiről..

                                                                        *** After ***

Sétáltunk az erdőben, ellentétes szögben van a Naplás úttal, csak hogy betájoljak itten. Ennyire jól rég nem éreztem magam, a felfedezés ugyan fájt, hogy az időjárás belőlem is egy depressziós miserable-t csinált belőlem és ezzel nem is igazán tudok kibékülni. Azt akarom, hogy ez ne legyen igaz. De csak ez amire most azt lehetne mondani, hogy kiváltó oka volt mindennek. Mivel Te meg én, és mi, ugyanolyan érzékenyek vagyunk. mindenre. Láttunk lovakat, disznót, száguldó őzeket {istenem milyen csodálatosak voltak, mögöttünk rohantak át a mezőn} Ájuldoztam kicsit, bárcsak tanyasi kölök lehettem volna mindig. Annyira elszeparált volt minden, mintha lenne valami a levegőben ha az ember a tavasz hajnalán eltalál oda. Hihetetlen, képes lettem volna még órákon át ott lenni, mindig meg kellett állnunk ( na persze nem pisilni), csak kértem, hogy hadd nézelődjünk még. A mobil folyamatosan kézközelben volt. Készültek fotók, és még még még fotók, és egy videó. - úgy festek rajta,  mint egy malac- de ez nem lényeg. A prédikátor kedvét is le lehet törni olykor :D.
Főleg ha épp kijött 1 (enyhe jóindulattal mondva) pattanás az arcán, a haja olyan, mint a bozóttűz, és úgy tele ette magát, hogy már járni is alig tud. {saláta, és tényleg nagyon sok volt} de ittam rá citromlevet, így egész hamar elmúlt a teltségérzetem.). Az estéből is kijutott nekünk. Martiny pezsgő, még életemben nem ittam és előfordulhat, hogy többé nem is fogok, a lényeg, hogy nagyon különlegesen jó volt és úgy véltem nem csak szerintem xd. viszont tény, hogy elég hamar fejbe vágott.
Pityunál mostantól minden hónapban lesz 1 házavató buli* tekintettel a nagy sikerre :)
Azt mondta Peter 3 napig csak mosolygott utána, annyira édes, és annyira örülök, hogy ezt hallottam.
Peter már 34 éves, de annyira gyerek lelke van, olyan, mint Goofey, és annyira kellemes a jelenléte és a hangja is. Reggel Olivér megkínált azzal a francia édességgel, (politerol?) nagyon finom !!! :o
Sparban is lehet venni, majd visszalepem vele <3 :)
10 perc múlva kaja!! baah, csípős tészta.. *-*

2013. február 28., csütörtök

Pitbull?

http://media.tumblr.com/tumblr_mea1glUPgB1rurv44.gif
:D

Nincs egy árva szavam sem, most már. Oli(vér) felhívott, és mondta, hogy nagyon jól sikerült a csapatépítő
:D:D:D kelekótya nap. Folytatom a Naplómban, ez így nem megy.

2013. február 26., kedd

Órák.

Amúgy, megvarrtam a mellényem.. nem tudom mondtam-e már.
Összesen kb. 2- 2 és fél óra volt!

in bloom.

Csalódott vagyok, ezért ide jöttem először. Nem hinném, hogy jó ötlet lenne most bárkire is zúdítani a mérgemet. Egyszerűen csak betelt a pohár, de úgy érzem mostanában minden napom ez, egy ilyen rakás kutya sz..  Olyan irányba terelgetnek, amerre talán nem is mennék. Továbbtanulás, érettségi, még több felelősség, még több nyomás, egyre szárazabb, egyre pofozósabb. Az egész egyre jobban sivatagosodik el, eltávozik a gyerek lélek és gépet csinálnak belőlünk is. Társadalmi holokauszt ez az egész.
Nem értem, ha ide érkezem megpróbálok bölcs lenni magammal, meggyőzni magamat arról, hogy nem ilyen vagyok. Arról, hogy én nem lehetek az az ember, aki benn vagyok a 8. vagy 9. óra után - magam vagyok a néma csönd-.
Eközben belül kettétépődik minden velőm, és olyan érzés mintha a szemöldököm a 10xesénél is gonoszabban áll és szinte már beteríti az arcomat a dühös koronájával.
Megőrjítek másokat a közelemben a mérgelődésemmel, mintha nekem jutott volna Kitty dühe is.
Kicsit mókás, pedig nem ilyen vagyok. Tudom ki vagyok, de ilyenkor nem, ingadozik minden keringés bennem, nem tudok tisztán gondolkodni, el akarok tűnni, fel akarok szívódni, elkezdek félni és félni az embertömegekben.
Az, hogy nincs wi-fi és Olivérrel nem tudok megosztani semmit csak tetézi, ahogy az idő sürgető elszállása is tetézi, nekem nem elég 2 nap arra, hogy teljesen olyan legyek a suliban, mint itthon. De egyszerűen, teljesen komolyan, ha valaminek nem látom értelmét az ez. Az időmet pazarlom, nem érnek impulzusok, a nap végén koporsóban szállíthatnának haza, mert annyira leszívott a nagy légüres tér..

2013. február 24., vasárnap

A haladás útjára lépés-

Szóval! :) Olivérnek rengeteget írtam, olyan az egész, mint nyáron, szomorú az, hogy utoljára talán nyáron írtam ennyire sokat neki minden indulat nélkül. Láttam, hogy Kitty is 1 pillanatig nézhette talán, mert nem értette miről lehet szó. (azt gondolhatta megint valami balhé van) de jelentem semmi baj, minden rendben. Itt van a kép rólunk egy nagyon innovatív fakeretben és egész jól festünk rajta. Furák az ilyen képek, van 1-2, ami képes vissza adni az akkori hangulatot, az érzett pillanatot, a helyszínt anélkül, hogy bárki más tudná rajtunk kívül, hogy 1 már hónapok óta tervezgetett Zp-s koncerten voltunk, mellesleg az utolsón egyben, mert jött az ősz. De itt, augusztus végén és mindazonáltal talán a legmelegebb napon a két hülye "kamasz" buszra szállt 2 flakon hell-vodka keverékkel és a Kopaszi-gátig meg sem álltak (még pisilni se) csak mentek, mentek és végül kikötöttek életük első közös koncertjén (a Ladánybenén).
Törpi újból itt fekszik a lábamnál, vicces, mert ez a szoros viszony 14 perc alatt alakult ki közöttünk újra, amíg Kitty megtette a fél maratont lépcsőtávon 10.-től az első emeletig 2x! Addig én elszívtam 1 cigit (mentolos, csupán megmaradt a pénteki buliból és nagyon ritkán el is fogy utána). Kicsentem a kutyót, meg 1     jutalomfalatkát neki, természetesen úgy, hogy ne tudjon róla és teljesen megleptem őt. Hajlandó volt kinn elcsócsálni, aztán kézjeleimre oda jönni hozzám, de még kicsit távolságtartónak tűnt. Viszont mióta bejöttünk itt gubbaszkodik a lábamnál és érzem a kis szőrét a zoknimon szinte. Azért különös ez most, mert amióta abbahagytam a blogolást, nem kapcsolódóan innentől kezdve az állapota még rosszabb lett. Most már tudjuk, hogy a fél szemére megvakult, és hogy az allergiája mégsem a szójától jött ki, hanem a fehérjétől. Kicsit eltávolodtunk, ember-állat kapcsolat szempontjából, de ha ember-ember kapcsolat szerint néznénk úgy tűnhet teljesen elidegenedtem tőle és elhagytam őt. Amikor pedig ez igazán a tudtomra jut, hogy csak lebiggyesztett buksival mer elém jönni vagy távolságot tart és tőlem 1 méterre ül le, mint az előbb kint, akkor sajnos észre kell vennem, hogy ő nem tehet ezekről. Ő közeledett, de én eltoltam, egyre inkább a szenilis és idegesítő nagyanyámhoz hasonlítottam, de rajtam kívül a család többi tagja is, mert ha valakinek nem tetszett, hogy egy szobában Törppel épp azt látja, hogy szegény vakarászkodik és a szőre ettől hullani kezd inkább csak rá szól : " Menj hátra a mamához" "felirattal". Ezt nem szeretem, és csinálni sem szeretem, könnyebb átnézni valakin, könnyebb a saját problémáinknak totemet állítani és oltalmat keresni a megoldására, mint észrevenni a mások számunkra kevésbé érthető problémáit, és ez rossz. Akkor is rossz, ha -csak- 1 kutyáról, jobban mondva állatról van szó, nem? Ki lehet javítani ha tévedek, végül is ki-ki választja véleményét. Viszont a véleményem ez marad. Nem vagyok javíthatatlan, ha már a családom egy szem kutya tagjával sikerül rendeznem a viszonyom, akkor a nagyvilágban is mehet ezentúl.
Ezen kívül pedig ideje már neki látnom a mellényem felvarrásának, Olivér meggyőzött, vagy megihletett róla.

do it, start with the first.

Újból itt vagyok, és itt is fogok maradni talán. Megnyitottam a szívemet a nyár emlékei előtt tisztelegve és már nem is szándékozom cserben hagyni az emlékeimet.
Most nevelek 1 új naplót ugyanakkor, de abba majd az olyan meghatározó eseményeim kerülnek majd, mint amik akár ide is, de muszáj, hogy papírra vessem vagy az olyan gondolatok, amiket nem szeretném ha tudna bárki más. Kitty már egy ideje győzköd, hogy vágjak bele és írjak blogot, olyat ami kritizál vagy véleményez, mert szerinte értek hozzá. A vénámban van tudjátok jól :D
Örülök majd új látogatónak, örülök majd réginek is, és akkor még jobban fogok örülni ha sok szépet láthatok én is, tapasztalhatok vagy gondolhatok, élhetek és eltehetek MAGAMBA!

2013. január 9., szerda

xoxo

"- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. 
- Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is. - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg. "

azt hiszem ezzel búcsúzom, többet nem fogok blogolni, előfordulhat.

Nagyon örültem, és köszönöm az 1 évet! Legyetek hercegek!

2013. január 1., kedd

BUÉK!

Hehe, új profilkép :) szeretem ezt a gonosz macskát, de gyűlölöm a franciákat x)
január 1. ideje egészében rá kapcsolni a lelki meghanyatlásom okainak keresésére.
úgy érzem megy :p