szentimentálé'

Azt hiszem, nem hiszem azt, tudom, hogy van bennem valami iszonyat nagy fal, ami elzár mindentől. Szorongok itt- szorongok ott. Érzem baszki belül, hogy nem tudom elengedni magam, hogy valami nagyon elő akarna törni mögülem, de iszonyatosan fél és gyenge is azt hiszem. És nem tudom mi ez a szorító dolog, de nagyon rossz. Mintha csak én lennék az aggastyán aki a halálára vár csendben, mert a kilátástalan helyzet ezt hozza. De bennem nincsen baj, nem dúl harag, itt nincs vízesés. Csak akkor sem értem, nem tudom eléggé kisajátítani a pillanatot, nincs időm szeretni, nincs erőm elfogadni, nemet mondani, megtagadni. Nincs lehetőségem a kibontakozásra, mert eltakarnak a fellegek. Olyan érzés mintha lenne egy trambulinom és nem ugrálhatok rajta, a testem rabja vagyok, képtelen vagyok mindenre, édességzabáló tohonya tehén. Talán a lelkem is nehezebb nálam. És még Anyám szerint nem vagyok kövér.. :-D