2011. szeptember 26., hétfő

*pure

Érzem a kora este illatát. Annyira elbűvöl, mint kislányként. Szebb a szerelemnél ez az érzés. Törhetetlen vagyok, mindig is az voltam. Sosem voltam az. Aztán mégis.
Nem fogod megérteni, nem akarom, hogy megértsd az életem. Értsd meg az életed aztán hagyj időt rá, hogy felemésszen. És kezdődik újra minden..

Ha azt akarod éljen..

Hagyd őt felnőni újra és újra, tanítsd meg franciául vagy vegyél neki dobgitárt. Zárd kalitkába, hajítsd el a kulcsot, ne hagyd szeresse, akard az akaratát. Csak tegyél úgy mintha szeretnéd vagy csináld azt amit ő akar. Most én is őrült vagyok, mindenki táncol. Fejek a magasba, kezek odalenn. Suhanás a szélben, süppedés a napon. Csak az árnyékom az, ami betakar, egyedül maradok 1 pózna mellett, sötét köd a vánkosom. A fejemben zúg az éjjeli dal~ jó itt lenni egyedül. Erkély arcán ülni a napot ízlelve. Pálinkás. Szivaros. Royalos.
Fáradt. Fáradt. Fatigué. Elmenne mindenki és mégsem teszi senki, mind itt ragadunk. itt akarunk lenni. Mi nem akarunk elszabadulni, ő elakar szabadulni, de nem teszi, mert te itt ragadtál. Kellesz neki, te is akartad. Mindenki látta, mindenki mondta és te nem éreztél semmit. Csak eltemetted jó mélyen magadban odabent. Tartogatod még valahol? És miért is kérdeznék ha senki nem válaszol. Asszem' befejeztem immár. Nekem ebből elég, csak az ész, csak az ész, csak játszik? Nincs időm, hát csinálok magamnak. Van életem? Ha van eldobom? És ha eldobom mi lesz. Az érvelés:
Itt hagyom nektek ezt,
Nektek ez úgyis jobban tetszik
Dugjatok, sírjatok, dörgölőzzetek
Még legalább kétszer ennyit
Aztán nyugodjatok békében
S ha ’pokalipszis megvolt
Aki föltámadt, az ne röhögjön
Azon, aki tényleg megholt.

//Kispál-minden rendben//

meghallgatom :-)

2011. szeptember 23., péntek

Elengedtem.

Ha nincs mit mondanod, beszélj!
Mondj el mindent ami fáj, aztán tarts szünetet. Levegőzz és engedd ki, ne vedd fel a telefont, ne gyógyszerezz, ne akarj lefogyni, és ne akarj olyan célokat hajkurászni amelyek rossz útra helyeznek.
Foglalkozz a magánéleteddel, foglalkozz a jeleneddel, hagyd a múltat, álmodd a jövőt. Szeress azért, mert szeretnek. Ölelkezz  amiért más nem teszi, írd le mit érzel, kapj el, hogy érezzem. Engedd el őt, végy megint levegőt, most fújd ki, ne telefonálj, ne játszadozz, ne csinálj semmit, ne akard a világot, ne akarj célokat, ne akarj szeretni, és ne akarj ölelkezni. Maradj otthon, nézz csillagokat, sétálj 1 padon, ugorj a kőbe, állj a levegőn, őrülj meg. Őrült voltál, legyél őrült, maradj meg örökre. Maradj itt benn a fejembe'

2011. szeptember 18., vasárnap

..

Remény?

" Sineim mentén még havazik az est..éjszakába nyúló holdfényesség"

Eszembe jut 1 kietlen vasút, a cím valahogy ezt idézi föl bennem. Egyszer már voltam kietlen vasúton, azon a napon szakított velem a szerelem. És én azóta nem lettem újra szerelmes, megtanított az érettségre, az "élet" eltűrésére vagy arra ami az ajtómon kopogtat. Izzad a tarkóm, kedvem lenne újra elviharzani, felszívódni, elpárologni aztán belekerülni 1 mély fekete-lyukba. Nem félnék a sötétben, takaróznék, lefeküdnék, aludnék.
Egész nap arra vártam, hogy írhassak ide, addig gyűjtögettem magamban a gondolatokat amíg túl nem csordultak. amíg megijedtem már annyira, hogy lehetetlen dolgok jutottak eszembe. Belemerültem a tegnapba. Bármennyire is illetlen volt mégis felemelő, akármennyire szemöldök felhúzó nálam más volt minden.
Nem tudnám szavakba önteni, mert olyan volt, mint 1 film. Inkább levetíteném, a fejemből sokkal könnyebb lenne minden. Elhittem, hogy nem álmodom, közben álomba képzeltem magam. 1 lehetetlen helyzet közepén az elvarázsolt szikra. Nekidől a falnak, utolsó lélegzetével is azután kapkod ami nem kell neki, az utolsó szava is megbolygat, az illata nem olyan intenzív már, a pillanathoz illő minden. A hold sem bukkan elő, és mégis bevilágít mindent. Ő neki dől a falnak és most már én is. És utolsó lélegzetünkkel is folyton azután kapkodunk ami nem kell nekünk. S az utolsó szavunk is megbolygat. Már nincs kölni illatunk, és már nem a pillanathoz illő minden. Aztán rajta kapom megint, újra visszaköszönt az érzés. És megint a falnak dőlünk, megviselten, rossz kedélyűen, túlzottan is "emberi" érzéseket táplálva, és megbeszélünk mindent. Navigálunk jobbra-balra.
Megtudja a miérteket, megtudom a miért nemet, ködösítünk, várunk és letisztázunk. Nem jutunk szóhoz, nem akarunk szóhoz jutni, levegő után kapkodunk. Azt hiszem ez a panel álom. A kilátás álom. Az álmom filmbe illő. Minden furcsa. A pán Péter figura és a ronda hercegkisasszony beszélgetése furcsa módokat idéző ruhákban :-D. Bajlódik a levegőben a bohém töltet. A járókelők számára még tisztább a kép, mint nekünk. Ők mindent tudnak, belénk látnak aznap is. Sosincs másképp. És ők tudják, ők a tanúk rá, hogy mi kik vagyunk, kinek a kijei. Egymás "kis-nagy barátai"- a halhatatlan és a halandó, az akiből emlék marad és az akiből a hamva sem. Az ember aki beírja magát a történelembe és az, akit megtör az élet, aki álomvilágát éli nap, mint nap, aki a mának él és az, aki a szomorú valóságot látja és a jövőben él. És ezért nehéz annyira minden. Jobb az egyikben, mint a másikban élni. Inkább keress, mint találj. Az idő végtelen, de az életünk véges, mégis hajlunk afelé az elérhetetlen felé. aki talán sose lesz a miénk bizonyos okokból. Még akkor sem ha elhisszük, hogy 1 gyönyörű háznak a teraszán énekelünk miközben mindent beborítanak a gyönyörű őszi levelek, a madarak csicseregnek a halk patak zúgása közben, a hintaszék lassan nyikorog és én halhatatlan leszek ahogy lemegy a nap. Annyira szép, és annyira elérhetetlen és mégis küzdünk érte.
Aztán évek múlva majd magunkra vetünk, hogy miért.. minek okán pazaroltunk el 1 fél életet az elérhetetlen keresésével, rájövünk majd mennyivel jobban jártunk volna 1 igaz szerelmes karjainak meleg ölelésében, mint hogyha zarándokoltunk volna évtizedeken át a hűvös világban. És azt fogjuk érezni igazságtalan, főleg az amit mi tettünk. Elveszítettük azt akire szükségünk lett volna, aki ott állt mellettünk, 1 pallón álltunk és leléptünk. Ott hagytuk magára, porosodni, a szívét 1 apró ládikába zártuk- a ládikát pedig magunkba zártuk- magunkat végül a saját kalitkánkba száműztük.. és ez így maradt évtizedeken át..

2011. szeptember 17., szombat

Vadállatok; csinos ruhák.

Nagyon félek, most nem is szeretnék írni ide. Nem érzem az ihletet. Össze is vagyok zavarodva. Nehezen vetem most papírra képletesen gondolataimat, miközben a zongora lágy hangja szól- és azt kívánom bárcsak testközelből hallanám a játékát. De most így is megteszi..
Kitty ma látja először Gergőt. Remélhetőleg 1 csodálatos találkozás részesei lesznek, a különleges lány és a különös srác. Addig én Anyuval maradok majd. A történet az "Édesek és mostohák" című filmre emlékeztet talán. Nem a mostohák vagy a rossz érzéseik miatt, egyszerűen ez kifejezi az együtt töltött és hamarosan elkövetkezendő időket. Biztos, hogy jó lesz. Szinte már én is zongorázom :-)
Ahogy leütöm a billentyűt olyan érzésem van mintha elkapnám a hangokat, játszom velük. Dobálom őket ide-oda. Visszarepülnek, elmenekülnek, nevetve.
Szeretném ha meghallgatná minden ide tévedő.:
http://www.youtube.com/watch?v=gsSBwykoF9g&feature=related
A klip figyelmen kívül hagyható, itt csak a zene számít.
Kitalálom, hogy talán ezt hallgatva kéne végig olvasni a bejegyzést, mennyivel másabb átérződése lenne :-D
Bár karácsony lenne már :-(

2011. szeptember 16., péntek

Újra játszom a szalagot.

Semmilyen sem vagyok, csak is olyan amilyen akartam lenni.
Hatott rám minden, kimondhattam amit szerettem volna, de ha szerelmet vallhatnék a világ összes szeretőjének, ha összesúghatnék a fákkal, ha elkapnám az esőt vagy ha futhatnék a szélben minden más lenne. Ez is elvonatkoztatott, olyan ami lehetetlen ha csak nem hiszel benne. A hitben sok minden rejlik ami a valóság számára elképzelhetetlen. Ami veled megtörténhet, az velük nem. Ha te kitalálod, ők majd felfedezik. Ha üzletet csinálsz, ha céget alapítasz, elveszik tőled. Ha férjet akarsz és gyerekeket ráfizetsz az életeddel, ha szabad akarsz lenni halnod kell. Elismerésre vágysz, menj egyetemre. Munkát szeretnél, szerezz diplomát. Életet akarsz, keress állást. De ha élni akarsz? És tudod mit, ha élni akarsz hagyj mindent.
Alapíts zenekart! Táncolj, repülj, zenélj és énekelj. Vonatkoztass el mindentől és mindenkitől. Legyen 1 színpadod, írj dalokat, készíts klipet. Adj koncertet, adj autogrammot, adj erőt, adj hitet és vegyél el mindent ami téged valaha megilletett. Pláne ha  ennek az ára 1 élet :-S

2011. szeptember 15., csütörtök

Régi szép idők és lusta gyerekek.

Emlékszem még a Myvip idején, és nem viccelek mikor ezt mondom, állandóan változtattam a profilom.
Mindig újabb és újabb állapotot raktam ki a "magamról" szeksönbe.
Egyszer már olyannyira megelégeltem a sok agyfrászt, hogy kiraktam ezt:
" Aki fittyet hány, az fittyet evett ". Akkoriban elég frappánsnak tűnt a sok idióta beszólás és önpocskondiázás után :-D. Mostanra meg már ez is béna?

*Lassú keringőt hányunk a pálya kövére*

Holnap este "Apával" futok majd Royikon,  megígértem neki, hogy tartom a tempóját. Szerinte már az első kör után emlék lesz belőle. De én nem fogom hagyni, hogy feladja..
Hiszem, hogy van annyi ereje, hogy együtt megcsináljuk xD.
Csak összehozunk valamit :-) Bennem ne kételkedjék senki.
Olyan jó, most beszélek Bubuval, az én Bubummal. Ő is Szent Lászlós lesz ^ ^
Már alig várom a jövő évet :-D

Követem a nyomokat, hátha bújócskázol..

Furcsa érzésem van ma. Pont ma, pont most. Nagyon érdekes érzésekkel töltődöm el, amit nem tudok hova tenni. Az egyik percben kicsattanok az erőtől és büszke vagyok a kis lakomra, hogy ide menekülhetek és irkálok, aztán megszégyenülök, elszomorodok, mert nem találom magam a rengetegben. Nem tudom hol vagyok, merre sétáltam, hol bujkál mindenki, hogy mi a célom vagy, hogy ki vagyok én.
Norbi, Móni és Gábor.:
Furmányos, cseles, eszes. Ezek a szavak ragadtak a számra, ki akarom mondani ehelyett persze leírom. A tudatalattim furcsa dolgokat művel velem. Ami annyira nem is meglepő, hogy 1 padon ültünk végig. Az ember elgondolkodik, hogy 1 órán keresztül ki képes a padon ülni? Miért ül valaki csak céltalanul ott "azon" a rohadtul mocskos padon :-D. Mert annyira céltalan. Nem is csinálnak semmit. Ezek a gyerekek fáradtak, megviseltek az iskola miatt és sör van a kezükben. Ezek a gyerekek csak herdálják, lopják az értékes idejüket, mert egymással akarnak lenni. Lehet, hogy nem mind a másikkal, de valamit akarnak. És ezért jönnek, ez a céljuk. Bár minden ember feje fölé lenne tetoválva 1 légbuborék belsejében mit akar tőlünk, miért akar velünk szóba állni. Bennünk látja a potenciális lázadót? az igaz szerelmet? a barátot? egy újabb cselszövőt vagy barbárt. Mindig okkal fordulnak hozzám, ha panasz, ha fáj, ha szerelmes, a céljuk pedig az, hogy megoldást kapjanak a bajaikra, 1 gyógyírt amiről azt hiszik majd enyhíti a "fájdalmat" ami nem is fizikális, mégis jobban sajog mindennél. Szóval ezért nem értem néha, és magamról sem tudom, hogy valaha volt-e olyan, hogy céltalanul és ok nélkül mentem a semmibe. Nem tudtam mi várhat rám, megütöttem a spontaneitást és azt csináltam amihez nem kellett semmi. Sose volt ilyen. 1 ember mondja meg nekem mikor tett valaha olyan spontán dolgot amire életében nem is gondolt volna. És nem úgy, hogy egyszer felmerült benne aztán elhesegette,  hanem csak úgy bejött az élet.
Mennyiben volt könnyebb a múltban élni, mint most? Ennyit számított az idő már akkor is? Mindenki határok közé szorította a boldogságát már akkor is? A fiúk már akkor is nyuszik voltak ha 1 lányról volt szó? Az emberek már akkor is ennyire eltiporták egymást? Vagy volt egyáltalán bármi jobb, jobb ennél ami most van? Nehéz..
Megint szárnyalnak a dolgok, nem akarok itt poéta lenni. De kit érdekelne az ha szimplán leírok 1 monoton másfél órás padon ülést. A fiúk kezében a sört. Azt, hogy beszélgettünk. Hogy elhülyéskedtünk, azt hogy volt a kezemben 1 doboz félzsíros tej és, hogy Móni mesélt Németországról. Hogy Norbi beszélt az angol keringőről, hogy Gábor bolondozott. Vagy hogy Tamara felhívta Gábort azért, hogy beszélhessen Norbival. Ez skatulya. Nem élhetek 1 skatulyában.
Itt nem!! Itt szabad akarok lenni, még ha csak 1 internetes maki is vagyok az se számít.
Ha a fent említett sorokat leírom szintén így, csak még húzom-húzom. Tölteléknek mondok még pár idétlen "faszságot". Mennyiben fejezne az ki engem? Mit tudnának meg rólam az emberek. Egyáltalán azok akik közel állnak hozzám és szeretnek. Ennek semmi köze hozzám. Ez csak.. semmiség?
Ettől érzem jól magam, hogy másnak éreztem ott magam. Ültem 1 helyben és úsztam a gondolataimban, a felettem levő felhőkben, ültem minden biciklis hátsó padkáján, felszálltam minden buszra, énekeltem a rigócskákkal és elszédültem a kútnál* ez az ami körbevett. Illatok, érzése, temérdek gondolat. És saját magam. Minden teljes volt akkor körülöttem és én mégis belefáradtam. Ha rádőltem volna bármelyik fiúra, az én hibámból biztos félreértés lett volna, nem volt kedvem. Inkább csak ültem, beszéltem, hallgattam és néztem :-)

Elcsépelt butaságok *

"Ott akarok melletted lenni, mikor reggel felkelsz, csak nézni ahogy  nyújtózol egy nagyot, ásítasz és félálomban megölelsz,  hozzád bújok;  Finom ajkaddal gyengéden csókot lehelsz homlokomra, s  fülembe súgsz;
Ott akarok lenni melletted, mikor kijössz a zuhany alól és vizes, félig meztelen testeddel mögém osonsz és nyakamra puszit nyomsz;
Ott akarok lenni melletted, s ha elmész látni ahogy becsukod az ajtót.
Ott akarok lenni mikor hazajössz, megölelsz és azt mondod "szeretlek";
Ott akarok lenni melletted, látni amit te látsz . Melletted akarok lenni mikor álmosan iszod a kakaót, és a TV-ben agybutító műsorokat nézni, összebújni, és érezni, hogy biztonságot ad tested lágy melegsége;
Melletted akarok lenni, veled nevetni az élet apró dolgain és egymáson; egymás butaságán. Veled akarok lenni, mikor valami fáj, ha megbántott valaki..
Veled akarok lenni, moziba menni, és eljátszani hogy hogyan ismerkedtünk meg, újra, s újra .
Melletted akarok lenni minden este és reggel, melletted elaludni, hozzád bújni, a kezedet fogni, "miért"-eket föltenni , mint az 5 éves kisgyerek."
A vizuális típusoknak ilyenkorra már 2x olyan gyorsan ver a szíve ;-)
~ az igaz szerelemre~ *-*

Ha Tesco, akkor már legyen olcsó.

Elragadtak az érzelmek, kicsit még bántam is a tegnapnak azt a  részét mikor megjelenítettem ezt a burkolt kis levelet. Féltem, hogy mit szól hozzá bárki is, mennyien nevetnének ezen, mert a mai világnézet alapján a gyengét eltapossák az erőset trónra emelik. Sajnos ez így is van.
"Félek tőletek!!". Mondhatnám ezt minden egyes embernek, ismerősnek és ismeretlennek.
Mégis 6-an nézték meg az utóbbi bejegyzésemet, talán ideje volt már valamin jót csámcsogni, vagy kifigurázni. Igazából sejtésem sincs. Talán együtt éreznek, ők is tudják. Vagy neheztelnek rám, mert nem akarják tudni mi is ez valójában. Mennyire nehéz és mennyire egyszerű a megoldása.
"Aki keres, az talál". Annyi megválaszolatlan kérdésem lenne még. Talán lesz elég időm, hogy majd feltegyem.
Egyenlőre apránként haladok, nem akarok elsietni semmit. Csak olyan fura ez a nagyvilág, ha elvonatkoztatunk mindentől ami átlagos, elunt vagy hétköznapi. Ha kizárjuk magunkból a világot és a magunkéra összpontosítunk talán képesek leszünk meglátni belül azt, amit más még soha. Mi mind világok vagyunk, és nem engedünk betekintést minden titkunkba, ahogy az "univerzum" sem teszi azt. Nem ad választ a kérdésünkre, mert a válasz bennünk rejlik talán. Nem az egyszerű esetekre gondolok itt, hanem azokra amik bennünk zajlanak. Kortól független az, hogy az ember mennyire érzi magát elveszettnek, mennyire nem találja az összhangot magával, mennyire van haragban az élettel, és mennyire ábrándult ki az eddig felállított képből.
Mi mind kincset érünk, és egyedülálló tehetséggel vagyunk képesek összedönteni azt a várat, amit annyi kín-keserv során építettünk fel.. :-/
Most érkezett: Monával megyünk Tecsába venni energia italt, remek találmány.
*Tegnap futottam*
Ki néz mától őrültnek? :-D

2011. szeptember 14., szerda

Füst szag a kéményemben*


Mostanában találtam a képet.
Demotiváló? De mennyire :-D Eddigi talán legkedvencebb képem (bár most ebből a nézetből rohadt csúnyának tűnik xD). Egyszer ránéztem és azt éreztem, hogy erőt ad. De rajtam már nem segíthet más. A magam ura vagyok, ahogy mindenki a maga ura ~nem tegeződöm~ de olykor mind elbukunk. S mint szokott lenni az ember nem szeret egyedül utazni, kell 1 társ mellénk aki kitart mellettünk jóban rosszban és képes átzökkenteni a "ló túloldalára" vagy együtt keresi velünk az arany középutat.
A legrosszabb, ha mindez csak ábránd. Ha egyedül kell megtennünk. Nem jó egyedül. Egyedül nélkülük, azok nélkül akik segítenek minket. Akik csak úgy odakerülnek mellénk és elkezdünk velük beszélgetni, aztán eljutunk 1 közös pontba, ami összeköti az életünket és azt érezzük "igen",  mert rátaláltunk valakire, aki velünk tapossa majd az életet..
Nekem ez megadatott úgy érzem. Vannak "cinkostársaim" persze mind másképp kötődik hozzám. És én is hozzájuk. Ők külön utakat járnak és néha engem is a vállukra csapnak. Vagy velem tartanak, engem követnek, követni fognak. Mert azt hiszik én jobban érzem. Mert én is elhiszem másoknak, hogy ők jobban érzik. Jó hinni valakiben. Felruházni őt azokkal a képességekkel amiket magunknak szántunk, kibontakozni mellette, aztán elvirágozni. A végén 1 kis hintaszékben ülve az őszbe borult teraszon csodáljuk majd életünk értelmét. Sírni fogunk, sírva örülni, mert bár bejártuk az "utat" még annyi minden kimaradt az életünkből. De nem fogunk gyászolni, mert a közelgő szél lemossa könnyeinket. ( *kifúj* ) LOL.

-nem tudom mi történt- valahogy elkapott ez az egész.

Ha én lennék ..

Ha süket lennék, nem fájna az igazság.
Hogyha néma lennék, nem fájna a fejem.
Ha vak lennék, nem csalódnék a szerelemben.
De ha elveszteném ezeket az alapvető "készségeket" én meghalnék.
Nem akarok soha megvakulni. Néha filózom ezen, hogy mit csinálnék ha megtörténne.
Az biztos, hogy összeomlanék, nem akarnék így élni. Nem tudna erőt adni semmi és senki.
Öngyilkos akarnék lenni, és nem számítana hány embert zsarolok meg érzelmileg ha azt mondom öljetek meg.
Nem is tudom miért lyukadtam ki ide, de ez nálam az egyik legérzékenyebb pont, mert kis korom óta nagyon szarul látok a bal szememre. Még magzatkoromban kaptam 1 jókora monoklit a szemem alá, de úgy, hogy még az orvost is megleptem mikor előbújtam ^ ^
Állítólag körbe a szememnél be volt vérezve a bőrfelület. Pápá sasszem.
Igazából megszoktam, a fél szememmel látok gyakorlatilag :-P. A bal csak a navigálásra való, meg az alaplátásra, ami tök homály. De tubákolás után elkezdtem hunyorogni és egész élesen láttam elágot, a buszokat, az OTP-t. Magam is meglepődtem rajta.
Ha tornáztatnám talán már rég jobb lenne a helyzetem. De mind1.
A süketségben a zene hiánya bántana nagyon, az kevésbé, hogy halljam ki mond rám kígyót-békát :-))
A némasággal a fent említettek alapján nem lenne sok problémám.
Kezdek begolyózni a zajoktól, a beszédtől, az emberektől, attól, hogy hülye vagyok. Annak érzem magamat.
Tompafalva..

Felfedeztem a fényt.

"Tudod mi az égő?" Tehetném föl ezt a kérdést annyiotoknak. Mi "kamaszok" tele vagyunk problémákkal és világmegváltó ötletekkel, de így csak a nagyok fogalmaznak, azok akik már éltek.
Mi még nem éltünk igazán. Mi csak játszunk a gondolatával, ide-oda lökdécseljük, mint kiscica a gombolyagot és mit sem törődünk azzal, hogy milyen nehéz jövő is áll majd előttünk.Í
Az az érdekes, hogy bármennyire is belekezdenék 1 témámba mindig 1 másik jön elő. Cikáznak a fejemben a gondolatok. Fura az egész.
***
És hát Gábor épp most ír rám, hogy megtanítana ugrálni (a falon, a betonon, a levegőben). Már majdnem visszautasíthatatlan, mire tudatosul bennem, hogy Anyuval megyek ma futni. Felkérték szalagavatóra táncolni :-D Végül is 1 úriemberről beszélünk csajok.
Szóval nem tudom, igazából azt akartam mondani, hogy rettentően bánom, hogy megadtam a fiúknak a blogom címét, mert bármennyire is nem tudják elolvasni a blogom. azért valahogy ha akarják megtalálják a módját annak, hogy a mostanit olvasgassák. Azt pedig nem szeretném. Nagyon, nagyon, nagyon nem :-(
1 percet kérnék, csak addig kellene amíg kitisztul a fejem, amíg kitisztul minden bennem, amíg elmegy a köd. És amíg elfeledem mennyire bolond voltam tavaly ilyenkor. Megrészegültem a szerelemtől és az ördög prádát visel főszereplőjétől (Tamarától) vajon ki másra gondoltam volna. Önző vakarék :-p

Sikítófrász*

Már most kifolyik a szemem az agyam a minden.
Most tartok annál a pontnál, hogy elsírnám magam leginkább. Már annyiszor volt olyan, hogy ez az érzés eltöltött és mindig is utáltam. Az a "most különösen nehéz a szívem" feeling. Kényelmetlen és széttép belülről az egész. Megtanultam a törit, már most félek, hogy vagy nem tudok majd semmit töriből, vagy túl sokáig olvasom és elmegy az időm. Pedig nincs idő pöcsölni. Tavaly sem volt, most sem lesz elég.
Előre rettegek az egész rohadt iskola miatt. A családomtól félek, mert nem tudom ki, mikor és hogyan fog  "alám tenni" 1 apró beszólással, vagy kritikával, vagy azzal, hogy még csak azt sem engedi meg, hogy a legjobb barátnőmet lássam. És ilyenkor érkezik el az igazi mélységesen mély pont. A feneketlen mélység. Amikor az ember csak térdel és néz és néz és néz és gondolkodik magában, hogy mennyire vegye a dolgot a szívére, vagy mit találjon ki a megnyugvása érdekében. De ez nekem nem megy.
Nem tudom elfojtani mennyire bántanak ezek a dolgok. Semmi kedvem kimenni royikra futni, most már pláne. Annyira bántóan tudja megmondani, hogy nem találkozhatsz ezzel- nem találkozhatsz azzal, vagy hogy csináld ezt- csináld azt. Most meg elakarja hívatni Mónit futni. Amikor Móni nem akar futni. Persze Anyám nem tudja.
7-ig még annyi idő van. Vagyis főként inkább volt és lett is volna. És annyira nem fogom soha megérteni Anya gondolkodását, vagy azt hogy mit miért tesz. Vagy miért hiszi azt, hogy ha így bánik velem azzal csakis a rohadt javamat szolgálja mikor nem?
Annyira elképzelhetetlen lenne a számára az ha 1 kicsit enyhülne. Ha megengedné, hogy találkozzak azzal az emberrel aki mellett még képes vagyok jól érezni magam? Ezt nem értem. Nem is fogom érteni soha.
Majd csak 45 évesek ..

2011. szeptember 13., kedd

Mire számíthat itt bárki is.

Azt mondom, hogy nem szeretek ömlengeni~ ez hazugság. Nagyon érzékeny vagyok a külvilággal kapcsolatos dolgokra. A barátaim hangulatváltozásaira. Arra ha valami nem úgy teljesedik be ahogy én szerettem volna. Ha nem úgy zajlik 1 folyamat ahogy azt én tervbe vettem. Nagyon könnyen befolyásolható és könnyen zsarolható vagyok. Nem fogok keménykedni, hogy így-úgy használom az öklöm. Gyenge vagyok ahhoz, kerülöm a konfliktust. Félek az emberektől, legalábbis 1 bizonyos rétegtől. Van az a réteg amelyik érdekel. A különös formák bámulatra méltóak.
Nem viselem jól a kritikákat,  vagy ha kevesebb törődést és odafigyelést kapok, mint Kitty.
Nem szeretek elmerülni semmiben, a tanulásban pláne nem. Valamiért belülről rágom magamat, magam sem tudom miért. Mama erre fogja talán az elzárkózásomat. Anyámmal egyre rosszabb a kapcsolatom. Tegnap az új apafigurán veszekedtünk, aki már 8 hónapja tart agymosást nálunk, megteszi azt amire Apa képtelen volt.
Este Anyám közölte velem, hogy Apa annó' mikor még élt sokszor a fejéhez vágta, hogy Anya ugyanolyan kurvát nevel belőlem is, mint amilyen ő maga. Mert hagyja, hogy a lakásban dohányozzák. És a fiúk is ott cigiznek velem. Szép családi körkép nem de?
1 alkoholista Apa, 1 Anya aki bármilyen engedményt megtett azért, hogy az életünket megkönnyítse, 1 Mama aki csak ordibált/ és ordibál éjjel-nappal. és 1 testvér, akire mostanáig nem számíthattam ..

Álszent kapcsolatok?

Na jó, néhány dolgot már most le kell tisztázni. Talán már más is került ilyen helyzetbe, én életem során rengetegnél is többször. Mi, emberek néha képtelenek vagyunk különbséget tenni barát és barát között.
Van aki csak átver, miközben a saját malmára hajtja a vizet, hátba szúr, megsebez lelkileg.
Nevezzük ezt a bizonyos személyt fantomnak. Persze az én fantomomnak neve is van. Tamara.
Sok köze volt idáig az életemhez. Általa kerültem bele 1 igazán jó kapcsolatba, és végül az ő akarata által lett vége is. A hátam mögött rólam beszélt. Volt, hogy nyíltan fellépett ellenem. Ilyesfélék.
És most tartunk ott, hogy elfogadtam. Elfogadtam azt ami történt, amit tett velem, hogy utál mégis jól titkolja.
Az elfogadásom oka az, hogy összejött a számomra egyik legkedvesebb sráccal a baráti társaságból. Azt hiszem boldog kapcsolatban élnek Norbival. És Norbit talán nem is kell annyira félteni ettől a szukától.
Azt hiszem jó hatást gyakorol rá és kész.
Tamara legjobb barátnője Zsuzsi- őt nagyon szeretem, imádom sőőt. A legédesebb mosolyú tünemény az egész Földön. Azonkívül eléggé pasicentrikus. Semmi sem szent neki, a fiúkért bármit. A héten is kiszívta Simonfi barátunk a nyakát. Mit ne mondjak, ehhez már tényleg csak gratulálni tudok.
A legjobb barátnőm Móni. Róla bőven elég ha csak én tudom a titkokat és nem kell magyarázkodnom ezért. Legyen elég az, hogy ő az én cinkostársam. :-)
Kitty. Kitty az ikertestvérem. Kitty & Dóry a név szerinti felállás. Mi mindig is voltunk, vagyunk és leszünk. Együtt mindörökre ! (L)
A fiúk. Társaságunk sok egyedet tartalmaz. Pár szavas említésben.
Gábor, Kitty volt barátja-parkourozik (remélem jól írtam le). Laci, Zsuzsival járt 4 hónapot, lefeküdtek majd szakított vele. 2x is. Norbi, róla már meséltem. Lala, drogfüggő. (füvezik. nem olyan nagy szám, de gáz).
Dani, ő a kakukktojás, Tamaráék hozták be a bandába, azelőtt Zsuzsira nyomult. Most nálam próbálkozik/vagy csak próbálkozott :-/. elég jóképű számomra :-)
+ még van a családom. Annyit fűznék csak hozzá egyelőre, hogy apukám kevesebb, mint 1 éve halt meg. Tehát csonka család vagyunk. De isteni sugallat blabla.. jött Cila a mostoha apánk, aki elvileg feltétel nélkül szeret bennünket. Engem pedig folyamatosan baszogat. A családom rossz embernek tart. Azt hiszem..

Helo, helo..

A nevem Dóra.
De hívhat bárki úgy ahogy csak akar, ezen ne múljék semmi. Az utóbbi időben sokan megjegyezték mennyire megváltoztam, mennyire kifordultam magamból és mennyire eltávolodtam a családomtól. Pedig régen versikéket és meséket írtam, most meg én vagyok sátánka. Talán a legrosszabb rémálmuk is. Nem értik miért lettem ilyen. Persze nekem már nincs ennyi bajom önmagammal. Vagy is vannak egyéni szoc.prob. dolgaim.
De én én vagyok, és szeretnem kell magam. El kell fogadnom azt amilyen vagyok. Ennek ellenére ők nem hiszik, hogy én tényleg elfogadnám magamat, pláne így. Ezért létrehoztam 1 blogot amiben lépten-nyomon követhette bárki a változásomat. Hogy lemondok a cigiről, hogy megváltoztatom az életemet. Nos ezt a blogot töröltem szépen. Létrehoztam még 1-et. Túl sok keresetlen olvasóm jutott hozzá az én hibámból. Így most létrehoztam ezt. Nem tudom meddig marad ez titokban. Egyelőre még magam elől is titkolnám a legszívesebben, mert jó hírrel nem szolgálhatok magamnak.
Üzenem valamennyiünknek, hogy fel a fejjel. Egyszer még kisüt az a napocska :)