Angie, és Hippicsa, olyan csodálatosakat írtok. vagy írnak. Jó olvasni, jó látni, magamat érzem benne, minden szóban. Azt érzem ami jól esne, amit már egyszer átéltem még ártatlanul. Mint a kisherceg. Megszelídíti a lelkemet, az hogy szépet látok. Kiváltanak belőlem valami kozmikust, hihetetlen.
"Szeretném úgy hinni, azt hinni, hogy újra. Egyszer talán eljön az én napom, amikor engem üdvözölnek a tavak, a csicsergő madarak és a szunnyadó lombú fák, és veled ülök majd az aprócska pataknál, énekelve, belekap a szél hajunkba, azt mondod ez tökéletes. Nem érzel már bánatot, és leheveredsz mellém az avarba.
Összekuporodni, igen. Már fázol. Ha eljön a tél és mindent hó takar majd ott leszel mellettem a zizegő avarban? Fogod még a kezem, vagy csókot nyomsz a homlokra, örökre lángolsz. Ha tavasz lesz énekelsz-e velem szép dalokat, ha elhozom a gitárt; játszol majd rajta? Fogunk még együtt nevetni, megmosolyogni a másik tétlenségét. Nyáron még velem leszel, mikor cserepes ajkunk, száraz tenyerünk ismét összefonódik, akarni fogod még? Szeretnél még látni ezután, ha visszafekszünk a hűs harmatba ugyanúgy érzel-e majd, mint rég.. Egy a lényeg, ne keresd. Akard mindörökké"
Amikor a lezárt múlt a jelenbe ér, és én újra érezni akarom úgy, mint azelőtt :-)
3 hét telt el és várom azt a löketet ami bennem motoszkál.
je. koszi:) most latom. orvendek.
VálaszTörlésén köszönöm :D
VálaszTörlés