A grincs.

Én vagyok az, a grincs. új profil lett a végem.
Őrült csütörtök éjszakák. virrasztások. az egyik percben sír a másikban pedig nevet az éjszaka csöndje.
Én is az vagyok. Kosztolányi fan - jelentem.
Ha valaki, akkor ő igazán jól írt. csak ajánlani tudom a magamfajta beállítottságú palántáknak.
nem is meglepő, hogy pont kizárólag őt tanultam meg holnapra. könyörgöm hadd legyen ez az a nap még, amikor én választhatom kiből felelek ..
Olivér azt hiszi nem érzek. de ezt nem itt akarom taglalni. nem tudom. kéne valami magányos zúg, de egy újabb blogot sötét háttérrel miért nyissak?
Gyanútlan. nem tudom mi ez vagy miért történt így, 1 sima visszhangnak érzem maga. aki elnyújtva ismétli önmaga nevét valami holdkóros fejében.


tegnap megvarrtam a leggingsem. végre
most olyan mintha a térdem is be lenne foltozva, emlékeztetni fog majd arra az estére mikor életünkben először részegen bicikliztünk és olyan jól ment, olyan könnyű volt az a bicikli. és 2 kéz nélkül mentem egyszer asszem állva a biciklin. mindenesetre döbbenetes volt. szombat, és mindenfele mentünk.
Hihetetlen este volt, templom- kerti buszmegállós padnál álltunk fejen, aztán áthajtottunk Ananász utcán és Olivér leszólított 2 nagyon aranyos lányt. tudni akartuk mennyi az idő.- állítólag egész este kerestek minket telefonon.
Anyuék majdnem rendőrségre mentek.
Vasárnap. a legszarabb, legmásnaposabb az összes közül, egész déu. semmit nem tudtam csinálni csak agonizáltam. este pedig felkészültem a biosz Tz-re, ami után annyira büszke lettem, hogy meg se kottyant, pedig nagyon aggódtam. hogy becsomagoltam 1 egész doboz csokis rolót. :)
igen. ez vagyunk mi.
úgy érzem
érzed
érzi
érz
ér
é
.
Boldogtalan vagyok. nélküled
és rohadtul utállak azt hiszem. de nem.
csak sokat ki ölt belőlem