2012. április 4., szerda

Virágnyelven.

Minden kislány egyszer nagylány lesz. Vadászni akar, felnőni, összemenni, megnyúlni, lefogyni, ruhát akar. Ruhát akarunk. Vadászunk férfira, ruhára, barátra. Hajszolunk, ellökünk, felborítunk, elszakítunk, elmarunk, széttépünk. Mindig mindent elrontunk. Egyedül leszünk, megoldjuk mások problémáját, megfeledkezünk a sajátunkról, pletykálunk, mert rólunk is pletykálnak.
Szemléletet váltunk, hitet váltunk, nem akarunk önmagunk lenni. Túl rövid, túl hosszú, mindig újat- jobbat.
Mások tapasztalataiból kéne merítkeznünk mégis megégetjük magunkat mire eljutunk erre a következtetésre, vadul akarunk táncolni, magunkba szívni a fiatalságot, az örök nőt. Eggyé válni a természettel, elrejtőzni benne, játszani vele, elsajátítani, elszeretni. Ambíciókat, elvárásokat, élményeket akarunk. " A végén mégis vad akarok lenni". A cementbe száradt testtel rohanni, kiugrani a bőrünkből, pihekönnyedén szállni, egy felhőre ülni, egy vitorlásban ülni, egy motoron, egy biciklin amelyet virágokkal díszít a tavaszi szellő. Nyári ruhát viselni, nem kislányként, sem nagylányként, nem nőként és nem is hölgyként szaladni a saját májusfánk felé, csak töredékként, a múltunk gyermeki énjének tükörszilánkjaiként..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése