veranda

A tincseim kócosak. az orrom náthás. a megjelenésem kritikán túli. az étvágyam? NAGY. eszek-e rendesen? )ez már nem evés, ez már zabálás kérem. tisztán és nyíltan(
meginterjúvolom magam nagyjából.
Hát most nem tudom igazán mit szeretnék összehordani, miközben tornáztatnám az agyam Adele épp beleszól, és most egyre hangosabb a zongora. ilyenkor utálom a hangját.
bárki másét is utálnám ebben a percben.
Folyamatosan leves illatát érzem. mintha az orrom csak azt kérné tőlem, hogy egyek levest. telhetetlen.
De Én is, mindig is az voltam. minden téren.
Zavar, hogy ilyen zárt. zavar a facebook is. anélkül már nem létezne a profil, csak ennyi.
Ez bánt, hogy miért csak akkor lehetünk jelenlevők. és miért csak akkor olvassa a blogot az a bizonyos aki épp, ha az nem 1 napló, vagy nem épp 1 utcán összeszedett iromány.
Persze biztos nem dobna el senki 1 lakatolatlan naplót az utca közepén aminek gyönyörű borítása van, ugye legyen ami felkelti az ember figyelmét. Ha tovább gondoljuk. tegyük fel, hogy valaki olvasni kezdi (lehetetlen? :D) szóval nála van. Ő az, és olvassa a naplódat, de nem jutna eszébe tovább adni senkinek.
Ez a természetes magatartás, az ösztönös tulajdonvédelem tőből jön meg minden igazából.
De felteszem, ilyen nem létezik. A fejemben máris egy film állna össze erről. Amandával és Ryan Reinolts asszisztálásával (villámot rám ha rosszul írtam a vezetéknevét)
A fő elemei, a borús ég, a sétáló magányos férfi, aki megtalálja a lány naplóját akiről a végén vagy az derül ki, hogy rákos, vagy az, hogy néma. Ugyan nem fogom azt fejtegetni melyik lenne inkább helyzethez illő.
Az egész történetet végigkíséri a napló története- egészen kislánykorától a ifjú kamaszkorig.
a legrészletesebben, hogy legyen min felkapni a fejet..
Ryan szép lassan eltávolodik a barátnőjétől,  túl sótlannak találja. de attól a perctől fogva, hogy a naplót olvassa minden nőt sótlannak talál az íróhoz képest.
A barátai művészek vagy ilyesmi. vagy inkább ne, legyen 1 művész, 1 informatikus, 1 ügyvéd és 1 etnikum.
Máris alakul.
Kell bele 1 kis szenvedés, magány.
Vagy a lány, vagy a srác részéről, mondjuk elvonul vidékre, egy tavacskához ahol a nyaralója van
(1 aprócska faház) a nagyapja ott él. Igazi szakácsféle, és imádja az unokáját ( szívmelengető módon)
Minden hajnalban ki ül a stégre, ami pont a kis házikó előtt helyezkedik el, és a rózsaszínből felkelő Nap előtt olvassa a lapokat. És azt hiszi sosem ér a végére.
A baráti kör pedig nagy kutakodásba kezd, ki is lehet a lány. -forró nyom : hasonló stílusban író költő/újságíró/ író/ vagy egy vadász?
A nagypapa sokat beszél Ryannal, mesél a családról. Ő kiönti a lelkét. De a papus nem tud nagy segítséget nyújtani, nem kellenek az összefüggések.
Azt hogy hogyan alakul majd tovább egyelőre nem tudom.
Ahogy azt sem értem Kitti már megint miért olyan rohadt idegesítő xD