...

Szóval most minden összekuszálódott. Az emberek egyenként szakítottak ki a szívemből egy darabot ezalatt az év alatt, mert azt hitték nem figyelek rájuk, nem törődöm velük. Furcsa, hogy ezt az érzést utoljára nyáron éreztem, de örömömben, miközben Olivérrel bringáztunk minden nap Naplás-tón. Tükrözi az odaadó zene is amit linkeltem. Folyamatos és zavartalan békesség volt. Én tényleg az képzeltem, hogy bármelyik nap meghalhatnék már nem számítana, mert már akkor sem voltam élő c: Mert ilyen akkor és addig még nem volt velem. Annyi mindenfele mentünk, soha nem volt megállás, és soha nem volt pörgés sem. Annyira készen kaptam a tenyerembe mindent, annyi láthatatlan örömpirulát vehettem be úgy tűnik, ami nem engedte volna ezt a bánatosságot, vagy a megalázottság érzését. Hogy az eszemet nem tudta volna elvenni a mostani viszonylat. Harc a kilókkal, harc a fiúkkal, harc az érettségivel és harc Olivérrel, hogy rendbe tegyük a kuplerájt. És itt van mellettem ez a csoki, de nem ehetek bele. Az agyam szeretné, mert tudja, hogy boldoggá tehet vele. De te buta agy, ezt ne akard xd.
Valamit tennem kell, hogy elfelejtsem a csalódottságot, komorságot, hogy ne hagyjam magam el. Ne nyomorítson meg a sok izgága termesz, ami bennem van. Arra a levélre sem kellett volna válaszolnom, erről is le kell szoknom. Attól, hogy nem válaszolok még nem vagyok pofátlan, vagy nem hagyok valamit befejezetlenül. Attól a nagyvilágban nem fog lerombolódni a világ 7. csodája sem. Mindenre és mindenkire ki kell ezt terjesztenem, ha azt hiszik nem vagyok teljesen egész, teljesen egyben, mert hallották valahonnét, az kérem legyen az önmaguk által kitalált víziók egyike, egészen idáig takarítottam, mindent rendbe tettem. A lábamban pedig a futás mechanizmusa toporzékolt, ezért jól is esett oda-vissza futkosni a vásárolt hozományokért, felspékelt! Kitti futott apa haláláig, megerősítette a lelkét. Úgy tűnhet, hogy ha elég gyorsan futsz a gondolatok amik a fejedben vannak elkezdenek lemaradni, és ha elérsz egy bizonyos időszakot majd, akkor egyre kevésbé fognak beérni téged. A végén már annyira elhagyod őket, hogy a helyükre új gondolatok kerülnek, elképzelések, vágyak és az agyad vázlatai. Feldobott dolog a futás, ilyen bizarr lélekállapottal meg még inkább. Szülinapom napja, most már tudom, hogy akkor éreztem ezt talán ennyire és akkor is fájdalmas volt. Szakítás, és megint csak nem beszéltem Kittivel, amíg el nem sétáltam a patak partra, lecsücsültem egy padra és szívhez szóló levelet írtam neki, amit azóta is semmibe vett jobbára. Persze ez elég rossz indok az érzékenység minden bugyrát érintve. Eltökélt szándékom valamit tenni ez ellen, de a négy fal között vagy becsokizom, vagy edzeni és takarítani kezdek, előtte már semmi nincs.
Eljutottam egy újabb fordulópontig. Lehetek ennél nyálasabb. ByeAlexet hallgatok miközben azon töprengek hogyan lábalhatnék ki A SAJÁT MAGAM ÁLTAL ásott/ generált gödörből/ helyzetből.
Meg kell csak szabadulnom a gondolatoktól, ma mennie kellene futás nélkül is. Nem fogom a lelkemet eláztatni a nyilvánosság előtt, persze hogyan is tehetném most már? Hiszen ezelőtt a pillanat előtt már megtettem.
Ugrottam az időben. zseniális..