2012. szeptember 8., szombat

virágágyás.

Valaki csapjon tarkón könyörgöm, aztán kimosom magamtól szappanos vízzel a számat...
Az utóbbi 2 napban Én nem Én vagyok, de talán a világ legboldogabb embere igen ..

Anyunak átadtam a borítékot, benne a levéllel és a ragasztott cicás matricával. A kocsiban olvasta el. és amit írt az a világ legcukibb dolga :


                    " Kellett nekem elolvasni :D most itt sírok az autóban úgy meghatódta,<3
     nagyon szeretlek drága kislányom. nagyon!:D <3"




-ha a "nagyon" szót 2x említi tényleg elragadhatták az érzései, mert sose gondolta még ilyen komolyan és talán még sose szeretett ennyire.
az én Anyám, és szeret engem, és én is szeretem, mert sose lehetne jobb ennél! tökéletesen.
Na megyek rózsát szórni a hajamba, hogy ezen a szép piros betűs napon valahogy fessek.

utóirat: Seyfried kisasszony nem hagyja, hogy lerajzolják... :s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése