2011. október 29., szombat

"Szánj egy percet másokra"

Angie, és Hippicsa, olyan csodálatosakat írtok. vagy írnak. Jó olvasni, jó látni, magamat érzem benne, minden szóban. Azt érzem ami jól esne, amit már egyszer átéltem még ártatlanul. Mint a kisherceg. Megszelídíti a lelkemet, az hogy szépet látok. Kiváltanak belőlem valami kozmikust, hihetetlen.
"Szeretném úgy hinni, azt hinni, hogy újra. Egyszer talán eljön az én napom, amikor engem üdvözölnek a tavak, a csicsergő madarak és a szunnyadó lombú fák, és veled ülök majd az aprócska pataknál, énekelve, belekap a szél hajunkba, azt mondod ez tökéletes. Nem érzel már bánatot, és leheveredsz mellém az avarba.
Összekuporodni, igen. Már fázol. Ha eljön a tél és mindent hó takar majd ott leszel mellettem a zizegő avarban? Fogod még a kezem, vagy csókot nyomsz a homlokra, örökre lángolsz. Ha tavasz lesz énekelsz-e velem szép dalokat, ha elhozom a gitárt; játszol majd rajta? Fogunk még együtt nevetni, megmosolyogni a másik tétlenségét. Nyáron még velem leszel, mikor cserepes ajkunk, száraz tenyerünk ismét összefonódik, akarni fogod még? Szeretnél még látni ezután, ha visszafekszünk a hűs harmatba ugyanúgy érzel-e majd, mint rég.. Egy a lényeg, ne keresd. Akard mindörökké"
Amikor a lezárt múlt a jelenbe ér, és én újra érezni akarom úgy, mint azelőtt :-)
3 hét telt el és várom azt a löketet ami bennem motoszkál.

2 megjegyzés: