2012. december 25., kedd

(csúnyaszó)

Én azt hiszem soha nem fogom megérteni az emberek némelyikét. Főleg ha olyan hülyék, mint ...
végső soron mindegy, könnyebb fröcsögni magunknak, könnyebb másoknak, mint oda mondani a másik arcába. Nyafogni és vagdalkozni, hogy esetemben még én érezzem magam kellemetlenül.
Jó, ha tudom. Éreztetni velem, hogy még én vagyok a kisebb rendű, és a történtek után még én mászok vissza ugyanarra a Kilimandzsáróra :)
akkor meg tessék faszt szopogatni.

2012. december 24., hétfő

13:37

Marék - homok


egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél

az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél

mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok

a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező

tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben

remekmű :) nagyon szép. és mama gyertyájára ebből szedtem ki 1 részletet

Boldog Karácsonyt kedveseim!

2012. december 23., vasárnap

Amíg az átlagember szervezet - és viselkedése 7 évente változik, másoké 1 hónap alatt.
-az enyém pár óra alatt. persze ki mint vet, úgy arat. minden percben azt érzem meg kéne szüntetni ezt a blogot és újat kezdeni.
Nincs itt semmi keresnivaló, nem inspiráló, nem érett. pedig már rég annak kellett volna lennie!
A baj az látod, hogy csak a pillanatnyi kamaszos tombolásaim okán van időm ide följönni.
Pedig az életem jobbára nem unalmas, de sokkal inkább írnék egy gyönyörű naplóba, mint a klaviatúra üresen kattogó billentyűibe. fúj.

makes me feel..

Mint látjátok most rózsaszín felhők, de egyszer majd a csillagos ég.. :)

<3
close to my heart.

2012. december 22., szombat

please don't judge me

leszedette velem.

fortune

Amint fölmentem youtube-ra egyből elkezdte játszani AZT a számot. olyan mint valami jel,
jelzés a karácsonyra. a téli tiszta levegőre.

Folyton belép az üzeneteimbe.. nem értem, ezért ezt is jelként veszem, csak nem tudom minek a jeléül..

szakaszos tagolás

egyszerűen nem tudom mit csináljak. semmit!
boldog vagyok így, a családom megérti a helyzetemet, a nézőpontomat.
csak egyes illetők szeretik ezt a nyugalmat megbolygatni, közben röhögnek a markukban- én pedig este 11kor kapok 1 hívást a nagymamától, gratulálok.
nem beszélve a számonkérésről minden egyes családtagtól, aki felhívott, hogy én azt mondtam barátok se legyünk többé. jó tanács az elkövetkezendő pereskedésekre: mindenki a saját földje táján kapá'jék..
nem rajtam keresztül kéne a gyereküket boldoggá tenni, jobb belátásra bírni, oldják meg. vagy nem ismerik eléggé a gyerkőc beteg lelkivilágát? és akkor jön az eszköz, én, aki majd mozgásban tartja a motort. a probléma forrása én vagyok. kicsit vicces én mondom.
és mert ez így alakult, nem szeretnék semmit tenni a változtatás érdekében. mikor egyedül vagyok végre, akkor sem lehetek teljesen nyugodt vagy békés, nem élvezhetem más barátaim társaságát, mert féltő családok karjai próbálnak visszaláncolni a pincébe. nagyon elegem van belőle.
és ettől kezdve nem szándékozom nyilatkozni semmiről, nem az én ügyem.
frusztráció. mert tévesen azt gondolhatják ez ideiglenes szünet, ha ezt fogalmaznám meg róla, akkor időkeretek közé zárnám.
a nem tudom. bizonytalan, mintha még akarnám, vissza akarnék kötődni a pókhálóba. megint nem gondolnék magamra, nem lennék ember. azaz nem lennék önző, mint az a bizonyos alak.
a legőszintébben érzem, hogy így akarom ahogy most van. megterhelő, mert miatta nincs nyugalmam, de boldog, mert arra fordítom az időmet, és arra akire/akikre akartam már régóta.
nem az én dolgom lesz, nem az, és soha nem is volt, hogy felneveljem. 1 év alatt többet öregedtem, mint más 10 év alatt. többet aggódtam és öntözgettem a kis lelkét. és?
ez a hála emberek :). a fenyegetések, a gusztustalan viselkedés, a búcsúlevél írás, a szemérmetlen hazugságok, a szidalmazásom olyan valakinek, aki engem kifejezetten nem szeret.
bramisszimó!
halvány lila ködfingom nincs róla mit akar még, vagyis van, hogyne lenne, mert mindenki más is tudja.
örülhet ha azt mondom van 1 pártfogója összesen, hálás lehet Manuelának.
nem érdekelt a tegnap, hogy mi történt, miért ment el, hova ment el. már tudom ezeknek a lelépéseknek és eltűnéseknek a furmányos mechanikáját. jól éreztem magam a barátaival.
azokkal a barátokkal, akik átfagytak, amíg 2 órán keresztül gályáztak a belvárosban miatta. mondhatom szép. semmit nem jelent már, jól éreztem magam

2012. december 20., csütörtök

fuck off*


Félsz? Hogy holnap meghalunk..
már nem érdekel semmi. csak az, hogy end of the Earth. salalala
pont ezen a napon kellett új lappal indítanom? ezért is bassza meg, hogy vége van. ha vége van természetesen.


2012. december 19., szerda

-shit-

El kéne kezdenem listáznom ide mit is szeretnék adni karácsonyra a családomnak,
de most a blogolás a legkevésbé hozzám közel álló dolog.
Az első most. A FOGYÁS!
https://i.chzbgr.com/completestore/12/9/25/wyd1HA6e6UyGHp6lDAfrJA2.gif