JAJ NEKEM. Csak ülök, és kezemet az arcomra teszem. Ha becsukom a szemem zizeg minden.
A világnak ismét zavaros a neszelése, az agyam ismét egy tégladarab és nem tudok egy tervet sem összerakni a fejemben.
Egyszerre szeretnék a falra ragasztani még több rajzot, és várni Olivért, röhögni Kittivel, megrázni a fejem, megvenni az új melltartót, rajzolni 1 újabb portrét, rajzolni 1 egyedi órarendet.
Most hogy vége a nyárnak annyira megvalósíthatatlannak tűnik az egész. Megint nem kapcsolok, megint nem tudok, megint nem gyártok. megint megint és megint. Látod írni sem tudok normálisan.
Az elkopott szavak ismét egymás után ismétlődnek és Én tehetetlenül nézek jobbra- nézek balra, és annyira kilátástalan, hogy izzad a tenyerem, izzad a homlokom és ha a hajam ennél is hosszabb lenne megint, már a tarkóm is izzadna.
Hogy tudnék független maradni a tavalyi "depressziós" krumplitól. Hogyan csinálhatnám?
Ma már ment, mert el mertem menni Anyuval arra a kezelésre és jól éreztem magam.
És nem akarok belegondolni a tavalyi évbe. Mert-trololo- (ez Polivér (most sértegetem), megérkezett. "basszameg" :DD)
szar ez a sajtos pogácsa. na mindegy.
Azt hiszem kezdek jobban lenni, pedig a szívem még mindig agyonver és a fejem is tele- és tele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése