Fúú de nehéz ez :D. ösztönösen ide jövök föl, nézem a tagok blogjait, nézem az oldalmegjelenítéseket, nézem a blogom, nézem magam. meghatódom. ~ de döbbenetes, hogy milyen változékony a lelki állapotom.
Gabeszről (Gáborról) elfelejtettem leközölni, hogy a telefonbeszélgetésekből és a leendő e-mailezéseinkből végül lett egy kalap szar, egy semmi. A kora miatt, és mert a nevelőapám jó barátja elég nehezen alakult volna bármilyenféle viszony is. persze a célom nem is az lett volna, hogy meghódítsam, belém habarodjon vagy satöbb, nem is tetézem. de az is lehet, hogy nem ismerem be, mert ez nem 1 notesz, ez egy nagyon látható notesz. Szerettem volna jobban megismerni és belé látni, de ahogy a mondás is tartja a rossz fiúkat hiábavaló dolog megszelídíteni, a vérükben van, nincs mit tenni kedveseim. Maga a dolog is elvetéltté vált, de az életem mindig is furcsa dolgokat tartogatott számomra, gondoltam ez sem lesz másként, hogy "van az a pasas, aki minden nőt megkap 16- 8o-ig és életében nem volt képes megmaradni egy nő mellett sem. Jóképű, nem a szívével hódít". A naivak, mint én azt gondolják majd lehatolni a dolog gyökeréig, a még naivabbak áldozatokat is hoznak az ilyen emberekért. Annyit elmondott, hogy 1 nőt szeretett nagyon, aki a rossz életmódja miatt megcsalta és faképnél hagyta, elég durván érintette, szerelmes volt. ritka dolog talán. vagy igazán szerelmes. azóta képtelen a bizalomra a nőkkel szemben. Ami részben lehet igaz, és nem is. Tapasztalt ember, tudja hogyan vegye le a lábáról a nőket. Érinthetetlen, nem te ragadod meg őt, hanem ő téged. Belül tök üres, és az is marad, mert nem elmar maga mellől, egyszerűen egy szerencsétlen tökfej. nem hiányoznak neki a kapcsolatok, ő jól megáll a lábán. Nem kell neki a gyengédség, és ha megkap el is dob (?).
Büszkeség tör rám a szavaim után, mert nem adtam magam, nem is vezetett rá, lényegében embert látott bennem úgy vélem, egy apa lányát, egy okulatlan tinédzsert, aki olyan érzékeny még a legkisebb rezdülésre is, és olyan ártatlanul nyit bárki irányába, kihasználható, de talán mégse használná ki.
Leszűrve a tanulságot, hogy ahogy én közeledtem felé, a személy felé irányult és nem a férfi felé, régen még igen, de az idő tapasztalatokkal bővít, és megváltozott bennem sok minden. Jót beszélgettünk, falhoz állítottam ugyan és szabályokat fektettem le, hogy tőlem ne várjon semmit, ne gondolja, hogy az a buta nő vagyok, ne gondolja, hogy megkap és lelkileg kivéhedtté tesz majd, hogy ne hiába sétáljak be az oroszlán barlangjába, nincsenek céljaim, bizalmat adok, bizalmat kérek. Meséljen nekem, mert mintha csak érezni lehetett volna benne az elnyomott kis ént, amit elrejt a küllem, a könnyedség ami benne van, de nehéz súly húzza lejjebb minden nap. Öli a bánat, a méreg, a búskomorsága. Miért nem látja azt amit én ? Furcsa, de megőrzöm egy szakaszként, az életem egy kis darabjának. experience*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése