2012. augusztus 31., péntek

Fenyegető emlékek..

A tegnapi bejegyzésemet követően ma elkezdtem visszaolvasni az annó történt bejegyzéseimet.
Gyerekek.. Én teljesen elborzadtam. azt hiszem többet nem térek vissza a kezdésekhez, hát borzadály.
Egyszerűen az és kész.
Kedvem lenne törölni, tőből az egészet, de akkor mi maradna az utókornak? Az enyémnek, lehet pár év múlva már nem is ilyen kritikus szemmel fogok rá nézni, hanem csak 1 kedves kislány butaságaként.
Esküdöznöm kéne magamnak, hogy Én tényleg megváltoztam, de néha már olyan zokninak érzem magam.
Elhiszem másnak, elhiszem magamnak. példát most nem mondanék, majd ha csendes vízre evezhetek...
<mély levegő be, és mély levegő ki.>
Ennyire rossz vagyok? vagy rossz voltam? Élvezhetetlen az egész? vagy ha nem is az, akkor pont Én miért nem élvezem? Már nem akarok újságíró lenni..
Nagyon, nagyon, nagyon gyorsan átvillant az agyamon, hogy azon nyomban törölni fogom. Pedig már olyan büszkeséget éreztem a szívemben, mert ez a blogom a leghosszabb életű eddig...
már majdnem 1 éves a szentem. És tele van (elnézést előre) irtó faszságokkal. Én tényleg csak kamillázok mikor lehettem Én ennyire elfajzott. Jó, azért lehet kicsit jobban eltúlzom, mint azt kéne.
Ilyenkor jönne jól valami 'esze ágába' hasonlat, hogy mihez tudnám viszonyítani a gondolatiságát.
Kb. mint amikor a tapétát cserélnéd le, mert már öreg, piszkos, és tele van Lady Gaga (ugye még az a menő). közhely lenne Nirvana-t vagy Guns' n 'Roses-t mondani, és amúgy is csak a Nirvana-t szeretem. persze nem rajongásig, az tartott 13-15 éves koromig. De térjünk vissza a tapétára.
De talán mégse, mert a tapéta..
hogy is mondjam, soha nem érzett semmit.

most pedig hadd menjek, mert lassan azon sírok, hogy -

Patakparti buli szervíz.

Hát ez nagyon jó volt! kíméletlen és amorf  xd.
Nem is értem eddig miért nem próbáltuk meg ezt, csak ki-ki-ki. és beszéd, buli, beszéd.
Most kicsit támolyog az eszem, próbálom összeszedni a gondolataimat, de alig megy, nem azért mert berúgtam. Manapság ezt enyhe cicónak sem nevezné senki.
Olyan mélyen szántó és elragadó gondolatokat akartam itt megosztani veled, de valahogy köddé vált.
Nagyjából: végy 1 rákos-patakot, és pár őrjöngő tinédzsert, ha megvan keverd el. adj hozzá 90 Ft-os cola.t és jó bort, meg egy kis pezsgőt és érezd a kubai ritmust. vagy ilyesmi. de ez nem ennyiből állt.
Sose láttam a nagy tivornyák mögött semmi értelmet, e mögé sem. de nagyon jól éreztem magam.
Ami igazából akkor tudatosult bennem, mikor Kitty az erkélyen ülve megfogta a kezem és azt mondta boldog. mert tudod ha ő boldog, akkor Én is boldog..
Szerinte beteges, de akkor sem tudná elképzelni nélkülem az életét. beláttam neki, hogy szerintem az élet annyira múlandó és még inkább egyszeri. így nincs értelme azon filozofálni vajon a társadalmi normák szerint egy ikerpár kapcsolata mikortól számít beteges ragaszkodásnak.
Ma többedszer is megdicsért engem, hogy milyen bölcs vagyok. szerinte még nála is bölcsebb, azzal ahogy képes vagyok lereagálni helyzeteket, az eget rengető érveléseimmel és tiszta meglátásaimmal. hozzá teszem ez ön.polír. vagy nem. nem tudom, nem tudok semmit sem.
Amit tanultam azt tőle tanultam, a higgadt természet mindig benne rejlett, és megtanultam hogyan kell "csinálni". persze ki tudja, a vélemények megoszlanak erről. Teszem azt, Olivér. Szia Olivér! Aki éppen megjegyezted ma nekem. idézem is, amit hozzá teszek nagyon tetszett:

"nyomivá váltál, mint én. persze ez nézőpont kérdése ki a nyomi, a régi énednek a mostani- a mostaninak a régi xD
                         
                                                                            ***
Hát úgy hogy mondjuk a régi bulizós, szívós baráti körös énedhez képest (bár ennek részét a régebbi blogodból amiből olvastál, hallottam) ahhoz képest most visszafogottabb lettél, érettebb és mintha lenyugodtál volna vagy legalábbis felnőttél volna, ami szerintem a régi éned rémálma lehet, pont úgy mint a mostaninak a régi dolgaid a borzalmasak idézőjelben"

Néha vannak olyan emberek, és az olyan emberek megjegyzés jellegű téteményei amik az embert megragadják, utóbbi akkor, ha az nekik szól.
Mindjárt éjfél.
És!! azt még nem is mondtam, hogy Pityu belegurult a patakba, csuromvíz lett a srác. nagyon durva volt. először azt hittem nem akar majd feljönni, teljesen elmerült. Végül feljöttünk hozzánk, ahol megszárította a Mohácson lakó édesanyja élére vasalt, ámbár már nedves ingét.
Teszem hozzá, hogy mindenki a sírásba nevette magát xd! eszméletlen nagy volt.
Szegénnyel úgy rohantam szinte, enyhe túlzással hazáig, mert már a hideg rázta szegényt. a mobilnak lehet szia, a lakáskulcs pedig valahol a parton maradt, ha más nem a vízben.
Na látod, csak 1 jó tanácsom lenne így szunya fele.. Soha, de soha senki ne próbáljon egy olcsó boros cola után nyúlkálni a patakvízben, mert halmozottan hátrányos helyzetbe kerülhet. :D
Azért ez beíródott a Nagy Nyári Könyvbe, már ha van ilyen, de az biztos, hogy a nyári szünet utolsó 3 napját koronázta ez a baleset.
Köszönjük az illetékesnek ! :)
jó éjt! OO:OO

2012. augusztus 28., kedd

"Hogy mi változott?. semmi, csak az élet polca megtelt"

Ha lesztek olyan serény követőim belinkelem a saját 'volt-blogomat' is :D
Először is azt szerettem volna, de most hogy érzem az éjszaka illatát, és látom ahogy Olivér az alvós nadrágjával bénázik újra megfeledkezem arról, hogy hamarosan szenvednem kéne.

Szeptember 3! (leleplezem "tamit. zsuzsit" *_*)
legyetek rosszak csak mára.. könyörgöm :'p

8.-a, VadFruttik.. de valahogy már nem szeretem.

2012. augusztus 22., szerda

rajtvonalban vagyok. el telt megint több, mint 3 hónap. most vagy lezárom a blogomat és újat kezdek, vagy újat kezdek itt és a hamvaimból élesztem fel.