2011. szeptember 26., hétfő

Ha azt akarod éljen..

Hagyd őt felnőni újra és újra, tanítsd meg franciául vagy vegyél neki dobgitárt. Zárd kalitkába, hajítsd el a kulcsot, ne hagyd szeresse, akard az akaratát. Csak tegyél úgy mintha szeretnéd vagy csináld azt amit ő akar. Most én is őrült vagyok, mindenki táncol. Fejek a magasba, kezek odalenn. Suhanás a szélben, süppedés a napon. Csak az árnyékom az, ami betakar, egyedül maradok 1 pózna mellett, sötét köd a vánkosom. A fejemben zúg az éjjeli dal~ jó itt lenni egyedül. Erkély arcán ülni a napot ízlelve. Pálinkás. Szivaros. Royalos.
Fáradt. Fáradt. Fatigué. Elmenne mindenki és mégsem teszi senki, mind itt ragadunk. itt akarunk lenni. Mi nem akarunk elszabadulni, ő elakar szabadulni, de nem teszi, mert te itt ragadtál. Kellesz neki, te is akartad. Mindenki látta, mindenki mondta és te nem éreztél semmit. Csak eltemetted jó mélyen magadban odabent. Tartogatod még valahol? És miért is kérdeznék ha senki nem válaszol. Asszem' befejeztem immár. Nekem ebből elég, csak az ész, csak az ész, csak játszik? Nincs időm, hát csinálok magamnak. Van életem? Ha van eldobom? És ha eldobom mi lesz. Az érvelés:
Itt hagyom nektek ezt,
Nektek ez úgyis jobban tetszik
Dugjatok, sírjatok, dörgölőzzetek
Még legalább kétszer ennyit
Aztán nyugodjatok békében
S ha ’pokalipszis megvolt
Aki föltámadt, az ne röhögjön
Azon, aki tényleg megholt.

//Kispál-minden rendben//

meghallgatom :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése