2012. október 18., csütörtök

művészet.

A magány újra mellém ül, cigifüst száll az erkélyről.
csak eszembe jutott.
erről meg az jutott eszembe, hogy tényleg igaz, a dobozok hátuljára morbid képeket rakosgatnak. az enyémen egy halálos beteg van..
hát borzasztó, az már biztos.. nem is ez a lényeg, de este kimentem és rágyújtottam, mert egyszerűen olyan ideges voltam. a csúcspontot értem el. az agyvérzés, agyhalál és agyfasz állapotát.
A háttérben természetesen korunk legnagyobb problémája: a súly !! :dddd
az ablakot kitártam teljesen, a levegő egyszerűen nagyon is jó volt. kicsit csípős, de nagyon szép idő.
Olivér most írtál, hogy te vagy!  Egészségedre. palacsinta-majom.
Talán van valami bajom. a talán az pedig biztost jelent. Emlékszel-e hogy tavaly is ilyen voltam.
kezdem megint azt érezni, ezt a túl zárt dolgot. a kínos ügyelést, a torokgombócot és a lüktetést az agytörzsemben. az emberek többsége ilyenkor szerelmes, de nálam ez a szervezet valami különös és beteg reakciója a télre nézve, a tavalyra nézve, hogy mi van ha minden újra ismételi magát. ugyanazok a sakálok akarnak majd szétcibálni magamon kívül.
Nem akarom elveszíteni a kincsesládikámat, csupa-csupa kinccsel és ereklyével benne. Amit összeszedtem nyáron nem veszthetem el télre.
De most olyan minta ráznák, addig és addig és addig amíg ki nem potyog minden ékköve, szeretném visszakapni, vagy mondhatni ne igyunk előre a medve bőrére és megtartani.
(Hirtelen hírnevem lett facebook-on. erre nem számítottam. a volt barátom és a volt "szeretőm" xd)
döbbenet, meg vagyok döbbenve. most köpni-nyelni sem tudok. 1 intellektuális párbeszéd része lehetek azzal az emberrel akit a francba küldtem miután kidobott.
Sorsocska,  Te nagy mókamester, te...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése