Szóval! :) Olivérnek rengeteget írtam, olyan az egész, mint nyáron, szomorú az, hogy utoljára talán nyáron írtam ennyire sokat neki minden indulat nélkül. Láttam, hogy Kitty is 1 pillanatig nézhette talán, mert nem értette miről lehet szó. (azt gondolhatta megint valami balhé van) de jelentem semmi baj, minden rendben. Itt van a kép rólunk egy nagyon innovatív fakeretben és egész jól festünk rajta. Furák az ilyen képek, van 1-2, ami képes vissza adni az akkori hangulatot, az érzett pillanatot, a helyszínt anélkül, hogy bárki más tudná rajtunk kívül, hogy 1 már hónapok óta tervezgetett Zp-s koncerten voltunk, mellesleg az utolsón egyben, mert jött az ősz. De itt, augusztus végén és mindazonáltal talán a legmelegebb napon a két hülye "kamasz" buszra szállt 2 flakon hell-vodka keverékkel és a Kopaszi-gátig meg sem álltak (még pisilni se) csak mentek, mentek és végül kikötöttek életük első közös koncertjén (a Ladánybenén).
Törpi újból itt fekszik a lábamnál, vicces, mert ez a szoros viszony 14 perc alatt alakult ki közöttünk újra, amíg Kitty megtette a fél maratont lépcsőtávon 10.-től az első emeletig 2x! Addig én elszívtam 1 cigit (mentolos, csupán megmaradt a pénteki buliból és nagyon ritkán el is fogy utána). Kicsentem a kutyót, meg 1 jutalomfalatkát neki, természetesen úgy, hogy ne tudjon róla és teljesen megleptem őt. Hajlandó volt kinn elcsócsálni, aztán kézjeleimre oda jönni hozzám, de még kicsit távolságtartónak tűnt. Viszont mióta bejöttünk itt gubbaszkodik a lábamnál és érzem a kis szőrét a zoknimon szinte. Azért különös ez most, mert amióta abbahagytam a blogolást, nem kapcsolódóan innentől kezdve az állapota még rosszabb lett. Most már tudjuk, hogy a fél szemére megvakult, és hogy az allergiája mégsem a szójától jött ki, hanem a fehérjétől. Kicsit eltávolodtunk, ember-állat kapcsolat szempontjából, de ha ember-ember kapcsolat szerint néznénk úgy tűnhet teljesen elidegenedtem tőle és elhagytam őt. Amikor pedig ez igazán a tudtomra jut, hogy csak lebiggyesztett buksival mer elém jönni vagy távolságot tart és tőlem 1 méterre ül le, mint az előbb kint, akkor sajnos észre kell vennem, hogy ő nem tehet ezekről. Ő közeledett, de én eltoltam, egyre inkább a szenilis és idegesítő nagyanyámhoz hasonlítottam, de rajtam kívül a család többi tagja is, mert ha valakinek nem tetszett, hogy egy szobában Törppel épp azt látja, hogy szegény vakarászkodik és a szőre ettől hullani kezd inkább csak rá szól : " Menj hátra a mamához" "felirattal". Ezt nem szeretem, és csinálni sem szeretem, könnyebb átnézni valakin, könnyebb a saját problémáinknak totemet állítani és oltalmat keresni a megoldására, mint észrevenni a mások számunkra kevésbé érthető problémáit, és ez rossz. Akkor is rossz, ha -csak- 1 kutyáról, jobban mondva állatról van szó, nem? Ki lehet javítani ha tévedek, végül is ki-ki választja véleményét. Viszont a véleményem ez marad. Nem vagyok javíthatatlan, ha már a családom egy szem kutya tagjával sikerül rendeznem a viszonyom, akkor a nagyvilágban is mehet ezentúl.
Ezen kívül pedig ideje már neki látnom a mellényem felvarrásának, Olivér meggyőzött, vagy megihletett róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése