Fogalmunk sem lehet róla mennyi rosszat tettünk másoknak. Mindig minden lépésünknek következményei vannak, és a figyelmetlenségeinken életek bukhatnak el. Sose lehet tudni kinek ártasz 1 rosszkor elszórt poénnal, kritikával. Sosem tudhatod, hogy az akiről azt hiszed ismered és közben mégsem, hogy érezhet belül.
Ha azt is hisszük megvan a kötődés bizonyos emberekkel nagyot tévedhetünk. Tévedünk és csalódunk.
Ez már velem is megesett. A saját tapasztalataim alapján mondom ezt. Ma van 1 éve életem legnagyobb baklövésének története. vagyis itt ért véget minden, és innentől jöhetett szóba az önmarcangolás, az eltávolodás, az önmagunk keresésével járó feszült érzés, az identitás kérdése, a "HOVA TARTOZÁS" kérdése, és az a bizonyos: most hogyan tovább, ki segít fel a rideg kőről és egyéb hasonlatok.
Nekem nem jött időben a segítség úgy érzem, valahol meg nem értettséget éreztem, mert sem a családom, sem a barátaim nem voltak képesek osztozni a csalódás fájdalmán. Onnantól teljesen elhidegültem tőlük, nem szerettem volna az "anya-lánya" és egyéb családi viszonyokon belülre süllyedni, úgy éreztem ha én nem kapok tőlük semmiféle támogatást, ők miért is kapjanak tőlem?
Nem fogom ok nélkül adományozni lelkem darabkáit, és nem fogom hagyni, hogy véleményt alkossanak arról hol is rontottam el. És ez még nem volt a hab a tortán. Gáborék pont ezidőtájt vittek bele minden rosszba amiben csak lehet.. Gábor összejött Kittivel, és így Kitti még távolabb került tőlem. Már nem volt cimborám. Így Tamarára támaszkodtam, úgy éreztem senkim nincs aki rajta kívül megértené mit érzek. Mivel az akkori szerelmem legjobb barátja, Tamara fokozott lelki kielégületlenségének amorf tárgyává vált és csúnyán ki is használta az adott lehetőséget, néhány szempontból viszont szorosan kötődött hozzá. Mindketten apátlan gyerekek voltak, akiknek csak szeretet kellett volna még nagyon régen. Egymást mardosták.
Közülünk senki sem vetette meg innentől az alkoholt és a kábítószert sem. Titkos összejövetelek a szülők tudta nélkül. (esetleg azt mondtuk moziba szeretnénk menni) A sok idióta konok 16 éves gyerek. Mi voltunk a meg nem értett lelkek, mi mindannyian. néhány fiú- és néhány lány, akik csoporton belül keresték az igazit, a lelki társat. És így visszanézve valóban így volt. "szét vagyok esve" folyton ez járt a fejemben. Ilyenkor nem volt bennem bűntudat, se semmi. 3 hónapon át valahány hétvégét együtt töltöttünk és "téptünk".
Folytatás következik.
Ha azt is hisszük megvan a kötődés bizonyos emberekkel nagyot tévedhetünk. Tévedünk és csalódunk.
Ez már velem is megesett. A saját tapasztalataim alapján mondom ezt. Ma van 1 éve életem legnagyobb baklövésének története. vagyis itt ért véget minden, és innentől jöhetett szóba az önmarcangolás, az eltávolodás, az önmagunk keresésével járó feszült érzés, az identitás kérdése, a "HOVA TARTOZÁS" kérdése, és az a bizonyos: most hogyan tovább, ki segít fel a rideg kőről és egyéb hasonlatok.
Nekem nem jött időben a segítség úgy érzem, valahol meg nem értettséget éreztem, mert sem a családom, sem a barátaim nem voltak képesek osztozni a csalódás fájdalmán. Onnantól teljesen elhidegültem tőlük, nem szerettem volna az "anya-lánya" és egyéb családi viszonyokon belülre süllyedni, úgy éreztem ha én nem kapok tőlük semmiféle támogatást, ők miért is kapjanak tőlem?
Nem fogom ok nélkül adományozni lelkem darabkáit, és nem fogom hagyni, hogy véleményt alkossanak arról hol is rontottam el. És ez még nem volt a hab a tortán. Gáborék pont ezidőtájt vittek bele minden rosszba amiben csak lehet.. Gábor összejött Kittivel, és így Kitti még távolabb került tőlem. Már nem volt cimborám. Így Tamarára támaszkodtam, úgy éreztem senkim nincs aki rajta kívül megértené mit érzek. Mivel az akkori szerelmem legjobb barátja, Tamara fokozott lelki kielégületlenségének amorf tárgyává vált és csúnyán ki is használta az adott lehetőséget, néhány szempontból viszont szorosan kötődött hozzá. Mindketten apátlan gyerekek voltak, akiknek csak szeretet kellett volna még nagyon régen. Egymást mardosták.
Közülünk senki sem vetette meg innentől az alkoholt és a kábítószert sem. Titkos összejövetelek a szülők tudta nélkül. (esetleg azt mondtuk moziba szeretnénk menni) A sok idióta konok 16 éves gyerek. Mi voltunk a meg nem értett lelkek, mi mindannyian. néhány fiú- és néhány lány, akik csoporton belül keresték az igazit, a lelki társat. És így visszanézve valóban így volt. "szét vagyok esve" folyton ez járt a fejemben. Ilyenkor nem volt bennem bűntudat, se semmi. 3 hónapon át valahány hétvégét együtt töltöttünk és "téptünk".
Folytatás következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése