Nagy elhatározást tettem.. lehet, hogy a blogomat végérvényesen megszüntetem, és vagy csinálok újat, vagy nem, de ez így lehetetlen. Kitty közölte, hogy rengetegen tudnak róla, valószínűleg olyanok, akikről jobb, ha én nem tudok :D. Szóval lehet menni Kittynek megköszönni, jó nem xD
De hát nem új a szitu, szeret beleköpni másnak a levesébe.
Ezen kívül az írás már amúgy sem az erősségem, ennek dacára mégis az újságírás mellett teszem le a voksom. Csak reménykedem, ennyit tehetek annak érdekében, hogy visszajöjjön az íráskészségem, hogy olyan dolgok tűnjenek fel körülöttem megint, amikről nem csak negatív képek fogalmazódnak meg bennem. Már túl sok ilyen alkalom volt. És mindig ugyanabba a gödörbe esek, rá jövök, hogy a családom, amelyről azt hittem, hogy a hatszázmillió csontvázzal a szekrényben úgy tökéletes, ahogy van. Aztán persze kiderül, hogy kurvára nem, egyre jobban szétszéledünk, egyre jobban kilógok a sorból és egyre kevésbé érzem magam pixisben.. Cila megjelenésétől fogva a család lassan rombolódott szét, jobban, mint amikor még Apu élt. Nem akarom elképzelni melyik lett volna jobb, ha Apu nem hal meg és Cila nem jön, vagy ha jön, akkor sem ő lesz a mi "Apánk"- vagy ez, ami most van. Illúziók kergetésében túl jó vagyok, ezért sem szívesen töprengenék el róla.
Pityu tegnap itt aludt, annyit fűznék csak hozzá, hogy köszönöm a disznóólat, amit hagytak!! :)
De tényleg, elég szomorú sorsra vagyok szánva, ha az egész nyaramat e 4 fal között kell majd eltöltenem, anélkül, hogy bármi is történne a családi életem érdekében. Az egész éves nagy dilemmám. Ha most lesz folyton esélyem erre gondolni, én inkább megölöm magam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése