2012. április 26., csütörtök

Anya..

Tudom, hogy még soha nem beszéltem róla, hogy Anyuval milyen a viszonyom. És tegnap eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy ismét éreztem, hogy megért, szeret és becsül. És ma amíg itthon volt annyira ment, hogy erősnek érezzem magam és érezzem magamban azt amit tegnap mondott. Újra kezdem visszanyerni a belső erőt. ahogy érzem, hogy szeret. De mégis félek kicsit eszeveszett hülyeségektől, mi van ha csak kímél a saját baromságaimtól, dehát ezt teszi 1 anya! Csak most, hogy átment Cilához annyira elpárolgott belőlem az egész, szerettem volna odabújni hozzá, vagy beszélgetni vele, akkor megint éreztem volna, hogy a lelkem kívül-belül megújul. Ezzel az érzéssel a mai szolnoki művész laktanya látogatása sem ért eléggé föl. És amikor saját magadat vagy képtelen megfosztani ettől a hihetetlen lelki békétől annyi önsanyargatás után újra, az bizony fáj.
Szinten akarom tartani, egy fordulatszám az egész. Csak anya jöjjön ide, öleljen át és mondja meg, hogy Tényleg mindig és mindentől megfog védeni, hogy soha többé ne féljek, hogy ugyanúgy bízzak meg benne, mint kisgyerekként, a világ közepe volt, és most is.

2012. április 20., péntek

{a táncolás és a többi megtörtént eset volt, mielőtt bárki is nyáladzó tinédzsernek tartana, csak még fiatalon}

belvíz!

"hangulatok, gondolatok, versek, dalok, képek, rémek, rímek, romok, falak, álmok, emlékek, érzések, megismerések, felismerések, rések, prések, harcok, arcok, álarcok, kudarcok, sikerek, véletlenek, találkozások, várakozások, védekezések, vádaskodások, elvesztések, rátalálások, döntések és döntetlenek, félreértések, hallgatások, halogatások, igazságok, hazugságok, örvények, törvények, halmányok, élmények, ürömök, örömök, válaszok, kérdések... nem élhetek nélkülük... nem élhetek nélkülem..."
Plagizálok..

de ezt igazából a magam üzenőfalára rakom ki, mert amikor végigolvasom átfut rajtam egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzés. vagy inkább felvillan bennem. pedig mennyit kerestem ennek az érzésnek a forrását. tehát, ha a képlet stimmel : amikor ezeket a szavakat elolvasom újra-meg újra eszembe jutnak majd a régi nyarak, az erkély, a konyha ablak, a füttyentő fiúk és a táncolás strandkendővel sting zenéire Kittyvel.
Butaság(?) akármekkora butaság 1 darabig elringat majd a jól eső érzés.
rajtam kívül sokan mások is visszavágyódnak azokba a pillanatokba amikor önkéntelenül és tudatlanul, spontán éreztek szívükben olyan boldogságot amit a kor haladtával csak idézgetnek már. csak nem vagyok egyedül és ez lényeges. Ugye tényleg nem?

2012. április 4., szerda

hablablabla

Respect másokért, de harag értem. Nem érthet.
és amikor lebukom a víz alá az orrom tele megy vízzel, a hajamat pedig igazgatni kéne, mert hamarosan vendéget várok.
Az idegenek sajnos nem teáznak. ez elvi hiba :s

Ha te is akarod..

Teljesen elragadtattam magam, visszaolvasva megkételkedném, hogy valóban az én irományom-é. Doktor Csernushoz kéne fordulnom, barátkoznom vele, kialakítani a jó viszonyt. Lehet nem azon kapnám én is magam, hogy "árulom a testem".

De térve a lényegre, el is felejtettem említeni, hogy voltam Kittyvel Libriben. Kifogtam egy eszeveszettül izgalmas könyvet, vagyis nekem izgalmas, az emberek 80%-ának inkább elrettentő lenne, talán.. de ki tudja nem igaz?
Röviden a történet egy 7 éves kislányról szól akinek a (nem mellesleg alig-alig mellékszereplő) anyja folyamatosan pszichiátriai kezelések alatt áll, az apja pedig alkoholista. A kislány megismer egy 51 éves férfit (a nevére nem emlékszem, csak arra, hogy B betűvel kezdődik. így legyen Bryan. de lehet nem is B.~ nem ez a lényeg). Szóval a kislány rengeteg időt tölt a lakásán, ő csak állatkertnek nevezi, mert minden össze-vissza van. A férfi pedig az ő legkedvesebb barátja, felnéz rá. Szereti, hogy mindent tud az életről mégis olyan mintha gyerek lenne. Részletesebben nem tudtam belemenni, ezért innentől csak a tartalomra tudok hagyatkozni. A kislány kb. 18-20 éves koráig marad kapcsolatban a férfivel, ezalatt sejthetően szerez néhány tapasztalatot. A kapcsolatuk megszakad, 15 évig nem hall Bryan-ről semmit, majd kap 1 búcsúlevelet tőle. Bryan öngyilkosságot követ el, a lány. vagyis inkább nő teljesen összeomlik, és ezt követően írja meg a könyvet. Igaz történet az alapja, és valóban a nő életét zárja körül. A könyv elején ír arról hogyan tudatosult benne, hogy Bryan valószínűleg pedofil volt, egy börtönben dolgozó nővel készít interjút, aki a pedofilokat kedves szemszögből állítja be, mintha kezesbárányok lennének. A könyv címe : Ha te is akarod. Muszáj megszereznem, engem nagyon érdekelni kezdett. Kár, hogy olyan sokba kerül. :c
De nem számít, egyszer az életben nekem is el kell követnem azt a hibát, hogy magamnak veszek egy könyvet és nem másokra hagyatkozom. Akkor az csak az enyém lesz, mondhatni. És az újonnan össze-vissza állított íróasztali tárgyaim közé helyezhetném x)

Virágnyelven.

Minden kislány egyszer nagylány lesz. Vadászni akar, felnőni, összemenni, megnyúlni, lefogyni, ruhát akar. Ruhát akarunk. Vadászunk férfira, ruhára, barátra. Hajszolunk, ellökünk, felborítunk, elszakítunk, elmarunk, széttépünk. Mindig mindent elrontunk. Egyedül leszünk, megoldjuk mások problémáját, megfeledkezünk a sajátunkról, pletykálunk, mert rólunk is pletykálnak.
Szemléletet váltunk, hitet váltunk, nem akarunk önmagunk lenni. Túl rövid, túl hosszú, mindig újat- jobbat.
Mások tapasztalataiból kéne merítkeznünk mégis megégetjük magunkat mire eljutunk erre a következtetésre, vadul akarunk táncolni, magunkba szívni a fiatalságot, az örök nőt. Eggyé válni a természettel, elrejtőzni benne, játszani vele, elsajátítani, elszeretni. Ambíciókat, elvárásokat, élményeket akarunk. " A végén mégis vad akarok lenni". A cementbe száradt testtel rohanni, kiugrani a bőrünkből, pihekönnyedén szállni, egy felhőre ülni, egy vitorlásban ülni, egy motoron, egy biciklin amelyet virágokkal díszít a tavaszi szellő. Nyári ruhát viselni, nem kislányként, sem nagylányként, nem nőként és nem is hölgyként szaladni a saját májusfánk felé, csak töredékként, a múltunk gyermeki énjének tükörszilánkjaiként..