Napok múlnak.

12 óra telt el, és 66-an olvasták a blogomat. Ördögi szám, és hatalmas.
Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy van akit izgat vagy véletlenül ide kóválygott, szóval csakúgy is szeretném megköszönni.
A kritikus miatt nagyon szomorú vagyok, rám tört a pánik. Félek, hogy ha majd írok bele megint annyi idő után, hirtelen nem lesz elég jó a nagy elvárásokhoz képest.
De ideje megpróbálni, a puding próbája is az evés avagy igazam van :D.
Most amúgy is leszedtem 2 elég vadóc filmet.
Az érettségiken jelentem túl vagyok, ez ma egy pihenő-péntek. Nagyon élvezem.
Felmentem a régi profilomra facebook-on, és döbbenet, ami ott volt. már majdnem 1 éve "töröltem" vagyis azt hittem. Persze azok, akik ezt nem tudták továbbra is ott kerestek.
Tehát volt 21 ismerősnek jelölésem, 3 üzenetem még tavaly decemberről és 53 esemény, ami a maga módján igencsak kevés, de nem baj. Tudjuk, hogy nem élek nagyvilági életet legalább xD
Az ismerősöket visszajelöltem, volt közöttük válogatott jó fogás is :) az üzeneteket elolvastam és megköszöntem a 30 valamennyi felköszöntést. Nagyon kedvesek ezek az emberek, tényleg. A közeg is olyan más. Nem hasonlítható a mostani énemhez. Én most a jelen kora szerint a jövőben élek vagy jövőnek. Az a régi profil egy hatalmas napló tele múltbéli kalandokkal, tele emberekkel az életemből, akik talán még akarnak valamit, akármit. De kicsit elszontyolító is volt. Mikor Kittynek mondtam, hogy mától talán ezt a profilt is életbe léptettem valami fura érzés lett a torkomban és megint kétségbe estem. Ugyanez van, amikor rágyújtok (főleg ha az erkélyen), tudom, hogy már nem kell a cigi. Sőt régen sem kellett, csak mindig volt benne valami összekötő erejű Anyuval és Mamával. Az utóbbi időben, és Anya gerinctörése is rá tett, már nem érzem ugyanezt. Kellően eltávolodtam tőlük a bizalmi kérdések szempontjából. Anyu azt hiszi élek szexuális életet. Még ezt sem tudja rólam? Nem ismer, de soha nem is ismerte igazán a belső személyemet. Dióhéjba zárt kisember. Szóval ez így lehetetlen. Tehetetlenségében inkább ordibálni kezd azért, hogy én fogjam be a szám, vagy ha azt hiszi nem értem meg, nem figyelek rá, vagy nem ismerem el az igazát. A bizalom legkevesebb pozitív jelét sem sugározza felém. Csak lerántja az érzéseimet az érettségivel és a szóbelivel kapcsolatban. Aztán egy szavába kerül és az irtózatosan mocskos szobát rendbe teszem..
Van ez a legény, Timo.. tudom, hogy nem gondolja olyan véresen komolyan, de azt mondta szerinte biztosan az, hogy jó satöbb. És jól esett. Igazából nagyon jól esett. (állapot komment.). Főleg azért, mert a régi profilomat elnézve olyan aranyos stílusban tudtam fogalmazni kora tizennyolc évesen a brownie-ról, kapásból ezt találtam. És 30-an lájkolták, többet is oda írtak akkor. Imádtam. A figyelmességüket, kedvességüket, hogy törődnek velem az emberek és olyan dolgot írok ki, ami teljesen semleges, inkább már jó. Timo is egy ilyen példát talált meg. Csak ennyi, ez boldogságot okozott nekem.