http://www.youtube.com/watch?v=pEMKR9YbGGE
tehetséges fiatalember.
Olivér lemondta, nem szeretne itt aludni, megértem.
Pityu levelet írt, Kitti hatására. Annyira nevetségesen érzem magam. Ezért kellett írnia? Hogy személyesen megkérdezze a bulit, istenem ennyire nem lehetek szánalmas, hogy ennyire hülyébe vegyenek.
Sírni lenne kedvem a sok dologtól ami történt. Hogy Kittivel nem beszélek, hogy Anyu gerince még jó ideig nem fog rendbe jönni, nem tudok tanulni, pedig nagyon akarok én mondom. Sose hagytam el magam ennyire még ebben az évben, hogy le üljek a biosz füzet elé és 5 perc múlva felálljak és inkább letöltsek pár filmet.
Kövér disznónak érzem magam, utálom ezt az érzést. A levél pedig még mindig irritál, nem értem, mintha nem is tudom. Kitti soha nem fogja befogni a száját- miszerint én kirekesztve éreztem magam a bulizzunk ennél a tetűnél 2.0 szinten. Engem ez hidegen hagy, csak amikor a méltóságomat koptatja valaki a tejfogaival akkor méltán úgy érzem, hogy falnak megyek. Ennyire gyenge összetételű ember vagyok, ennyire adok mások tetteinek hangsúlyt. Egyedül lettem hagyva, péntek este is és ma is.
Leszarhatom az egészet, mert nincs mit tennem, rohan az élet, mint valami gyors vonat. Én meg a sínek között koptatom a cipőm sarkát úgy érzem. Arra emlékeztet amikor Levivel ért véget és aznap sétáltunk a sínek közt Kittivel, nagy majomkodás volt, fotókat készítettünk, én még nem tudtam mi vár majd rám, de nem igazán jól éreztem magam, egy nagy gombóc volt a torkomban, olyan volt mintha a lassan lemenő Nap által megrózsaszínült hülye felhők belőlem tépődtek volna ki. Ez nyugtatott, ez a látvány. Kicsit jobban elvesztem benne, mint abban a kotyvalékban ami ott, akkor körülvett. Rossz volt látni a mezsgyét szép és rossz között. Ami nekem szép, elérhetetlen maradt. Nehéz érzés volt, aztán rezegni kezdtek a sínek és jöttek a vonatok, egymással szemben és a hajunkba kapott a szél. Akkor még vállig ért, ezért volt mit dobálnia a szélembernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése