2011. szeptember 17., szombat

Vadállatok; csinos ruhák.

Nagyon félek, most nem is szeretnék írni ide. Nem érzem az ihletet. Össze is vagyok zavarodva. Nehezen vetem most papírra képletesen gondolataimat, miközben a zongora lágy hangja szól- és azt kívánom bárcsak testközelből hallanám a játékát. De most így is megteszi..
Kitty ma látja először Gergőt. Remélhetőleg 1 csodálatos találkozás részesei lesznek, a különleges lány és a különös srác. Addig én Anyuval maradok majd. A történet az "Édesek és mostohák" című filmre emlékeztet talán. Nem a mostohák vagy a rossz érzéseik miatt, egyszerűen ez kifejezi az együtt töltött és hamarosan elkövetkezendő időket. Biztos, hogy jó lesz. Szinte már én is zongorázom :-)
Ahogy leütöm a billentyűt olyan érzésem van mintha elkapnám a hangokat, játszom velük. Dobálom őket ide-oda. Visszarepülnek, elmenekülnek, nevetve.
Szeretném ha meghallgatná minden ide tévedő.:
http://www.youtube.com/watch?v=gsSBwykoF9g&feature=related
A klip figyelmen kívül hagyható, itt csak a zene számít.
Kitalálom, hogy talán ezt hallgatva kéne végig olvasni a bejegyzést, mennyivel másabb átérződése lenne :-D
Bár karácsony lenne már :-(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése