2013. július 20., szombat

Kövérség.

Itt legalább tudom vállalni. Undorítónak tartom magam, az utóbbi 2 hónapban jól felszedtem.
Olivért rendszeresen csesztetem a súlyomat illető kérdésekkel és egyre rosszabb, mert lassan már meg sem szólal, azt hogy sovány lennék végképp nem mondja. 2 hónapja még mondta, ha jól emlékszem.
Buta dagadt tehén vagyok, az olvasóim megutálták ezt a szart, én is megutáltam ezt az egészet.
Hisztérikus, türelmetlen, kétségbe esett leszek egy percen belül, amint rám tör az éhség, kitör a kibaszott pánik.. Era nagyon cuki, a kedvemben akar járni úgy érzem. Az én Erám meg egy angyal! Remélem tényleg nem lesz galiba a mama levélből. Kicsit már nagyon kezd elegem lenni a sok szarságból, amit otthon művel.
Miatta képtelen a család boldogulni, mindenki agyfaszt kap tőle, amin lehet persze csodálkozni. Egy 80 éves kriptaszökevény mégis hogyan képes szétbarmolni az annó boldog emberek volt boldog életét? Hát így.
Ha majd elindítom az új blogot (ami mentes lesz a kitöréseimtől, ahol nulláról kezdhetek mindent, mintha úk ember lennék) ezeket mind behatóan körültárgyalom. De első és legfontosabb terveim közt sorolandó egy napló beszerzése már végre! (naazért *karolásan*)
Emlékszem amikor még nem érte el a napi látogatottságom még az 5-öt sem, olyan bátran mertem írni, mert tudtam, hogy az álcám védve van. De most már semmi kapacitásom az ilyenekhez, hogy engem is elkurjantsanak valami béna hipsztermásolatnak, aki kispál és a borz meg kiscsillagra veri a klaviatúrát, folyamatosan indie zenét hallgat, bazinagy fényképezővel tolja és olyan baromságokat tud kitalálni, ami szerinte addig senkinek nem jutott az eszébe. Mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse.

2013. július 10., szerda

Croatia..

Istenem, de szép volt. Egy beteljesült álom, boldogan, gondtalanul. Olyan álom volt, ami túl korán ért véget és csak a képek árulkodnak majd arról, hogy egy gyönyörű hetet töltöttünk ott..
Négerek lettünk, úsztunk, lubickoltunk, zabáltunk, beszélgettünk, elmentünk csak mi ketten sokfele.
Voltunk Velencében, Porecsen, a szomszédos szálloda medencéjében. Ott hagytuk a nyomainkat minden parton, megőriztünk minden pillanatot. Elindítottuk a közös életeink első meghatározó lépéseit :D
Voltak kétségbe ejtő pillanatok, mint a rosszul sikerült fotók, vagy a súlyfelesleg, ami majd úgy is meglátszódik, egy-egy apró vita, húsklonfoló, American Horror story 2.0 évad, ordibáló sirályok, törött szárnyú kacsa, és egy pici veréb. :)
Nagyon ott volt minden. Olivér Strawberry {dájkirijével}, amiről már tudjuk, hogy női ital xD
Nagy séták és nagy beszélgetések, egy közös nap, amikor az egész lakás a miénk volt. Dredd bíró, könyv, vodka, matracon a mély vízben. És 3 és fél órán át tudtam visszatartani a buszút alatt, azokat a buszos poénokat és satöbbieket pedig nem lehet majd elfelejteni.
Kialakult egyfajta még nagyobb bizalomérzet és kötődés téged és a családodat illetően :p
A közös viccelődések, a mai filmnézés és bringázás, valahogy így tudom elképzelni az életem, felhőtlenül boldogan, korlátok nélkül, szórakozottan <3