2013. március 30., szombat

Új irányzat.

Az utóbbi időkben (majd 1 éve) annyi mindent tettem-vettem és be is akartam már végre újítani egy rohadtul csajosra idealizált naplót, hogy tele ragasztgassam belülről képekkel, tele írogassam minden lapját és kívülről matricákkal ékesítsem. De a kép összetört bennem :(
Próbálkozásaim csődöt mondtak- ezúton sem szeretném ajánlani a határidő napló naplóként való használatát-. Komolyan mondom, csak még jobban elveszi a hercegnők kedvét..
Szóval itt vagyok, úgy döntöttem kidobom a kukába a legutolsó H.i.naplóm.. olyan lusta vagyok, hogy rövidítenem kell? Tejóég.
Naszóval, amiért igazából idejöttem, az az, hogy írjak egy listát vagy legalább összerakjam a fejemben a képet. Itt csak felületesen vázlatolva, a valóságban pedig majd krokodil könnyekkel próbálom menteni a menthetőt. Akkor fogjunk is hozzá:
1, Reggeli müzli. Abba kell hagynom, a súlyom stagnál, fogyni nem fogok. És a kolegától megkaptam, hogy pár hete (amióta müzlizek reggel) úgy tűnik megálltam a fogyásban, de ő azért nem közölte tegnap estig, mert örült neki.. besz*rok.
2, Edzés, jobban kéne hasznosítani valamit. Ha nem elég a szobabicikli, akkor jöjjön a futás és a lépcsőzés. Félig-meddig pipa, ma életemben először vizsgálgattam magam a tükör előtt a fogyás kezdete óta- a combom az érzékeny téma, a család szebbik felétől leörököltem a vastag bokát, a másiktól a csirkelábakat. Naaa, azért nem vagyok maga a komikum :). De bevallom "több száz" ember előtt nyíltan, vállalom: most tetszik, kezd kifizetődni az "önsanyargatás", ami nálam életmódot jelent. Hapci.
3, Mindenhol azt olvasom a kevesebb több, azaz kis adagok, naponta többször. {Adják vissza az életem!!!}
Megint csak a családomra fogom, főleg Anyura, imád enni, azt mondja.. ettől még kákabelű, de a szerelem.. a szerelem az szerelem és kész..
4, Sminkelési módszerváltás, nem tudom mi, de valami nem stimmel. Ezért elkezdtem kísérletezgetni, az alapbiztosíték a barack színű szemhéjfesték, az elmaradhatatlan. Jobb, mint a lila táska..
Szemceruza halványan, a szempillák alatt  történő vonalvezetéssel, elbűvölő és egyszerű. + korrektor.
De rosszabb napokon alapozni sem árt.. a fejembe kell vernem, egy részét pedig kivernem a gondolatnak, hogy én vagyok a pedáns emberek atyja úgymond. Abszolút félelem nálam az igénytelen külső, külsőm... nem tudom, belenézek a tükörbe és hányok (mostanában). De igazából
INNEN FOLYTATOM! ;)
csak most filmezünk Kittusommal, meg Olikámmal :D

2013. március 29., péntek

diszkréten.

Jesszusom, kezdek félni. 49 látogató tegnap összesítésben... remélem senki nem tudja ki is az az "én".
Para!

2013. március 24., vasárnap

Buli part ll.

Ha belegondolok még most is hasogat a fejem, remeg kezem-lábam. Stumi koktéljáról van itt szó kérem.
Valamelyik nap említettem épp, hogy nem tudom mi az a "dájkiri", de egyszer tutira megkóstolom majd.
Csak arra nem számítottam, hogy pont másnapos leszek aznap, és hogy éhgyomorral..
Annyira durván kiütöttem magam, persze ájulás nem volt szerencsére.
Egy nagyon kedves barátunk hívott taxit nekem, meg Móninak. Nem igazán tudom megfogalmazni milyen érzés volt, olyan rendes és minden.. hatalmas gesztus volt tőle. Persze ettől még Mónival úgy voltunk, hogy hazabuszozunk, talpon voltam és csak viszonylag teljesen részeg.
~utoljára nyáron ittam le magam 2 nap egymás után. Úgy tűnik kezd visszatérni az az erős gyomrom...
csak viccelek..

2013. március 21., csütörtök

megszep-szep-szep.

Újdonság: mélyponton vagyok, magasan mélyen. és ereszteni akarok. vagyis ereszteni kell, ki a gondolatokat a világegyetembe és ma is korán lefeküdni.
Kihagytam a meleg fürdő gondolatát.
<<< Kittinek sikerült!>>>
gratulálok csajszi *-* !!
MEGETTEM 1 EGÉSZ DOBOZ PILÓTAKARIKÁT. ezt követően úgy megutáltam magam, hogy hánynom kellett. ez undorító. vagy még annál is rosszabb.
a tablóképek borzalmasak.
a hangulatom borzalmas.
csak 1 vodkás üveget kérnék a kezembe és vedelnék, mint a gödény, hiszen holnaptól vár rám 2 adag matekpéldaérettségi <3

2013. március 16., szombat

Univerzum.Uganda.Udvarol.

Úgy éreztem ideje haladnom ill. lépést tartanom magammal és kényem-kedvem szerint végül a saját ízlésemre formálódni.
A háttér mindenkinek arról árulkodik, amiről akar. -szerintem az univerzum = minden
Útközben Anyunak be kellett mennie a kórházba, Cila kíséri, valami baj van a vérhigító injekcióval.
Most nem nagyon térek magamhoz. Kicsit sokk alatt vagyok, mintha nem is lennék itt. Valami egyre kevésbé tetszik és valami egyre jobban gyötör. Közben valaki kopogtat alattunk, minden olyan közel van, hangos és látványos. Félek, egyre többet a kelleténél. Kittivel nem beszélünk vagy beszélek. Így nem tudom megnyugtatni magunkat, hogy nincs semmi baj. Olivér ajánlatára nemet mondtam, és ezért ma nem alszom nála és nem tudom meg hogy éreztem volna magam ott. Jól vagy rosszul?
Patak parton nagyon máshogy éreztem magam. Rá jöttem, hogy nem tudok rá nézni ha beszélek. Tudod Olivér? nem tudok rád nézni ha hozzád beszélek- és itt most nem arra célzok, hogy az arcom egyik fele barnább volt, mint a másik. Csak nem tudom, vagyis tudom, ronda vagyok. Tokám van ... :(
Ropog a szénmorzsalék, nem szeretem ezt a hangot.
Hogyan lehetne innen észrevételmentesen eltűnni? Nem tudom hova akarnék menni, csak nem bírom ezt fönn. Azt tudom, hogy most már segít, ha meghallgatom Anyuékat. Már egy ideje így van. Jaj ne, mama körbetelefonál szerintem. Hurrá! A mobilom csontig merült, szeretnék Olivér úrral beszélni.
A fiúval, aki hasonlít Ritára, csakhogy Ritának nem vágták le a haját 6 éve talán. (Éjjel-nappal.. többet nem is kell mondanom.) Ráadásul ma tettem meg életem megjegyzését, ami lehet igaz is, hogy ez a sorozat talán a legbefutottabb lesz Magyarországon mindegyik másikhoz képest. Nagyon durva, nagyon reális és szürreális, vad, elgondolkodtató és életszerű. Valamelyik szereplő úgyis olyan lesz valahol, mint TE.
De nem akarok erről többet beszélni. Erről beszélek magamban, hogy valami tutira nincs rendben most, mert alaphangon is egy kicsit sem érdekel vagy nem szeretem összevonni a művit és az életet.
Búgócsiga.Bogota.Basszus.

...

Szóval most minden összekuszálódott. Az emberek egyenként szakítottak ki a szívemből egy darabot ezalatt az év alatt, mert azt hitték nem figyelek rájuk, nem törődöm velük. Furcsa, hogy ezt az érzést utoljára nyáron éreztem, de örömömben, miközben Olivérrel bringáztunk minden nap Naplás-tón. Tükrözi az odaadó zene is amit linkeltem. Folyamatos és zavartalan békesség volt. Én tényleg az képzeltem, hogy bármelyik nap meghalhatnék már nem számítana, mert már akkor sem voltam élő c: Mert ilyen akkor és addig még nem volt velem. Annyi mindenfele mentünk, soha nem volt megállás, és soha nem volt pörgés sem. Annyira készen kaptam a tenyerembe mindent, annyi láthatatlan örömpirulát vehettem be úgy tűnik, ami nem engedte volna ezt a bánatosságot, vagy a megalázottság érzését. Hogy az eszemet nem tudta volna elvenni a mostani viszonylat. Harc a kilókkal, harc a fiúkkal, harc az érettségivel és harc Olivérrel, hogy rendbe tegyük a kuplerájt. És itt van mellettem ez a csoki, de nem ehetek bele. Az agyam szeretné, mert tudja, hogy boldoggá tehet vele. De te buta agy, ezt ne akard xd.
Valamit tennem kell, hogy elfelejtsem a csalódottságot, komorságot, hogy ne hagyjam magam el. Ne nyomorítson meg a sok izgága termesz, ami bennem van. Arra a levélre sem kellett volna válaszolnom, erről is le kell szoknom. Attól, hogy nem válaszolok még nem vagyok pofátlan, vagy nem hagyok valamit befejezetlenül. Attól a nagyvilágban nem fog lerombolódni a világ 7. csodája sem. Mindenre és mindenkire ki kell ezt terjesztenem, ha azt hiszik nem vagyok teljesen egész, teljesen egyben, mert hallották valahonnét, az kérem legyen az önmaguk által kitalált víziók egyike, egészen idáig takarítottam, mindent rendbe tettem. A lábamban pedig a futás mechanizmusa toporzékolt, ezért jól is esett oda-vissza futkosni a vásárolt hozományokért, felspékelt! Kitti futott apa haláláig, megerősítette a lelkét. Úgy tűnhet, hogy ha elég gyorsan futsz a gondolatok amik a fejedben vannak elkezdenek lemaradni, és ha elérsz egy bizonyos időszakot majd, akkor egyre kevésbé fognak beérni téged. A végén már annyira elhagyod őket, hogy a helyükre új gondolatok kerülnek, elképzelések, vágyak és az agyad vázlatai. Feldobott dolog a futás, ilyen bizarr lélekállapottal meg még inkább. Szülinapom napja, most már tudom, hogy akkor éreztem ezt talán ennyire és akkor is fájdalmas volt. Szakítás, és megint csak nem beszéltem Kittivel, amíg el nem sétáltam a patak partra, lecsücsültem egy padra és szívhez szóló levelet írtam neki, amit azóta is semmibe vett jobbára. Persze ez elég rossz indok az érzékenység minden bugyrát érintve. Eltökélt szándékom valamit tenni ez ellen, de a négy fal között vagy becsokizom, vagy edzeni és takarítani kezdek, előtte már semmi nincs.
Eljutottam egy újabb fordulópontig. Lehetek ennél nyálasabb. ByeAlexet hallgatok miközben azon töprengek hogyan lábalhatnék ki A SAJÁT MAGAM ÁLTAL ásott/ generált gödörből/ helyzetből.
Meg kell csak szabadulnom a gondolatoktól, ma mennie kellene futás nélkül is. Nem fogom a lelkemet eláztatni a nyilvánosság előtt, persze hogyan is tehetném most már? Hiszen ezelőtt a pillanat előtt már megtettem.
Ugrottam az időben. zseniális..

Motivált sor.

http://www.youtube.com/watch?v=pEMKR9YbGGE
tehetséges fiatalember.
Olivér lemondta, nem szeretne itt aludni, megértem.
Pityu levelet írt, Kitti hatására. Annyira nevetségesen érzem magam. Ezért kellett írnia? Hogy személyesen megkérdezze a bulit, istenem ennyire nem lehetek szánalmas, hogy ennyire hülyébe vegyenek.
Sírni lenne kedvem a sok dologtól ami történt. Hogy Kittivel nem beszélek, hogy Anyu gerince még jó ideig nem fog rendbe jönni, nem tudok tanulni, pedig nagyon akarok én mondom. Sose hagytam el magam ennyire még ebben az évben, hogy le üljek a biosz füzet elé és 5 perc múlva felálljak és inkább letöltsek pár filmet.
Kövér disznónak érzem magam, utálom ezt az érzést. A levél pedig még mindig irritál, nem értem, mintha nem is tudom. Kitti soha nem fogja befogni a száját- miszerint én kirekesztve éreztem magam a bulizzunk ennél a tetűnél 2.0 szinten. Engem ez hidegen hagy, csak amikor a méltóságomat koptatja valaki a tejfogaival akkor méltán úgy érzem, hogy falnak megyek. Ennyire gyenge összetételű ember vagyok, ennyire adok mások tetteinek hangsúlyt. Egyedül lettem hagyva, péntek este is és ma is.
Leszarhatom az egészet, mert nincs mit tennem, rohan az élet, mint valami gyors vonat. Én meg a sínek között koptatom a cipőm sarkát úgy érzem. Arra emlékeztet amikor Levivel ért véget és aznap sétáltunk a sínek közt Kittivel, nagy majomkodás volt, fotókat készítettünk, én még nem tudtam mi vár majd rám, de nem igazán jól éreztem magam, egy nagy gombóc volt a torkomban, olyan volt mintha a lassan lemenő Nap által megrózsaszínült hülye felhők belőlem tépődtek volna ki. Ez nyugtatott, ez a látvány. Kicsit jobban elvesztem benne, mint abban a kotyvalékban ami ott, akkor körülvett. Rossz volt látni a mezsgyét szép és rossz között. Ami nekem szép, elérhetetlen maradt. Nehéz érzés volt, aztán rezegni kezdtek a sínek és jöttek a vonatok, egymással szemben és a hajunkba kapott a szél. Akkor még vállig ért, ezért volt mit dobálnia a szélembernek.

2013. március 15., péntek

elalélt!

Mi történt? Mindenki kíváncsi lett ennyire? Hogyan? Miért? Örülhetek? Örülök!
Megyek Carrie naplóját nézni ;)

2013. március 13., szerda

nem szeretem ha viszlát.

Nem tudom honnan induljak, történt rengeteg dolog. Az egyik, hogy nyitni fogok 1 új blogot, és ezt lehet véglegesen törölni fogom. Még átnézem talán, hogy mit fogok veszíteni, sajnos nem azt az érzést adta meg, amit vártam volna. Ugyanúgy nem fogom tudni ide le írni a gondolataimat, mint 1 naplóba. Tudom, hogy szép lassan fel fognak emészteni. Nem tudom megőrizni a személytelenségem, mert bármit mondok vagy írok, mindig egy újabb töredéket árul el rólam.
Sajnos vagy nem sajnos nem jó a kapcsolatom a családommal. Ugyancsak nem fogom nyílt terepen megemlíteni milyen alpári a nevelő apám, "gurmé" "ínyenc" ellenére. Szánalomra méltó, ahogy az is, amit anyámmal művel, ahogy megváltoztatta őt a "Saját képére". Nevetséges bohóc komolyan.
Istenem de örülök, hogy nem ő az apám.
Kitty nem tudja mi történt, de ő is idióta sajnos néhány dologhoz. Teljesen bamba, zizi, butus - nem fogja föl a szőke eszével, hogy a srácok körülötte mind csak ... hát na igen, de örülök, ha örül. Kinek mi okozza a boldogságot. S mivel Anyu egy szóval sem méltatja Kitty baromságait, ezért én sem fogom. Csinált 1 olyan dolgot is, amit nem fogok megemlíteni is. Elég szarul esik a tudata, és elég nyilvánvaló. Ezt csak fokozza az a pofátlan viselkedés, amit megenged magának. Nagyon szépen felképelném :) Véglegesítem, hogy a családomat nem tudom szeretni.
Életem legszebb perce azon a fülledt nyári napon lesz mikor elhagyom őket egy életre <3

2013. március 8., péntek

A kritikus

Újfent felmerült a dolog, hogy Olivér (selyemfiú) és én közös vállalkozásba fogunk. A kritikus mindig is marha jó volt, szóval ezúton is szeretném megköszönni, hogy mostantól társszerkesztője lehetek, és hogy hétfőn hajnali 1-kor (?) új e-mail fiókot csináltál nekem! :)

És gratulálok a munkához, sikerült sikerült sikerült!!! És még annyi más is összejön ma, vagyis reméld, hogy összejön. Ahhoz persze emelnem kéne a tohonya hátsóm, amit (és nem csak azt hanem minden porcikámat) utálok azóta, hogy Szandit megláttam a zörgő csontjaival.
És én naiv, még mertem azt gondolni, hogy jó úton haladok. Ha reális és élethű akarok maradni, azt mondanám ez nem egyik napról lesz még soványabb test, ha be akarom csapni magam azt mondom 1 hét alatt is menne. Igen ám, csakhogy az nem életmódváltás. De egyszerre kéne fogyókúra és életmódváltás.
Elvileg a futás és a bringa ugyanúgy kardió. Szandinak 3 hónap vagy több kellett ahhoz, hogy úgy lefogyjon. Tegnap kiszámoltam, én már 4 hónapja kitartok és alig látom az eredményét még mindig. Nyártól 60-61 kilóval indítottam, a legutolsó mérésemkor kb. 55 kiló voltam. Ez még mindig nem elég. Viszont 1 hónapja nem mértem magam, hát nem is merem. Viszolygok tükröktől, mobilkameráktól, jóképű idegenektől, de leginkább akkor is a tükröktől. A rövid hajammal és a begyulladt szemalatti ráncommal ráadásul úgy festek, mint 1 60-as bokszoló vénasszony..
Make me wanna die! -_-

2013. március 3., vasárnap

angyaltorta

 http://egigeropaszuly.blogspot.hu/2011/04/angyaltorta.html

ütős trend.

Vallomással tartozom. Főként magamnak, mert elszáll velem az a ló szépen lassan.
A sulis stressz annyira rám szakadt már, hogy itt az érettségi a satöbbi. Semminek semmi értelme, és emellett majd be kerülök 1 olyan helyre továbbképzésként, ami annyira lepukkant, mint 1 kupleráj.
Mintha az lenne a legnagyobb álmom, hogy öntudatlan és ciki kamaszok között szenvedjek majd 8 órákat. Hogy buta vicc tárgyának érezzem magam a tompák között. Képtelen vagyok ezzel (is) kibékülni.
Illatos út, dekor suli.
Ha valakinek mond ez valamit, biztos nem jót.. de nem tudom. Nagyon gázosnak tartom.
A legközelebbi barátnőim biztatnak csupán, hogy próbálkozzam mással, mint pl. az újságírás. Kitty kifejezetten terelgetne az utamon, nekem is ez a vágyam. Szerinte jó a beszélőkém, szerintem jó a haja ;p.
-mindegy, amúgy sem olvassa-
Előbb el kellett volna kezdenem beilleszkedni a médiába, de még így is ki tudta volna mennyire esélyes, hogy az legyek, aki akarok lenni. Ezért maradt a holtbiztos pont, a grafika szak és a büdös emberek, az elvont témák, felszínes vintage meg woodstock sikkes szarok. NEM VAGYOK ODA érte.
Az estémet- délutántól kezdve végighánytam és most nagyon vidám vagyok, mert még humorosnak is tart a tesóm :DDD.
Mama egyfolytában bejön és kérdez valamit, vagy csinál valamit. Olivér remélem nem rabolódott el, vagy ha igen akkor már megkerült. Én meg egy pojáca vagyok, idióta, aki hagyta magát befolyásolni a közösség által.
Leszek, aki leszek és vagyok, aki vagyok? Ez olyan idétlenül hangzik, hisz nem az vagyok, aki szeretnék lenni, tehát nem az vagyok, aki igazából. Persze ha merném vállalni a véleményem mindig, és mernék ki állni magamért mindig, akkor talán minden hétvégére olyan szép kékes-lila lennék, mint a szilva :)
Azt szerettem volna, ha legalább ez a blog kiemel majd a szürke tömegből, jó, én örülök ha van követőm, de ennél többre szántam. Akkor már inkább ne is legyen, hogy azt érezzem ez egy napló, de naplóm már van. Amibe Kitty már írt is (iszonyatosan csúnyán ír) és Olivérnek felolvastam belőle. De határidőnapló, és akármennyire is jó, akkor is pici, alig dekorálható, mert már dekorált. Nekem csak egy üres füzet kellene amibe leírom szisztematikusan a dolgaimat. Az egész ma dőlt el, mikor elég csúnya betűkkel írtam bele. Ez megadta a végső löketet, hogy előfordulhatna valami olyasmi a kezemben, ahol több a sorok közti távolság, és nagyobbak a lapok és nincs megszabva egy nap mennyit írhatnék ahhoz, hogy esztétikus legyen a kép. Ennek fontossága van, olyan tudás kerül bele, amit még elő kell szednem életem során. Basszus, pedáns kislányoknak áll a bál.
Visszatérve, hogy zárjam a sort pár óra hányásos kimaradással. Ebből a blogból akkor se lesz hírportál, ha a 2 kezem összerakom, vagy térden állva könyörgök bármelyik portálnál. Nekem itt nincs esélyem a kitörésre, kibaszottul. Mindeközben eltűnődöm azon, hogy egyes emberek, akiktől tényleg a frász kitör, hogyan képesek kormányozni egy ekkora hajót. É hogy másoknak hogyan van gyomruk ahhoz a sok sületlen baromsághoz. Tehát a képlet, ha én ezekről ezt gondolom, ennek ellenére őket mégis millióan olvassák, akkor én még ezeknél a senkiháziaknál is pocsékabb anyag lennék. Pedig a Cosmopolitan márciusi számában, amit csak most kaptam kézhez arról olvastam, hogyan törjünk ki az ilyen helyzetekből, keressük magunkban a hibát, és oldjuk azt meg, legyünk valakik.
Záróvers: köszönöm, de nem megy!

any question?

A sütihez: http://www.femcafe.hu/cikkek/recept/mutatos-vendegvarok-fahejas-viragok

A szegecshez: http://www.alkotokboltja.hu/ProductView/index/609154

Chuck-hoz: http://24.media.tumblr.com/tumblr_lswmij4C4a1qaf90uo2_500.gif

;) *

Jelentem!

A Helyzet a következő,  tegnap elmentünk Vivivel a Maggie's-be! Hiperszuper volt, olyan rég nem látott a szekrényem már új ruhát, hogy lassan már el is temethettem volna magam. Már csak 1 jó bőr,-vászon (feszes) nadrág kell és kész vagy még néhány gatyesz :p.
No.1 leértékelés, minden árut kilóban adnak és nagyon jó a felhozatal.
(hétfő,-szerda,-péntek): ekkor érkeznek az új ruhák. csak súgom!
Magamnak 6 darabot vettem és egyből repültem is Olivérhez megmutatni. Erától még kaptam melléjük 1 nagyon szép fekete csipkés hosszú-ujjút, ha rossz kislány akarok lenni azt mondom: én ezt most felveszem a melltartóra, rá öltöm az újfent megvarrt szőrbundamellénykosztümömet és ennyi. ;)
Ideje merészelni! Főleg mivel tavaszodik már, ilyenkor minden kedves lánynak ideje kivirágoznia, és bármi történjék (ha nincs "pasi", ha nincs "idő", ha nincs "olyan alakom" effektus, akkor ideje leszarni. {szerintem}.
Mert már a fülemen csurog ki ez a sok baromság hála az egyik barátnőmnek, nem fogom megnevezni, mert akkor már meg is sérthetném az érzéseit. Nagy átlagban mindannyian ilyenek vagyunk.)
Fő, ami fő: Ideje belevágni valami újba! Legyen szó bármiről..

                                                                        *** After ***

Sétáltunk az erdőben, ellentétes szögben van a Naplás úttal, csak hogy betájoljak itten. Ennyire jól rég nem éreztem magam, a felfedezés ugyan fájt, hogy az időjárás belőlem is egy depressziós miserable-t csinált belőlem és ezzel nem is igazán tudok kibékülni. Azt akarom, hogy ez ne legyen igaz. De csak ez amire most azt lehetne mondani, hogy kiváltó oka volt mindennek. Mivel Te meg én, és mi, ugyanolyan érzékenyek vagyunk. mindenre. Láttunk lovakat, disznót, száguldó őzeket {istenem milyen csodálatosak voltak, mögöttünk rohantak át a mezőn} Ájuldoztam kicsit, bárcsak tanyasi kölök lehettem volna mindig. Annyira elszeparált volt minden, mintha lenne valami a levegőben ha az ember a tavasz hajnalán eltalál oda. Hihetetlen, képes lettem volna még órákon át ott lenni, mindig meg kellett állnunk ( na persze nem pisilni), csak kértem, hogy hadd nézelődjünk még. A mobil folyamatosan kézközelben volt. Készültek fotók, és még még még fotók, és egy videó. - úgy festek rajta,  mint egy malac- de ez nem lényeg. A prédikátor kedvét is le lehet törni olykor :D.
Főleg ha épp kijött 1 (enyhe jóindulattal mondva) pattanás az arcán, a haja olyan, mint a bozóttűz, és úgy tele ette magát, hogy már járni is alig tud. {saláta, és tényleg nagyon sok volt} de ittam rá citromlevet, így egész hamar elmúlt a teltségérzetem.). Az estéből is kijutott nekünk. Martiny pezsgő, még életemben nem ittam és előfordulhat, hogy többé nem is fogok, a lényeg, hogy nagyon különlegesen jó volt és úgy véltem nem csak szerintem xd. viszont tény, hogy elég hamar fejbe vágott.
Pityunál mostantól minden hónapban lesz 1 házavató buli* tekintettel a nagy sikerre :)
Azt mondta Peter 3 napig csak mosolygott utána, annyira édes, és annyira örülök, hogy ezt hallottam.
Peter már 34 éves, de annyira gyerek lelke van, olyan, mint Goofey, és annyira kellemes a jelenléte és a hangja is. Reggel Olivér megkínált azzal a francia édességgel, (politerol?) nagyon finom !!! :o
Sparban is lehet venni, majd visszalepem vele <3 :)
10 perc múlva kaja!! baah, csípős tészta.. *-*