újralakkoztam a körmöm. és konkrétan dögunalmat érzek, de nem azt a jó értelemben vett dolgot.
sőt mi több ez nem is dögunalom, csak szavak amiket nem bírok megfogalmazni.
úgy érzem az ördögöt festem a falra, de szerencsére Anya lenyugtatott, hogy amit gondolok az csak butaság, és ő is szokott így érezni. persze nem egyező korosztály vagyunk, mindjárt felrobban a szemem annyira fáj.
úgy érzem magam, mint 1 nyálas cigarettaszűrő, gusztustalanul, elszívva, össze-vissza tapogatva. és ez a kicsit pokróc állapotom vetítődik ki erre az adott helyzetre amit ha megemlítek lehetségesen magam alatt vágom ki a juhar fát. haha
ezt a fajta érzést kezelnem kellene valahogy, annyi ember vesz körül és közülük van néhány, aki igazán remek tanácsokat képes adni. és nem azt látja más emberből, amit én látok. neki talán még jobb is.
mást látok, vagyis azt hiszem attól félek mást látok és nem vagyok képes az igazit kiszűrni.
megint elment a kedvem néhány dologtól.: az erőltetett szavaktól, most is erőltetem és gépelek a fáradt szememmel ujjujujujujuj. a belső töprengések és szorongások.
és fuuuu. bassza a szemem ez a piros körömszín, de attól, hogy egyenként lefeszegetem ugyanolyan piros lesz majd az alatta levő hús is. fuj.
Mi a baj? az a baj, hogy nincs baj, vagy az a baj, hogy nincs itt a mobil. vagy az pont nem a baj?
mondvacsinált ürügyes dolog a baj? vagy csak csinálni akar valamit az agy miközben a test egy hulla.
sose leszek jó önelemző, ha ilyen vagyok mit csinálok? hogy nyugtathatnám meg magam, hogy akit szeretek szeret, akit komolyan veszek, az komolyan vesz, akitől félek, fél tőlem és akinek azt mondom .. :d
nem tudom hol ér véget ó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése