2012. szeptember 28., péntek

cirip.

Olivér lesz Ryan ;)
hátha így legalább kicsit megbecsmérli ezt a szart amit forgatok :d
nem hittem volna, hogy valaha ilyen barbár dolgokon kapom majd fel a fejem.
pedig ez a nap olyan csodás kezdetű volt. de most olyan mintha nem is én írnék, mintha idegen ujjak csattognának, mintha bolond lennék.
1601 kcal- szóval most minuszon vagyok. lehet hogy ez a baj? LEHET.

kép cím lesz~

"Sose leszek fotográfus. A fotográfusok nevetségesek. nevetségesen furák. és nevetségesen furán viselkednek., de legalább nevetni jó."

-sajnálom hogy ennyire moderált, de hát..
                            azt azért mégsem mondhatom, hogy '§tikkelésem' van a sok tesze-tosza próbálkozástól , hogy vannak akik  azzal akarnak kitünedezni hogy különböző nagyon átvitt értelmű, nagyon súlyos, hihetetlenül elvont, felületes és túlságosan kidolgozott képekkel próbálja valóra váltani magát.
Ellentmondásos véleményt, sőt kritikát kicsalni a sok ostobából. Egy kalap alá az összes fotós balekkal, illetve baráttal.
külön beteg kis közeg. nincs köztük olyan akiről ne lenne 1 kép amelyen azzal a bazinagy fényképezőgéppel pózol. Jaj de szeretném ha nem ilyenné fajulna a világ.
Ahelyett, hogy megélik lekapják, aztán beülnek valami nagyon kupleráj (felújítatlan rom, kocsmakert, elhagyott putri) és elszívnak 1 sodort cigarettát.
Megkérdezném ki tart velem, ki ért egyet. de az a baj, hogy mind ilyenek lettünk (talán).
nincs hova fejlődni, ezért elkorcsosult az egész fiatal kor. és minden ami vele jár. Persze ezt vedd tágabb értelemben..
attól, hogy meglátok 1 (idióta) hipsztert, vagy justicet. vagy tudomisénhogynevezi magát. a bazinagy fotókészítővel a kezében még nem fogom leírni a fiatalságot/ a fiatalságomat behálózó dolgokat..
Azért lehet, hogy dühít. dühít mert van ismerősöm elég, vagy közvetve vagy közvetlen. és nevetséges.
bazári majom az, aki képes 2000 Ft-ért Coca Cola-t inni, vagy arról regélni milyen érzés volt szakítás után egy pár bakanccsal a kezében és jó pár könyvvel hazatérni, hogy az akárhányadik pár cipője már nagyon hiányzik arról a polcról, hogy annyi kávét iszik és annyi cigit szív, hogy közben lefogyott.
Mégis miért? Minek? Értenem kéne ezt? Egyáltalán, van olyan akinek értenie kéne? Én vagyok a hülye?
annyira hiába való az egész. a sok szar ami folyik a csapból is, amit eltanulunk, amilyenek vagyunk, ahogy érzünk és cselekszünk. Mind mások által kiköpött hulladék. de akkor kik vagyunk mi?
Hogyan derülne ki.. nehéz ez..

2012. szeptember 27., csütörtök

veranda

A tincseim kócosak. az orrom náthás. a megjelenésem kritikán túli. az étvágyam? NAGY. eszek-e rendesen? )ez már nem evés, ez már zabálás kérem. tisztán és nyíltan(
meginterjúvolom magam nagyjából.
Hát most nem tudom igazán mit szeretnék összehordani, miközben tornáztatnám az agyam Adele épp beleszól, és most egyre hangosabb a zongora. ilyenkor utálom a hangját.
bárki másét is utálnám ebben a percben.
Folyamatosan leves illatát érzem. mintha az orrom csak azt kérné tőlem, hogy egyek levest. telhetetlen.
De Én is, mindig is az voltam. minden téren.
Zavar, hogy ilyen zárt. zavar a facebook is. anélkül már nem létezne a profil, csak ennyi.
Ez bánt, hogy miért csak akkor lehetünk jelenlevők. és miért csak akkor olvassa a blogot az a bizonyos aki épp, ha az nem 1 napló, vagy nem épp 1 utcán összeszedett iromány.
Persze biztos nem dobna el senki 1 lakatolatlan naplót az utca közepén aminek gyönyörű borítása van, ugye legyen ami felkelti az ember figyelmét. Ha tovább gondoljuk. tegyük fel, hogy valaki olvasni kezdi (lehetetlen? :D) szóval nála van. Ő az, és olvassa a naplódat, de nem jutna eszébe tovább adni senkinek.
Ez a természetes magatartás, az ösztönös tulajdonvédelem tőből jön meg minden igazából.
De felteszem, ilyen nem létezik. A fejemben máris egy film állna össze erről. Amandával és Ryan Reinolts asszisztálásával (villámot rám ha rosszul írtam a vezetéknevét)
A fő elemei, a borús ég, a sétáló magányos férfi, aki megtalálja a lány naplóját akiről a végén vagy az derül ki, hogy rákos, vagy az, hogy néma. Ugyan nem fogom azt fejtegetni melyik lenne inkább helyzethez illő.
Az egész történetet végigkíséri a napló története- egészen kislánykorától a ifjú kamaszkorig.
a legrészletesebben, hogy legyen min felkapni a fejet..
Ryan szép lassan eltávolodik a barátnőjétől,  túl sótlannak találja. de attól a perctől fogva, hogy a naplót olvassa minden nőt sótlannak talál az íróhoz képest.
A barátai művészek vagy ilyesmi. vagy inkább ne, legyen 1 művész, 1 informatikus, 1 ügyvéd és 1 etnikum.
Máris alakul.
Kell bele 1 kis szenvedés, magány.
Vagy a lány, vagy a srác részéről, mondjuk elvonul vidékre, egy tavacskához ahol a nyaralója van
(1 aprócska faház) a nagyapja ott él. Igazi szakácsféle, és imádja az unokáját ( szívmelengető módon)
Minden hajnalban ki ül a stégre, ami pont a kis házikó előtt helyezkedik el, és a rózsaszínből felkelő Nap előtt olvassa a lapokat. És azt hiszi sosem ér a végére.
A baráti kör pedig nagy kutakodásba kezd, ki is lehet a lány. -forró nyom : hasonló stílusban író költő/újságíró/ író/ vagy egy vadász?
A nagypapa sokat beszél Ryannal, mesél a családról. Ő kiönti a lelkét. De a papus nem tud nagy segítséget nyújtani, nem kellenek az összefüggések.
Azt hogy hogyan alakul majd tovább egyelőre nem tudom.
Ahogy azt sem értem Kitti már megint miért olyan rohadt idegesítő xD

2012. szeptember 20., csütörtök

csütörtök!

Kedveseim :)
MA este élménybeszámolót tartok a hétről ha minden igaz.
persze ez nem azt jelenti, hogy bárkit is érdekelne.. xp

2012. szeptember 13., csütörtök

Tréééééééééééééé?

Csak ezt a hetet hagyd meg nekem, hogy ki éljem minden dühös vágyam, mert Én tényleg annyira kettészakadok, mint a lakmusz és csak szenvedek.
Sírni ilyenkor minek, minek ha nincs mit.. és ha nincs mi. akkor mi a baj?
Önmagam ádáz ellensége vagyok, lépteimet követem.
Beteg állat vagyok, elhitetem magammal újra meg újra. Istenem ha az Énem aki még mindig nyaral ezt látná, arra hivatkozna, hogy ez nem is Én voltam.
Bipoláris zavarok.
Meg ilyenek. nem szeretem a hiperkarmát, a kaukázust, a 30yt, az intimtornaillegált.
Nem szeretném hallani, látni, olvasni. de mindenhol ezeket hallom, látom, olvasom. blablabla.
Zenéljenek a kék-zöld mezők meg sírjanak a fák ..meg ilyen-olyan gusztustalanságok ..

puszi.

Pénteken minden bolt nyitva tart.

vallás vagyok. művészet. sehonnai álom. vad tánc. dilis pénztárca. és amíg az Én világom egyre tágul valaki másé egyre szűkül. fáj a szemem ahogy a fénybe nézek.

és hogy mik az alábbi szavak? Hát kérem, ez filozófia ! :)

2012. szeptember 11., kedd

hamvaim :)

Szééép lassan kezd betelni a pohár és kezdek megőrülni. agyvérzést kapok. vagy valami nyavalyát. vagy érettségit. Azt hiszem megöltem a jó napokat és innentől már minden csapból csak mocsár folyik.
kész undor. undorodom az egésztől.
a fiúktól.
a lányoktól.
a franciától.
a piros körömlakktól. a szerelemtől. az érzéseimtől.
Szóval ha most nézed, akkor tudod, hogy megint minden ugyanolyan. nem igaz Dóri?
sajnos igaz.
Falási rohamaim vannak, miközben Kittyvel néztük a filmet, ami Isten és a zsidók kapcsolatát boncolgatja. és végül semmire nem jöttünk belőle rá.
naivan azt gondoltam, hogy képes vagyok abba hagyni a zabálást. de miután kivittem utána is csak zabáltam a maradékot. undorodom tehát magamtól.  aztán addig rágtam és tömtem és rágtam, amíg a kedvem is elment tőle és kiköptem az egészet a virágba..
Hiába, valaki sosem változik. Én sosem változom? Kitty szerint a szemem megszokta a testem látványát, nekem még mindig mutat újabb fogyási nyomokat.. amiket utána úgyis csak elfelejtek.
Mintha elbújnának.. elkövéredek.
Süket leszek, néma meg ilyenek.
Nem tudom, egyszerűen nem. írni akartam 1 levelet lajcsinak. de lajcsi igazából nem létezik, mert ha létezne a nevét nagy betűvel írnám. nem akarok erről beszélni. vagy nincs kedvem?
Álmos vagyok, de nem vagyok büdös. megfürödtem és hajat mostam és ma olyan hangosan edzettem, hogy a fülemben már alig dobogott a vér.
Az alap, 30 perc alatt 500 kcal. a tuti befutó, de tegnap lekéstem. ma meg túl léptem.
33.30 és kerek 600 kcal! kékültem jólétemben.
de ma lehet sokat ettem. összeszámolva és kisebb túlzással biztos bevittem 1500 kcal-t a hússal, kenyérrel, bolonyaival, zabpehellyel, és azzal a finom aldis croissant-tal (x2) és azt meg nem is veszem, hogy még most este is bűnöztem félig.. szánalmas. és mindössze 1000 ment le.
Betegesen ördögi kör.
Annyira megkukultam, hogy szinte csak ismételném magamat és azt amit mondok.
Még nem sírtam, eddig. és nem tudom mikor lesz időm, mikor lesz kedvem. mikor lesz bármi is.
A kádban majdnem sírtam, de utána vagy közben mindig valami grimasszal palástoltam, túl színpadias lett volna, még magamban is...

itt 1 kék stabilo.

2012. szeptember 8., szombat

virágágyás.

Valaki csapjon tarkón könyörgöm, aztán kimosom magamtól szappanos vízzel a számat...
Az utóbbi 2 napban Én nem Én vagyok, de talán a világ legboldogabb embere igen ..

Anyunak átadtam a borítékot, benne a levéllel és a ragasztott cicás matricával. A kocsiban olvasta el. és amit írt az a világ legcukibb dolga :


                    " Kellett nekem elolvasni :D most itt sírok az autóban úgy meghatódta,<3
     nagyon szeretlek drága kislányom. nagyon!:D <3"




-ha a "nagyon" szót 2x említi tényleg elragadhatták az érzései, mert sose gondolta még ilyen komolyan és talán még sose szeretett ennyire.
az én Anyám, és szeret engem, és én is szeretem, mert sose lehetne jobb ennél! tökéletesen.
Na megyek rózsát szórni a hajamba, hogy ezen a szép piros betűs napon valahogy fessek.

utóirat: Seyfried kisasszony nem hagyja, hogy lerajzolják... :s

2012. szeptember 6., csütörtök

22:40

Ma éjjel a csillagok az égre szállnak! ATOM MÓDON BE VAGYOK BASZVA..
kiscsillagot akarok, de már mindenki felesel, érzem az illatát a hamvadó nyárnak.
soha nem ér véget az életem, ha rajtam múlik nem nem nem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!






basssssssssssssssssssszameg!!!!!

:D

Agyrákot, mert szeretem!
csessze meg, nem tudom berakni amit Mona küldött. szerencséd..











Szeretlek.

polgárosdi.

Nagy nap a mai! mert egész nap éhes vagyok. délután óta talán a leginkább.
500 Ft ide véled :)

Amúgy meg,.. én is nagyon szívesen lennék olyan titkos blogoló, aki hangulatokat, versrészleteket és búcsúztatókat ír ki. Aki kávézik a rózsákkal benőtt teraszon és a nedves avarban fekszik ősszel meg ilyenek.
Lelombozó ha a művészet már nem a művész dolga. mert ez már-már az.

vigyázz Amanda Seyrfield, mert lerajzollak.. :p

2012. szeptember 3., hétfő

łŁß¤


                                                                       szeptember 3!!

                                            * Facebook-on azt olvastam még 280-valahány NAP
                                                                          érettségi.
                                                     
                                                          Nem terveztem előre hozottat..

nebáncs'

JAJ NEKEM. Csak ülök, és kezemet az arcomra teszem. Ha becsukom a szemem zizeg minden.
A világnak ismét zavaros a neszelése, az agyam ismét egy tégladarab és nem tudok egy tervet sem összerakni a fejemben.
Egyszerre szeretnék a falra ragasztani még több rajzot, és várni Olivért, röhögni Kittivel, megrázni a fejem, megvenni az új melltartót, rajzolni 1 újabb portrét, rajzolni 1 egyedi órarendet.
Most hogy vége a nyárnak annyira megvalósíthatatlannak tűnik az egész. Megint nem kapcsolok, megint nem tudok, megint nem gyártok. megint megint és megint. Látod írni sem tudok normálisan.
Az elkopott szavak ismét egymás után ismétlődnek és Én tehetetlenül nézek jobbra- nézek balra, és annyira kilátástalan, hogy izzad a tenyerem, izzad a homlokom és ha a hajam ennél is hosszabb lenne megint, már a tarkóm is izzadna.
Hogy tudnék független maradni a tavalyi "depressziós" krumplitól. Hogyan csinálhatnám?
Ma már ment, mert el mertem menni Anyuval arra a kezelésre és jól éreztem magam.
És nem akarok belegondolni a tavalyi évbe. Mert-trololo- (ez Polivér (most sértegetem), megérkezett. "basszameg" :DD)
szar ez a sajtos pogácsa. na mindegy.
Azt hiszem kezdek jobban lenni, pedig a szívem még mindig agyonver és a fejem is tele- és tele!