Kövérség.

Itt legalább tudom vállalni. Undorítónak tartom magam, az utóbbi 2 hónapban jól felszedtem.
Olivért rendszeresen csesztetem a súlyomat illető kérdésekkel és egyre rosszabb, mert lassan már meg sem szólal, azt hogy sovány lennék végképp nem mondja. 2 hónapja még mondta, ha jól emlékszem.
Buta dagadt tehén vagyok, az olvasóim megutálták ezt a szart, én is megutáltam ezt az egészet.
Hisztérikus, türelmetlen, kétségbe esett leszek egy percen belül, amint rám tör az éhség, kitör a kibaszott pánik.. Era nagyon cuki, a kedvemben akar járni úgy érzem. Az én Erám meg egy angyal! Remélem tényleg nem lesz galiba a mama levélből. Kicsit már nagyon kezd elegem lenni a sok szarságból, amit otthon művel.
Miatta képtelen a család boldogulni, mindenki agyfaszt kap tőle, amin lehet persze csodálkozni. Egy 80 éves kriptaszökevény mégis hogyan képes szétbarmolni az annó boldog emberek volt boldog életét? Hát így.
Ha majd elindítom az új blogot (ami mentes lesz a kitöréseimtől, ahol nulláról kezdhetek mindent, mintha úk ember lennék) ezeket mind behatóan körültárgyalom. De első és legfontosabb terveim közt sorolandó egy napló beszerzése már végre! (naazért *karolásan*)
Emlékszem amikor még nem érte el a napi látogatottságom még az 5-öt sem, olyan bátran mertem írni, mert tudtam, hogy az álcám védve van. De most már semmi kapacitásom az ilyenekhez, hogy engem is elkurjantsanak valami béna hipsztermásolatnak, aki kispál és a borz meg kiscsillagra veri a klaviatúrát, folyamatosan indie zenét hallgat, bazinagy fényképezővel tolja és olyan baromságokat tud kitalálni, ami szerinte addig senkinek nem jutott az eszébe. Mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse.