Imádom a néger zenészeket. Kitty pedig elragadóan táncol rá !
Újságírói pálya, megvan mit akarok. és azt is tudom, hogy hamarosan elköltözöm itthonról.
elég hosszú és fájdalmas keserűségem árán tudnám csak le írni miért hajlok ebbe az irányba mikor 1 átlagon felüli család sarjadéka vagyok. persze ki tudja nem de?
Lassan Kittyvel beszélnem kellene Olivérről, elmesélnem minden eddigi mocskos részletét néhány napnak.
trágyadomb. amint leírtam ez a szó ütött léket bennem.
Most annyi mindent írnék, de hihetetlen visszatartó erők munkálkodnak bennem, kezdve ott, hogy szeretnék 1 óriási vastag borítójú naplót amit berakhatok a fiókom aljára és valószínűleg soha többé nem veszem elő. utálok kézzel írni, olyan egyszerű lenne a gondolataimat kivetíteni a lapokra. roskadásig telne az egész pár nap alatt én mondom. de persze az eddigi naplóim mind évek múlva üresen vagy szerelmi ömlengéstől csöpögősen került a konténerbe. hát ez van.
Anyu szerint én oda vagyok Olivérért, csak nem vallom be magamnak, de elvesznék ha nem lenne mellettem. Én pedig nem tudom.
Tegnap nála aludtam, kis aljas. ma pedig megtudtam, hogy ezalatt nagy cselszövések kereszttüzébe kerültem a " dóri és a kisbaba" címkével. Mama elkezdett töprengeni, hogy lehetséges-e az, hogy én teherbe estem.
mivel mensz.manó. nem érkezett időben.
Anya félre hívott a szobájában és elkezdett beszélgetni velem, kérdezte mennyire vagyok biztos abban, hogy semmi olyan nem történt ami elő idézhette volna ezt a "fenkölt" állapotot. kérdezte elmondanám-e neki ha lefeküdtem volna Olivérrel - nem vicc, én már nem tudom. 18 éves koromra lettem olyan zárkózott, akár egy 12 éves kislány, aki nem mer szólni az anyjának, hogy szeretne melltartót hordani. Valami dilemma van itt, mert annyira rám maradt mindennek a terhe. Bármi történik én csak mereven bámulok magam elé és azon töprengek eljött-e az idő, a sírás ideje. minden rám maradt, nem lehet ott velem senki, érted.
És eddig mindent titokban tartottam, csak Móni tud bármit is, de szerencsére mellettem van és nem mond senkinek semmit. Persze senki nem bánt, felnőtt vagyok és én döntök a dolgok felett. Én is irányítóvá váltam, vagy töredékévé a sose volt önmagamnak..
Mikor Anyuval befejeztük a beszélgetést belekezdtem, hogy higgye el nekem semmi bajom, biztos megjön majd. aztán kezdett tudatosulni bennem, hogy ha ez tényleg igaz, és tényleg így lesz akkor nem is tudom, mit kell ilyenkor tenni egyáltalán? Egyszer már álmodtam arról, hogy gyerkőcöm van. de még az is megrémített, nem volt könnymentes. - a beszélgetést megszakítottam- Megyek pisilni! és láss csodát. Goal! Betét rendel.
Feltérképezve a lehetőségeket még így is teljesen kizárt lett volna, hogy megessek, de annyira a fülembe ültették a "babát", hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
S mivel családom 1 tagját sem farkasok nevelték mind tisztában vannak azzal, hogy Olivérrel van közöttünk valamiféle viszony. de ez már túl részletgazdag lenne, nem is illendő erről beszélni.
Estére egész hülyén érzem magam. Az Ázsia Center magazinból kitéptem 2 oldalt. az egyiken 1 napszemüveg, a másikon pedig 1 amerikai zászlót ábrázoló short pucsít nekem.. hát szabad erre nemet mondani? Ha minden úgy alakul- pedig nem szokott - ahogy szeretném akkor holnap valakivel/bárkivel elmegyek és kifosztom az üzletpolcokat hi-hi.
Majdnem felültem ma az erkély korlátra, és olvasom a könyvet amit Olivér adott. Teljesen az agyamra megy, ez egy kavalkád. és a még be nem írt " bejegyzés cím " a könyv címe alapján fogant meg bennem.
köszönöm mindörökre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése