2012. november 10., szombat

grise.

Nevetek, a francia egy agyonhajszolt szar amit sose szerettem volna.
Nevetek, a ruhák itt vannak az íróasztalon, az új kínaiból szerzett telitalpú csizmám hihetetlenül gyönyörű.
Nevetek, belehamuztam a hajamba, le ejtettem aztán az ujjaim közé szorult 1 parázsnyi.
Nevetek, nevetek, nevetek :d
Nevetek, miközben sírni kell.
17:17
Egyedül nevetek, benn a szobában ülök, nézem a monitort ahogy összekócolják a betűk és üres a csöndes szoba. Tegnap még nevettem, torkom szakadtából üvöltöttem az életre és keményen szorongattam a halál torkát álmomban. Kitty még nem akart bántani, szeretni akart. én viszont szeretni, tökéletes szimbiózisban égni egymás tüzében, a kacifántos képekkel és a papírkatonákkal.
mit olvasok?Matekot,  nem nevetek, nem sírok. ha nem az érdekemet szolgálja már.
És elszomorodom, halkul a nyüzsgő élet körülöttem és nem tudom hol van most.
de valaki már tudja, valaki meg nem.

Nevetek, mert soha nem akartam többé matekozni..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése