Annyira semmit mondó az életem. Most már annyira kitárulkoztam, és annyira egy átjáróvá vált a blogom, hogy nincs olyan minutum, hogy ne azon töprengjek van- e értelme így folytatni. Teljesen kivagyok már, érzelmileg, agyilag, fáj mindenem a kurva edzésektől, amiktől kisebesedem. Istenem, ez aztán a kurva élet.
Természetesen a bankett pont olyan szarul sült el, ahogy kellett. Erről itt persze többet nem is írok, mert a végén még vissza ütne rám :) Inkább azt mondom élveztem, az egyéni gondolataimat meg majd kiöntöm máshol. ha ha ha..
Fő az, hogy elegem van mindenből, a kilóimból, a hajamból, arcomból, edzésből, abból, hogy annyira kívánom az édességet és folyton bűntudatom lesz, de lehet, hogy ma ilyen napot tartok megint. Mint eddig szinte folyamatosan, de tudni kell, hogy valaki úgy is mindig a szárnyunkat fogja majd szegni, és elintézi, hogy valami az életben nagyon fájjon. Lemondtam magamban Vivi buliját, így nem tudok menni. Az emberek már az utcán hülyén néznek rám. Valami van rajtam, ami vonzza a tekinteteket, hogy aztán nevetségessé váljak, a ráadás, ha még fel is löknek pofátlanul, mert egy kis nádszál vagyok a susnyához képest :p
Szörnyű a rendetlenség körülöttem, 3 hete nem volt egy szabad percem, amikor neki akartam volna állni takarítani. Az életem látványos módon épült le. A nagy kitűzés, hogy Olivérrel újraredukálom a kapcsolatunkat valószínűleg kudarcba fullad. Semmi nem lett az én 1 szabad hetemből és ez az átcsábítgatás. Gyakorlatilag semmi kedvem felöltözni, megfésülködni, baszakodni és a tükörbe nézve megint egy kibaszott tehenet látni. Ebben a percben pl. a sorsom mama kezében van, aki mikor kértem is, hogy ne, folyamatosan hozta ezeket az édes szarokat 3 hét alatt. Egyszerűen viszolygok, és viszolyogtam, majd rá néztem, elítéltem, felbontottam és bele ettem. Annyira kényszerszerűen, hogy azután folyton meghánytathattam magam. A szóbeli előtti utolsó héten megpróbáltam nem bedőlni, de mégis, azon a héten hánytam a legtöbbet. Ez egyszerűen szánalmas és nevetséges. Ribanc ismerőseim eközben csont és bőrré alakformálódtak. Csak én maradtam meg a friendZone kategóriában, az a tipikus szereplő, aki soha nem tud ellenállni a buja csábításnak. Nevetséges.. nem találok más szót rá. Végig csak edzettem, közben szépen feladtam és az életem egy rendszertelen szarkupaccá vált és ahogy kinézek e mellé, mint Lady Gaga miután annyira ronda lett, hogy az már fájt.
Egész életemben olyan alacsony volt az önbizalma, hogy az már nevetséges. Most a mai napig ez így van.
A fejem egy disznóé, a hajamról már nem is beszélve. Nem akarok edzeni. Dögöljön meg mindenki, aki szebb, jobb nálam. Akkor mindenki. Hát igen, szararc vagyok. De legalább a szívem titánium..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése