2012. április 26., csütörtök

Anya..

Tudom, hogy még soha nem beszéltem róla, hogy Anyuval milyen a viszonyom. És tegnap eljutottunk ahhoz a ponthoz, hogy ismét éreztem, hogy megért, szeret és becsül. És ma amíg itthon volt annyira ment, hogy erősnek érezzem magam és érezzem magamban azt amit tegnap mondott. Újra kezdem visszanyerni a belső erőt. ahogy érzem, hogy szeret. De mégis félek kicsit eszeveszett hülyeségektől, mi van ha csak kímél a saját baromságaimtól, dehát ezt teszi 1 anya! Csak most, hogy átment Cilához annyira elpárolgott belőlem az egész, szerettem volna odabújni hozzá, vagy beszélgetni vele, akkor megint éreztem volna, hogy a lelkem kívül-belül megújul. Ezzel az érzéssel a mai szolnoki művész laktanya látogatása sem ért eléggé föl. És amikor saját magadat vagy képtelen megfosztani ettől a hihetetlen lelki békétől annyi önsanyargatás után újra, az bizony fáj.
Szinten akarom tartani, egy fordulatszám az egész. Csak anya jöjjön ide, öleljen át és mondja meg, hogy Tényleg mindig és mindentől megfog védeni, hogy soha többé ne féljek, hogy ugyanúgy bízzak meg benne, mint kisgyerekként, a világ közepe volt, és most is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése